Wikipédia

„Meronímia és holonímia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
AAz '''szinkópaapokopé''' (< [[Latin nyelv|latin]]görög ''syncopaἀποκοπή apokopé'' < [[Görög nyelv|görög]] ''συγκοπήapo-'' ’el-’ + ''szünkopékoptó'' ’felaprítás’’vág’) eredetileg a [[Retorika|retorikábanretorikához]] hansználttartozó terminus.<ref, name="kult">Retorikai-stilisztikaide lexikon,a [http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Elizio.htm '''Elízió'''[nyelvészet]] szócikkis átvette.</ref> OlyanA [[hangtan]]i változástváltozások egyikét neveznevezi meg, amely folytán szegmens esik kimégpedig [[szó]]végi belsejébőlszegmens elhagyását. Szó lehet [[beszédhang]]ról vagy beszédhangokhangok csoportjáról.<ref name="kult">ÉrtSzRetorikai-stilisztikai 1959–1962lexikon, [http://mekenciklopedia.oszkfazekas.hu/adatbazisretorika/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/keresesApokope.php?kereses=szink%C3%B3pa&csakcimben=onhtm pédia '''szinkópaApokope'''] szócikk.</ref><ref>Tótfalusi 2008, '''szinkópaapokopé''' szócikk.</ref><ref name="dubois_464bussmann_73">DuboisBussmann 20021998, 46473. o.</ref><ref name="bussmann_1162dubois_43">BussmannDubois 19982002, 116243–44. o.</ref><ref name=crystal_469crystal_30">Crystal 2008, 46930. o.</ref><ref name="bidu_453bidu_59">Bidu-Vrănceanu 1997, 45359–60. o.</ref><ref name="dobridordobridor_a">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/sincopapocop%C4%83 '''sincopăapocopă'''] szócikk.</ref>.
 
AAz szinkópákapokopét típusait kéttöbb szempontból lehet tekinteni.
 
Diakron nézetben, amely a [[nyelv]] történetére utal, az apokopé egyike a szavak mint [[Lexéma|lexémák]] és mint [[grammatika]]i alakok fejlődését érintő jelenségeknek. Ugyanakkor [[szóalkotás]]i módszer is volt a nyelv történetében.
Az egyik szempont a diakrón nézetre vonatkozik ellentétben a szinkrón nézettel. Az előbbiben, amely a [[nyelv]] történetére utal, a szinkópa egyike a szavak fejlődését érintő jelenségeknek. Az utóbbiban, amely a nyelv egy bizonyos szakaszában létező állapotára vonatkozik, például az aktuális állapotára, a szinkópa lehet [[morfofonológia]]i jelenség a [[sztenderd nyelvváltozat]]ban, vagy olyan, amely a [[Szupraszegmentális tényezők#Beszédtempó|beszéd tempójának]] felgyorsításához kötött. Az utóbbi szinkópatípust elfogadhatja a helyes kiejtésre vonatkozó sztenderd, vagy tőle eltérésnek tekinti.
 
Szinkronikus nézetben, amely a nyelv egy bizonyos szakaszában létező állapotára vonatkozik, például az aktuális állapotára, az apokopé a beszéd gördülékenységével és [[Szupraszegmentális tényezők#Beszédtempó|tempójának]] felgyorsításával áll kapcsolatban. Lehet szó [[Szókincs|lexikai]] jelentésű szó lerövidüléséről, amely rövidebb alakban is megőrzi autonómiáját, vagy [[simulószó]]éról és ennek lexikai szóval való összekötéséről, amellyel [[Prozódia (nyelvészet)|prozódiai]] szempontból egyetlen szót képez.
A másik szempontból a kieső szegmens jellegéről van szó.
 
Ugyancsak szinkronikus nézetben az apokopé jelen lehet a [[sztenderd nyelvváltozat]]ban vagy csak nem sztenderd, [[nyelvjárás]]i vagy [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regiszter]] szerinti változataiban. Ezt a féle apokopét idővel befogadhatja a sztenderd. [[Nyelv]]től függően a sztenderd szerint az apokopé lehet kötelező vagy fakultatív.
== Diakronikus nézetben ==
 
Az apokopét abból a szempontból is lehet tekinteni, hogy milyen jellegű és mennyiségű szegmenst érint.
A szinkópa egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Származhat az adott nyelv alapnyelvéből vagy lehet [[jövevényszó]], amely az átvevő nyelvben fejlődött tovább.
 
