„Modalitás (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

 

Az [[igemód]] a modalitás kifejezésének egyik grammatikai, mégpedig alaktani kifejezője. Egy bizonyos modalitást kifejezhet egy bizonyos igemód, bár ugyanaz az igemód más modalitást is kifejezhet. Például a [[magyar nyelv]]ben a kijelentést tipikusan a [[kijelentő mód]] fejezi ki, az óhajtást a [[feltételes mód]], a felszólítást a [[felszólító mód]], azonban a kijelentő mód lehet a felkiáltással kifejezett érzelmekkel vagy a kérdéssel is társított, valamint felszólítás is lehetséges kijelentő móddal. Olyan nyelvekben, mint például a [[Francia nyelv|francia]] vagy a [[Román nyelv|román]], általánosan a nem valós, hanem akart, kívánt, szükséges stb. esemény, állapot, létezés módja a [[kötőmód]]. Ennek a magyarban egyszerű mondatban az 1. és 3. személyben, mellékmondatban mindegyik személyben használt felszólító mód felel meg:

* {{ro}} '''''Să plece''' imediat!'' ’Azonnal menjen el (ő)!’<ref>Cojocaru 2003, 158. o.</ref>, ''Te rog '''să'''-mi '''scrii''' în fiecare zi!'' ’Arra kérlek, hogy írj nekem minden nap’.<ref>Cojocaru 2003, 157. o.</ref>

A románban a feltételezést is kifejezheti a kötőmód, de van saját [[Morféma|morfémájú]] ún. [[Igeragozás és igehasználat a román nyelvben#Feltételező mód (modul prezumtiv)|feltételező mód]] is: '''''O fi știut''' el ceva'' ’Tudhatott ő valamit’.<ref>Avram 1997, 238. o.</ref>