Wikipédia

„Devecseri Gábor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
júniusától
3. sor:
|képaláírás = A ''Szép versek'' antológiában megjelent portréinak egyike
}}
'''Devecseri Gábor''' ([[Budapest]], [[1917]]. [[február 27.]] – [[Budapest]], [[1971]]. [[július 31.]]) [[József Attila-díj]]as magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusainakklasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az [[Iliasz]]t és az [[Odüsszeia|Odüsszeiát]] is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.
 
{{idézet 2|''Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában.''|[[Hegedüs Géza]]<ref>[http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/index.htm MEK] Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka</ref>}}
13. sor:
1917-ben született [[Budapest]], Devecseri Emil bankhivatalnok és Guthi Erzsébet fiaként.<ref>[https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-12329-54989-54 A szülők házassága BP. VII. 587/1916. 1916. május 31.]</ref> Tanulmányait is Budapesten végezte, református gimnáziumban érettségizett. Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, [[Karinthy Gábor]]ral közös kötete [[Somlyó Zoltán]] előszavával megjelent. Első önálló verseskötete: ''A mulatságos tenger'' (1936). [[Kerényi Károly]] antikvitás-felfogásával, [[Kosztolányi Dezső|Kosztolányi]] nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan [[Szerb Antal]] és [[Babits Mihály]] sem.
 
1938-ban lefordította és Kerényi Károly bevezetésével jelentette meg [[Caius Valerius Catullus|Catullus]] összes verseit, ezután éles vitába keveredett [[Csengery János]]sal, a neves klasszika-filológussal. 1939-ben diplomázottszerzett diplomát a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] görög-latin szakán, miközben már a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a [[Szép Szó]]ban megjelent verseivel. 1941-ben doktorált, doktori disszertációja címe: ''A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében''. 1942-ben tanári diplomát szerzett. 1942-től 1945-ig a [[Baumgarten Könyvtár]] könyvtárosa. Egymás után jelentek meg [[Plautus]], [[Platón]], [[Hérodotosz]] stb. fordításai, köztük [[Arisztophanész]] [[Lüszisztraté]]ja (1943).
 
1945-ben publikálta ''Az élő Kosztolányi'' című esszékönyvét és az ''Állatkerti útmutató'' című, gyermekek számára írt, szellemes és eredeti verseskötetét.
 
1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. A [[sztálinizmus|sztálinista]] diktatúra kiteljesedése során belépett az MKP-ba (1948-tól júniusától MDP) és egyik vezéralakja lett az új, [[Révai József (politikus)|Révai József]] és [[Horváth Márton (politikus)|Horváth Márton]] irányította irodalompolitikának. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. Rendkívüli formaérzéke révén bármit képes volt megverselni, ő készítette el az [[Odüsszeia]] (1947) és az [[Iliasz]] (1952) korszerű magyar fordítását, lefordította a homéroszi himnuszokat, sőt a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét is, ezzel irodalmunk antikvitás-élményét alapvetően megváltoztatva; munkáját [[1953]]-ban [[Kossuth-díj]]jal jutalmazták.
 
1956-ban személyesen és műveivel is szerepelt a forradalomban, 1956 után költeményekből, műhelytanulmányokból, útirajzokból, önéletrajzi jellegű írásokból élt, drámát írt [[Odüsszeusz]]ról, kiteljesítette a Catullus-fordítások sorát. A [[Perzsa Birodalom|perzsa]] irodalom kedvéért ezt a nyelvet is elsajátította. 1971-ben halt meg Budapesten. Hosszú betegsége alatt is, még a kórházi ágyon is írt – ''A hasfelmetszés előnyei''ről.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Devecseri_Gábor”