== Apokopé és szavak fejlődése ==
A [[magyar nyelv]]ben példája az ilyen jellegű szinkópának az, amely az ún. kétnyíltszótagos tendencia révén történt az ősmagyar korban. Ha egy szóban két vagy több nyílt [[szótag]] követte egymást, akkor a második vagy a harmadik ilyen szótagból kieshetett a [[magánhangzó]], pl. *''várojon''<ref>A [[Csillag (írásjel)|csillag]] (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szóalakot jelez.</ref> > ''várjon''.<ref>Horvát 2006, 227. o.</ref> Ez a tendencia nyilvánult meg a régi [[Szláv nyelvek|szláv]] eredetű jövevényszavak beillesztése során is, pl. ''mal'''i'''na'' > ''málna'', ''pal'''i'''ca'' > ''pálca''.<ref name="jaszo_51">A. Jászó 2007, 51. o.</ref>
 
Az apokopé egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Íme példák néhány nyelvben.
Egyes szavakban a [[vulgáris latin]]ban a [[klasszikus latin]]nal szemben történt egyik szinkópa átment az [[újlatin nyelvek]]be, pl. klasszikus latin ''calidus'' > vulgáris latin ''caldus'' > [[Olasz nyelv|olasz]] ''caldo'', [[Román nyelv|román]] ''cald'', [[Francia nyelv|francia]] ''chaud''.<ref name="dubois_464"/><ref name="bidu_453"/>
 
Az [[Angol nyelv|angol]] [[Ige|igék]] fejlődésében apokopék sorozata ment végbe. Például az [[Germán nyelvek|protogermán]] *''beranan''<ref>A [[Csillag (írásjel)|csillag]] (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szót jelöl.</ref> lerövidült az [[Óangol nyelv|óangolban]] a ''beran'' alakra, amelyből a mai angolban ''bear'' ’hord, visel’ lett.<ref name="dubois_43"/>
== Szinkronikus nézetben ==
 
Az [[Olasz nyelv|olasz]] nyelvjárások legtöbbjében a [[főnévi igenév]] alakja a [[Latin nyelv|latin]] alak utolsó [[szótag]]jának elhagyásával keletkezett, pl. ''cantare'' > ''canta'' ’énekelni’. A [[román nyelv]]ben is ez történt, és sztenderd alakról van szó: ''cantare'' > ''cânta'' ’énekelni’, ''dormire'' > ''dormi'' ’aludni’.<ref name="dubois_43"/>
Nyelvtől függően idézhetnek elő szinkópát különböző tényezők. Egyes nyelvek sztenderd változatában morfofonológiai jellegű szinkópák, például [[szótő]]ben beszédhang jelenléte és kiesése közötti váltakozások létezhetnek a beszélt nyelvben, amelyeket az írott nyelv is jelez.
 
Az sztenderd olasz ''bontà'' ’jóság’ vagy ''virtù'' ’erény’ szavak a [[középkor]]ban még meglévő ''bontade'', illetve ''virtude'' szavak utolsó szótagjának elhagyásával jöttek létre.<ref name="dubois_43"/>
Ilyen a magyarban az olyan, amely a kétnyíltszótagos tendenciát követően történik. Például a ''bokor'' + ''-ot'' [[rag]] előbb a ''bok'''o'''rot'' alakot eredményezte, amelyből utólag ''bokrot'' lett<ref name="jaszo_51"/>. Ez a sztenderdben előírt szinkópa. Olyan is van, amelyet a sztenderd elfogad szinkópa nélküli változata mellett. (pl. ''lány ~ l'''e'''ány''), és olyan is, amely csak a fesztelen nyelvi regiszterhez tartozik (pl. ''nem t’om ~ nem t'''ud'''om''), bár megjelenik a költői nyelvben is, például azzal a céllal, hogy meglegyen a verssorban a szótagok szükséges száma, pl. ''Azzal vagdalkoznak némely / Nem tom milyen emberek...'' ([[Petőfi Sándor]]: Okatootáia).<ref name="kult"/> Nem sztenderd szinkópa lehet regionális jellegű is, pl. az /l/ szinkópája olyan szóban, mint ''tanúta ~ tanu'''l'''ta'' .<ref>Király 2007, 654. o.</ref>
 
