„Iris (opera)” változatai közötti eltérés

Az '''Iris''' [[Pietro Mascagni]] háromfelvonásos [[Opera (színmű)|operája]]. A mű [[Librettó|librettójátlibrettó]]ját [[Luigi Illica]] írta saját novellája alapján, amelynek forrásául egy régi japán legendát használt fel a „virágnak álcázott szeretőről”. 1898. november 22-én mutatták be a [[róma]]i [[Teatro dell’Opera di Roma|Teatro Costanzi]] operaházban. [[Magyarország]]on még nem játszották.

Iris Kyoto gésaházában tér magához. Osaka máris menne hozzá, de Kyoto figyelmezteti, előbb próbáljon ajándékokkal kedveskedni a lánynak. A fényűző környezetet látva Iris még mindig nem érti a vele történteket, és azt hiszi, a paradicsomban van. Amikor Osaka újra megjelenik, boldogan ismeri fel hangjában Jort, a Dhiát megmentő hőst. A férfi azonban kiábrándítja: nem Jor ő, igazi neve ''Öröm''. A lány erre keserves zokogásban tör ki. Szavaiból kiderül, hogy az öröm számára egészen mást jelent. A templomban ugyanis egyszer régen a pap arra tanította, hogy az öröm rettenetes dolog és halállal végződik. Könyörög, engedjék vissza apjához. Osaka, látván éretlenségét, tapasztalatlanságát, lemond megszerzéséről, szabadon bocsátását tanácsolva Kyotónak is. A leánykereskedő azonban másként dönt. Hasznot akar húzni a lányból. Megfenyegeti, hogy szörnyű kínzások várnak rá, ha nem teljesíti parancsait. Tapsjelére gésák jelennek meg, felöltöztetik a lányt és a nyitott ablakba ültetik. Iris így új frizurával, díszekkel, drága selyemruhában még szebb, még kívánatosabb, mint valaha. Meglátja a visszatérő Osaka is, és még hevesebb szerelemre lobban iránta. Megjelenik azonban apja is. Iris kiáradó örömmel rohan hozzá, leánya átölelése és kiszabadításának megkísérlése helyett azonban az öreg durván eltolja magától, sőt sárral szennyezi be testét és ruháját. Iris tanácstalan helyzetében visszarohan a házba, s mielőtt bárki megakadályozhatná, a mélybe veti magát.