„WD-40” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Bevezetés: helyesírás |
a →Története: helyesírás |
||
16. sor:
==Története==
A WD-40-et 1953-ban fejlesztette ki [[Norm Larsen]]<ref name="Mercer2011">{{cite book|author=Bobby Mercer|title=ManVentions: From Cruise Control to Cordless Drills - Inventions Men Can't Live Without|url=https://books.google.com/books?id=zZCY-JfaWhcC&pg=PA181|accessdate=June 28, 2013|date=March 18, 2011|publisher=Adams Media|isbn=978-1-4405-1075-5|pages=181–}}</ref> a San
A WD-40 egy rövidítés, mely az angol „Water Displacement, 40th formula”-ból ered és arra utal, hogy ez volt a 40. módosulat, amit a kémikus kipróbált, mire sikerrel járt.<ref name="latimes"/>
A terméket eredetileg arra tervezték, hogy taszítsa a vizet, és megelőzze a korróziót az [[Atlas (hordozórakéta)|Atlas hordozórakétán]]. Csak később jöttek rá számos hétköznapi használhatóságára.<ref name="latimes"/>
24. sor:
A WD-40-t először a [[Convair]] kezdte el használni, hogy megvédje a külső burkolatot, valamint sokkal inkább az [[Atlas (hordozórakéta)|SM-65-Atlas]] rakéta papírvékony üzemanyagtartályait a rozsdától és korróziótól.<ref name="aboutus"/><ref name="barrynytobit"/> Ezek a rozsdamentes acél tartályok olyan vékonyak voltak, hogy üres állapotban nitrogénnel felfújva tárolták, megakadályozva az összeesésüket.
Kereskedelmi forgalomba először 1958-ban került San
==Felhasználása==
| |||