== Apokopé és szóalkotás ==
A [[közép-délszláv diarendszer]] nyelveiben ([[Bosnyák nyelv|bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]], [[Szerb nyelv|szerb]]) hasonló jelenség az /a/ magánhangzó jelenlétének váltakozása kiesésével. Ez különbözteti meg például olyan [[Nem (nyelvészet)|hímnevű]] [[Főnév|főnevek]] egyes [[Szám (nyelvészet)|szám]] [[birtokos eset]]ét a többes szám birtokos esetétől, amelyeknek egyes szám [[alanyeset]]ű alakjában is megvan az /a/, pl. {{sr}} ''bor'''a'''c'' ’harcos’ ~ ''borca'' ’a harcos vkije/vmije’ ~ ''bor'''a'''ca'' ’a harcosok vkije/vmije’.<ref name="klajn_38">Klajn 2005, 38. o.</ref>
 
Az [[Elvonás (nyelvészet)|elvonás]] is az apokopé egyik fajtájának tekinthető. Ezzel valós vagy vélt [[képző]] elhagyásával keletkeztek szavak. A [[magyar nyelv]]ben, például, hangutánzó-hangfestő igék végének elhagyásával keletkeztek [[Főnév|főnevek]], mint a ''füttyent'' igéből a ''fütty''. [[Jövevényszó|Jövevényszavakat]] is érintett ez a jelenség. [[Szláv nyelvek|Szláv]] jövevény igék beillesztése után ezek végének elhagyása is eredményezett főneveket, pl. ''kopati'' ’ásni’ > ''kapál'' > ''kapa''.<ref name="gerstner_328">Gerstner 2006, 328. o.</ref>
Olyan nyelvekben, amelyek [[helyesírás]]ában az [[etimológia]]i elv a mérvadó, vannak szinkópák a beszélt nyelvben ellentétben az írottal.
 
A [[nyelvújítás]] korában tudatosan alkottak így szavakat. Ilyen például a magyar ''piros'' szóból alkotott ''pír'' vagy a jövevényszóból kreált ''cím'' (< ''címer'' < francia ''cimier'' ’sisakdísz’).<ref>Dömötör 2006, 279. o.</ref>
A franciában, például, az /ə/ (közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó) gyakran kiesik szinkópa vagy [[apokopé]] révén (az utóbbi szó végén történik), de csak a beszélt nyelvben. A sztenderd franciában ez a szinkópa olykor kötelező, például szó második szótagjában, ha ez nyílt, mint az ''ach'''e'''ter'' [aʃˈte] ’vásárolni’ szóban, de [[Dél]]-[[Franciaország]]ban kiejtik: ''Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures'' [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a pallérozott [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regisztertől]], annál gyakoribb ez a szinkópa, ami Észak-Franciaországra érvényes, pl. ''Il est d'''e'''bout d'''e'''vant la p'''e'''tite f'''e'''nêtre'' [iledbudvɑ̃laptitfnɛtʁ] ’(A férfi) a kisablak előtt áll’<ref name="kalmbach">Kalmbach 2013, § 6.8.–6.10.</ref>.
 
Képző elhagyásával való szóalkotás a francia nyelvben is van, például főnévé [[főnévi igenév]]ből ''attaquer'' ’támadni’ > ''attaque'' ’támadás’.<ref>Grevisse – Goosse 2007, 187. o.</ref>
Az [[angol nyelv]]ben is van ehhez hasonló szinkópa. Például a [[Nagy-Britannia|brit]] angolban vannak olyan sztenderd szavak, amelyeket szinkópa különböztet meg az [[Amerikai angol nyelv|amerikai]] ugyancsak sztenderd változatuktól: ''secret'''a'''ry'' [ˈsekrɪtri] (brit) ~ [ˈsekrɪteri] (amerikai) ’titkár(nő)’.<ref name=crystal_469"/> Olyan szavak is vannak a két nyelvváltozatban, amelyeket a szinkópa helye különböztet meg a [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúly]] helyével együtt: ''laborat'''o'''ry'' – [labˈorətrɪ] (brit) ~ ''lab'''o'''ratory'' [ˈlabrətorɪ] (amerikai) ’laboratórium’<ref name="bussmann_1162"/>.
 
