„Első bécsi döntés” változatai közötti eltérés

A magyar külügy, a diplomáciai szabályok betartásával megkezdte a tárgyalások előkészítését a müncheni szerződés jegyzékében foglaltak teljesítésére. A kétoldalú tárgyalások 1938. október 9-én kezdődtek meg [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]]. A csehszlovák delegációt – amely kizárólag szlovákokból állt – [[Jozef Tiso]], az autonóm Szlovákia két nappal korábban kinevezett miniszterelnöke vezette, a magyar delegációt pedig [[Kánya Kálmán]] külügyminiszter. Rajta kívül a magyar delegációban volt még [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] vallás- és közoktatásügyi miniszter is. A helyszín a szlovák delegáció számára nagyon hátrányosnak bizonyult, ugyanis a helyi magyar lakosság a visszatérés mellett volt, a magyar küldöttséget virágesővel fogadta, a templomok tornyaira [[Magyarország zászlaja|magyar zászlókat]] tűztek ki és a tárgyalásokra behallatszott az utcán énekelt [[Magyarország himnusza|magyar himnusz]].<ref name="popély" /> A magyar delegáció a Zsófia hajóval érkezett és egyben szállása is az volt, míg a szlovák küldöttséget a város egyik szállodájában szállásolták el. A tárgyalások helyszínéül a csehszlovák hadsereg által őrzött megyeháza szolgált. Tárgyalási nyelvként a [[francia nyelv|franciában]] állapodtak meg, azonban mivel a küldöttek mindegyike beszélt [[magyar nyelv|magyarul]], így végül azt használták, a jegyzőkönyveket pedig francia, szlovák és magyar nyelven vezették.<ref>{{Opcit|n=Janek István|o=18}}</ref>

 

 

Október 12-én délben folytatódtak ismét a tárgyalások. A csehszlovák javaslat nem érintette a területi kérdéseket, csupán autonómia megadását helyezte kilátásba [[Kárpátalja|Kárpátaljának]] és a magyar többségű területeknek. Kánya külügyminiszter Tiso javaslatát