„Szent László Társulat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
Létrejöttét Danielik János egri kanonok már 1858-ban kezdeményezte, ám megalapítására csak 1861. május 5-én került sor [[Pest (történelmi település)|Pest]]en, gróf Károlyi István, a [[Szent István Társulat]] elnöke révén. Az egyesület célja hazánk és annak keleti határain lakó szegény, de különösen magyar katolikusoknak lelki szükségleteiről való gondoskodás, az által, hogy számukra iskolákat és templomokat épít, a meglevőket fenntartja, számunkra magyar papokat és tanítókat tart, hogy így véreinket a katolikus hitnek és a magyarságnak megtartsa.
[[IX. Piusz pápa]] 1863. március 13-án brevével<ref>http://szentlaszlotarsasagesrend.hu/szlnew/papai-breve/</ref> ismerte el, és június 27-re és november 19-re tagjai számára teljes búcsút engedélyezett. Első elnöke [[Lonovics József (érsek)|Lonovics József]] csanádi püspök, később kalocsai érsek volt. Moldvában és Romániában lakó véreink, kivált a csángó magyarok alkották a társulat gondoskodásának első tárgyát. 1864-ben már 27 000 tagja volt. 1869-ben létrehozta a Csángó Bizottságot, 1870 után pedig a pápa, valamint a 19. század végén a hazai katolikus intézmények segélyezését is ellátta. 1880 után azon munkálkodott, hogy a kivándorlás után a távozók magyar nemzeti és katolikus tudatát életben tartsa.
A társulat tagjai a 19. század végén egy évre 72 korona tagsági díjat fizettek.<ref>V. ö. Szent-István-Társulat Naptára (1891).</ref> Amikor 1916 augusztusában az erdélyi románok betörtek, az iskolákat bezárták, javaikat elkobozták, tanítóikat kiutasították illetve internálták, 1919-ben ugyanez megismétlődött a Romániához csatolt Bukovinában és [[Erdély]]ben. 1933-ban [[Shvoy Lajos]] székesfehérvári megyés püspök, a társulat elnöke az újjáéledés programját hirdette meg. 1938-tól a társulat tevékenységi köre a következőre terjedt ki: a [[Magyarország]]on kívüli katolikus magyarok gondozása, vallási életük és anyanyelvük megtartásának istápolása papok küldésével, folyóiratokkal, valamint vallási és szociális intézmények szervezése által.
| |||