A románból sem hiányzik ez a módszer. A franciával analóg módon keletkeztek így főnevek főnévi igenévből (pl. ''auz'''i''''' ’hallani’ > ''auz'' ’hallás’), vagy [[gyümölcs]] nevének [[Nem (nyelvészet)|nőnemű]] alakjának [[alanyeset]] egyes [[Szám (nyelvészet)|számú]] [[rag]]jának elvonásával az illető fa neve, pl. ''nuc'''ă''''' ’dió’ > ''nuc'' ’diófa’.<ref>Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/derivare '''derivare'''] ’szóképzés’ szócikk.</ref>
Szinkópa különböztethet meg sztenderd szóváltozatot nem sztenderdtől, vagy fordítva, nem sztenderdet sztenderdtől. A nem sztenderd változat lehet [[nyelvjárás]]i vagy nyelvi regiszter szerinti. Ilyen a franciában az /ə/ szinkópája a sztenderdben ellentétben a dél-francia változattal, valamint e magánhangzó kiejtése a sztenderdben ellentétben a nem sztenderd nyelvi regiszterekben (lásd fentebb).
 
== Apokopé és a beszéd gördülékenysége ==
Hasonló jelenségek vannak a román nyelvben is. Például a ''domnule!'' ’uram!’ [[megszólító eset]]ű alakot írja elő a sztenderd, de a fesztelen, társalgási regiszterben ''dom’le!''-nak hangzik. Ugyanakkor a nyelvjárási ''per'''i'''nă'' ’párna’ szó sztenderd változata elhagyja az '''''i'''''-it: ''pernă''.<ref name="dobridor"/>
 
Azzal a céllal, hogy a beszéd minél gördülékenyebb legyen, esetleg gyorsabb tempójú, a beszélő olykor szavakat rövidít le apokopé útján. E tekintetben két aspektus veendő figyelembe: autonóm szavak lerövidítése és simulószóké.
A szinkópa lehet egyéni is. A franciában az /ə/ kiejtése vagy szinkópája nagyban függ a beszélők szokásaitól is.<ref name="kalmbach"/> Azonban a szinkópát okozhatja a szabályok nem ismerése vagy szándékos megszegése is, pl. amikor a magyarban egyes beszélőknél a ''motor'' szó többes száma ''motrok''.<ref>Kálmán – Trón 2007, 111. o.</ref>
 
=== Autonóm szavak ===
== Szinkópa érintette szegmensek ==
 
Egyes lexikai jelentésű szavak úgy rövidülnek le, hogy az eredményezett szó nem kötődik szomszédos szóhoz, hanem autonóm marad prozódiai szempontból, azaz [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlyos]] szótaggal rendelkezik. Az alapszó többé-kevébé veszít használatának mértékéből, esetleg a változatok eloszlása nyelvi regiszterek szerinti lesz.
Leggyakoribb a hangsúlytalan magánhangzó szinkópája:
* {{hu}} ''ur'''u'''szág'' (ősmagyar) > ''ország'';<ref name="jaszo_51"/>
* {{fr}} ''dang'''e'''reux'' [dɑ̃ʒʁø] ’veszélyes’;<ref name="kalmbach"/>
* {{ro}} ''a culca'' ’fektetni’, ''a se culca'' ’lefeküdni’ < latin ''coll'''o'''care'';<ref name="dobridor"/>
* {{en}} ''secret'''a'''ry'' [ˈsekrɪtri] ’titkár(nő)<ref name=crystal_469"/> ;
* {{sr}} ''bub'''a'''nj'' ’dob’ ~ ''bubnja'' ’dob vmije’, ''bubnjevi'' ’dobok’;<ref name="klajn_38"/>
 
A magyarban van úgy sztenderd, mint nem sztenderd apokopé. Az előbbi pl. a ''hisz'' [[kötőszó]] (< ''hiszen'') esete, az utóbbi pl. a ''bá'' (< ''bácsi'') szóé.<ref name="gerstner_328"/> Előfordul apokopé a költői nyelvben is, olykor azért, hogy kijöjjön a [[vers]]sorban a szótagok szükséges száma, de ez sem sztenderd, pl. ''Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak...'' ([[Arany János]]: Vojtina ars poeticája); ''Most, igazán most kell magadér’ kitenned'' (Arany: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből).<ref name="kult"/>
Ritkább a [[mássalhangzó]]-szinkópa, például a magyarban, egyes rendhagyó [[Ige|igék]] esetében: ''e'''sz'''ünk'' ~ ''ehet'', ''evés'' (a szótővégi '''''sz''''' kiesése).<ref>Bokor 2007, 261. o.</ref>
 
A franciában apokopé útján keletkeztek például a ''métro'' ’metró’ (< ''métropolitain'') és a ''cinéma'' ’mozi’ (< ''cinématographe'') szavak, a fesztelen nyelvi regiszterben, majd befogadta őket a sztenderd<ref name="dubois_43"/>.
Beszédhangok csoportja is kieshet:
 
* {{hu}} nem t'''ud'''om'' ~ ''nem t’om'' (két szótaghoz tartozó hangok);<ref name="kult"/>
A románban ilyen jellegű apokopé nem sztenderd nyelvváltozatokban található. A [[máramaros]]i nyelvjárásban lerövidítik a hangsúlyos szótagig a személynevek [[megszólító eset]]ű alakját (pl. ''mătu!'' < ''mătușă'' ’néni’), valamint az ige [[Kijelentő mód|kijelentő]] és [[kötőmód]] [[Jelen idő (nyelvészet)|jelen idejű]] alakjábol elhagyják azt a [[Toldalék|szuffixumot]], amely a sztenderdben egyes igéknek megvan a hangsúlyos szótag után, pl. ''grăie'' ~ ''grăie'''ște''''' ’beszél’, ''să grăie'' ~ ''să grăia'''scă''''' ’beszéljen’.<ref name="bidu_59"/> A fesztelen regiszterre korlátozott apokopé is van, pl. ''las’ să fie'' ’hadd legyen’ (< ''las'''ă''''')<ref name="bidu_59"/>, ''Un’ te duci?'' ’Hová mész?’ (< ''un'''de'''''), ''făr’ să-mi spui'' ’anélkül, hogy szólnál nekem’ (< ''fără''), ''pân’ la tine'' ’hozzádig’ (< ''până'').<ref name="dobridor_a"/>
* {{fr}} ''parole'' ’szó, beszéd’ < latin ''par'''ab'''ola'' (két szótaghoz tartozó hangok)<ref>Dubois 2002, 84. o.</ref>;
 
* {{ro}} ''dom'''nu'''le!'' ~ ''dom’le!'' ’uram!’ (szótag)<ref name="dobridor"/>.
Olyan szavak is vannak a román fesztelen regiszterben és a népiben, amelyek lerövidülnek, megtartják a hangsúlyukat, és többnyire hangsúlytalan utánuk levő szóhoz kötődnek, egyetlen prozódiai szót alkotva, pl. ''ta-tu'' < ''tată-tău'' ’apád’, ''sor-ta'' < ''soră-ta'' ’nővéred’. Olyen eset is van, amelyben mindkét szó hangsúlyos: ''Iac-așa!'' ’Így ni!’<ref name="bidu_59"/>
 
Az olaszban hasonlók az előbbi példához olyan szókapcsolatok, mint ''sant’Antonio'' ’Szent Antal’ (< ''santo'') vagy ''sant’Agata'' ’Szent Ágota’ (< ''santa'')<ref name="dubois_43"/>.
 
Olyan nyelvekben, amelyek [[helyesírás]]a túlnyomóan [[Etimológia|etimologikus]], van olyan apokopé, amelyet nem tükröz az írás.
 
Az angolban, például, nem ejtenek ki egyes autonóm szavakban olyan szóvégi hangokat, amelyek megvoltak a beszédben a nyelv régebbi időszakaiban, és csak az írás tükrözi őket. Lehet szó [[magánhangzó]]ról (pl. ''come'' [kʌm] ’jön’) vagy [[mássalhangzó]]ról: ''comb'' [kəʊm] ’fésű’.<ref name="bussmann_73"/>
 
Ugyanaz a jelenség megvan a franciában is. A sztenderben a legtöbb esetben nem ejtik ki az /ə/-t (közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó), amelynek az '''''e''''' [[betű]] felel meg (pl. ''un'''e''' tabl'''e''' en bois'' [yntablɑ̃bwa] ’egy faasztal’), de a [[dél]]-[[franciaország]]i nyelvváltozatban kiejtik: ''Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures'' [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a pallérozott nyelvi regisztertől, annál gyakoribb ez az apokopé, ami Észak-Franciaországra érvényes, pl. ''J'''e''' trouv'''e''' qu'''e''' c'''e''' livr'''e''' est pas mal'' [ʃtʁuvkslivʁepamal] ’Úgy találom, hogy nem rossz ez a könyv’<ref>Kalmbach 2013, §§ 6.8.–6.10.</ref>
 
Ebben a nyelvben rendszeresebben, mint az angolban, az esetek többségében hagyják el a szóvégi írott mássalhangzókat, és egyes mássalhangzó-csoportokat is, pl. ''ne'''z''''' [ne] ’orr’, ''taboure'''t''''' [taburɛ] ’hokkedli’, ''cor'''ps''''' [kɔːr] ’test’, ''longte'''mps''''' [lɔ̃tɑ̃] ’sokáig’.<ref name="kalmbach_10">Kalmbach 2013, § 10.1.</ref> Nem ejtenek ki személyragokat és ilyen ragok részeit sem, amelyeket egy, kettő vagy három betű ír le, pl. ''je pens'''e''''' ’gondolkodom’, ''tu pens'''es''''' ’gondolkodsz’, ''ils/elles pens'''ent''''' ’gondolkodnak’. Mindhárom igealak kiejtése [pɑ̃s]<ref name="delatour_314">Delatour 2004, 314. o.</ref>
 
=== Autonómia nélküli szavak ===
 
Kombinatorikus [[fonetika]]i jelenségként is van apokopé, amely abban áll, hogy egyes szavakat úgy kezelnek, mintha a szomszédos szó részei lennének. Hangsúlytalan simulószókat érint az ilyen apokopé.
 
Vannak ilyen szavak például a gyors angol beszédben. Vég-mássalhangzójukat nem ejtik ki, de az írás tükrözi. Gyakran használt, esetleg [[állandósult szókapcsolat]]okban vannak ilyen szavak, pl. ''an'''d''''' [ən] a ''snakes and ladders'' ’kígyók és létrák’ (társasjáték neve), vagy ''o'''f''''' [ə] az ''a cup of tea'' ’egy csésze tea’ szókapcsolatokban.<ref name=crystal_30"/> Más helyzetekben azonban ezeket a mássalhangzókat kiejtik.
 
Egyes nyelvekben magánhangzóra végződő simulószók kötődnek így ugyancsak magánhangzóval kezdődő szavakhoz, a [[hangűr]] kiiktatása céljából úgy, hogy a simulószó végéről elhagyják a magánhangzót.<ref name="dubois_173">Dubois 2002, 173. o.</ref><ref name="bidu_181">Bidu-Vrănceanu 1997, 181. o.</ref><ref name="dobridor_e">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/eliziune '''eliziune'''] szócikk.</ref> Ez a fajta apokopé rendszeres és nagyon gyakori a franciában. E nyelv nyelvészetében az ''élision'' ’elízió’ terminust használják rá.<ref>A magyar szaknyelvben hangkivetésnek is mondják, analóg módon az angol ''elision'' szóval, amely másféle hangkivetést is megnevez (vö. Crystal 2008, 166. o.), miközben a franciában csak simulószó végén levő magánhangzó kivetésére használják.</ref> Ez is lehet sztenderd vagy nem sztenderd, a sztenderdben pedig kötelező vagy fakultatív, és írásban nyelvtől függően [[aposztróf]]fal vagy [[kötőjel]]lel jelzik.
 
A franciában kötelező ez a fajta apokopé az '''''e'''''-re végződő simulószók esetében: határozott [[névelő]] (''l’ami'' ’a barát’ < ''le''), hangsúlytalan [[személyes névmás]] (''on t’attendra'' ’meg fognak várni téged’ < ''te''), hangsúlytalan [[visszaható névmás]] (''elle s’énerve'' ’idegeskedik’ < ''se''), [[Tagadás (nyelvészet)|tagadószó]] (''il n’a rien dit'' ’nem mondott semmit’ < ''ne'')<ref>Kalmbach 2013, § 6.10.1.</ref> stb. Kivetik az '''''a'''''-t is a ''la'' határozott névelőből és személyes névmásból (''l’Europe'' ’Európa’),<ref>Delatour 2005, 37. o.</ref> valamint az '''''i'''''-t a ''si'' kötőszóból: ''s’il fait beau'' ’ha szép idő van’.<ref>Delatour 2005, 281. o.</ref> Nem sztenderd hangkivetés is van, pl. a ''tu'' személyes névmásból (''t’as dit'' < ''tu as dit'' ’(te) mondtál’) vagy a ''qui'' [[vonatkozó névmás]]ból: ''celui qu’a dit ça'' < ''celui qui a dit ça'' ’az, aki ezt mondta’.<ref>Kalmbach 2013, § 14.3.</ref>
 
A románban is van ilyen hangkivetés, mindig sztenderd, de ritkább és kevésbé rendszeres, mint a franciában. Kötelező a hangsúlytalan személyes és visszaható névmás esetében, de csak amikor az ''avea'' ’birtokolni’ [[Segédige|segédigével]] találkoznak, pl. ''m-am străduit'' ’igyekeztem’ (< ''m'''ă'''''), ''s-au înțeles'' ’megértették egymást’ (< ''s'''e'''''). Nem kötelező azonban pl. a ''că'' kötőszó esetében. Gyors beszédben megvan (pl. ''A zis c-a terminat lucrarea'' ’Azt mondta, hogy befejezte a dolgozatot’), de tagoltabban nincs meg: ''A zis c'''ă''' a terminat…''<ref name="dobridor_e"/>
 
== Apokopé érintette szegmensek ==
 
Apokopé útján elhagyható egyetlen beszédhang, magán- vagy mássalhangzó, valamint szótagot vagy nem szótagot képező hangcsoport, de még egynél több szótag is.
 
Hangsúlytalan magánhangzó:
:{{en}} ''(ic) sing'''e''''' (óangol) > ''(I) sing'' (mai angol) ’énekelek’;<ref name="dubois_43"/>
:{{fr}} ''j’aime'' ’szeretek’ (< ''j'''e''''');<ref name="dubois_173"/>
:{{it}} ''sant’Antonio'' ’Szent Antal’ (< ''sant'''o''''');<ref name="dubois_173"/>;
:{{ro}} ''m-am străduit'' ’igyekeztem’ < ''m'''ă'''''.<ref name="dobridor_e"/>
 
Mássalhangzó:
:{{hu}} ''kapá'''l''''' > ''kapa'';<ref name="gerstner_328"/>
:{{fr}} ''ni'''d''''' [ni] ’fészek’;<ref name="kalmbach_10"/>
:{{en}} ''com'''b''''' [kəʊm] ’fésű’.<ref name="bussmann_73"/>
 
Beszédhangok csoportja:
:{{hu}} ''hisz'''en''''' >''hisz'' (szótag része);<ref name="gerstner_328"/>
:{{fr}} ''métro'''politain''''' > ''métro'' ’metró’ (két szótag), ''ils/elles pens'''ent''''' [pɑ̃s] ’gondolkodnak’ (szótag részét képező rag);<ref name="delatour_314"/>
:{{it}} ''bonta'''de''''' > ''bontà'' ’jóság’ (egy szótag)<ref name="dubois_43"/>;
:{{ro}} ''Un'''de''' te duci?'' > ''Un’ te duci?'' ’Hová mész?’ (egy szótag).<ref name="dobridor_a"/>
 
== Jegyzetek ==
56 ⟶ 95 sor:
== Források ==
 
* {{ro}} Bidu-Vrănceanu, Angela ''et al.'', [https://www.academia.edu/10986209/87525919-DSL-Dictionar-de-Stiinte-Ale-Limbii ''Dicționar general de științe. Științe ale limbii''] (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. {{ISBN|973-440229-3}} (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]]. Általános ismeretek a nyelvről és a nyelvtudományról. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 11–72. o. (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.) [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* Bárczi Géza – Országh László (szerk.). ''A magyar nyelv értelmező szótára'' (ÉrtSz). Budapest: Akadémiai kiadó. 1959–1962; az Interneten: [http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/elolap.php ''A magyar nyelv értelmező szótára'']. [http://mek.oszk.hu/ Magyar Elektronikus Könyvtár]. [http://www.oszk.hu/ Országos Széchényi Könyvtár] (ÉrtSz) (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{ro}} BiduConstantinescu-VrănceanuDobridor, Angela ''et alGheorghe.'', [https://www.academia.edu/10986209/87525919-DSL-Dictionar-de-Stiinte-Ale-Limbii ''Dicționar general de științe. Științe aletermeni limbiilingvistici''] (TudományokNyelvészeti általánosterminusok szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: EdituraTeora, științifică.1998; 1997az interneten: [https://dexonline.ro/ {{ISBN|973-440229-3}}Dexonline] (DTL) (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
* Bokor{{en}} József.Crystal, SzóalaktanDavid. A. Jászó Anna (szerk.) [httphttps://franekawarnapendidikan.scribdfiles.wordpress.com/doc2014/12546334504/Aa-magyardictionary-nyelvof-konyve#scribdlinguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A magyarDictionary nyelvof könyveLinguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 86. kiadás. Budapest:Blackwell TrezorPublishing. 20072008. {{ISBN|978-9631-81444051-195296-59}}. 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
* {{enfr}} BussmannDelatour, HadumodYvonne (szerk''et al.)'' [httphttps://wwwvk.e-reading.clubcom/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdfdoc162499119_346275411?hash=b28373417f2c851f9d&dl=1b19e003a744437413 ''DictionaryNouvelle ofgrammaire Languagedu and Linguisticsfrançais''] (NyelviÚj ésfrancia nyelvészeti szótárgrammatika). London – New YorkPárizs: RoutledgeHachette. 19982004. {{ISBN|02-20301-98005155271-0}} (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
* Dömötör Adrienne. 14. fejezet – A nyelvújítás. Kiefer Ferenc (szerk.). ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 271–282. o. (Hozzáférés: 2019. július 8.)
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline] (DTL) (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{en}} Crystal, David. [https://anekawarnapendidikan.files.wordpress.com/2014/04/a-dictionary-of-linguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''Dictionnaire de linguistique'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
 
* HorvátGerstner LászlóKároly. Az16. ómagyarfejezet kor– A magyar nyelv szókészlete. [[Kiefer Ferenc]] (szerk.). ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}. 80–109. o.; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 226–237306–334. o. (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
* {{fr}} Grevisse, Maurice – Goosse, André. ''Le bon usage. Grammaire française'' (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. {{ISBN|978-2-8011-1404-9}}
* Kálmán László – Trón Viktor. [http://www.szepejudit.hu/kalman_tron_bevezetes.pdf ''Bevezetés a nyelvtudományba'']. 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, {{ISBN|978-963-7094-65-1}} (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{fr}} Kalmbach, Jean-Michel. [http://research.jyu.fi/phonfr/Manuel_2011.html ''Phonétique et prononciation du français pour apprenantsaprenants finnophones''] (Francia hangtan és kiejtés finn ajkú hallgatóknak). 1.1.9. változat. Jyväskylä-i Egyetem. 2013. {{ISBN|978-951-39-4424-7}} (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
* Király Lajos. A mai magyar nyelvjárások. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 641–686. o. (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* {{sr}} Klajn, Ivan. [http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika''] (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2019. július 5.)
 
* Osztovits Szabolcs (projektvezető). [http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/index.htm Retorikai-stilisztikai lexikon]. [http://enciklopedia.fazekas.hu/imprint.htm ''Fazekas Project – Kulturális enciklopédia'']
 
* Tótfalusi István. ''Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára''. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: [https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tinta/TAMOP-4_2_5-09_Idegenszo-tar/Idegenszo-tar_1_1.html ''Idegenszó-tár'']. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. július 58.)
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
* [[ApokopéDetrakció]]
* [[Protézis (nyelvészet)]]
* [[Szinkópa (nyelvészet)]]
 
<!--{{Portál|Nyelvészet}}-->
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Meronímia_és_holonímia”