„Zsámboki László” változatai közötti eltérés

Zsámboki László 1959-ben jogi, majd 1965-ben könyvtárosi diplomát szerzett. 1956-ban részt vett a fővárosi forradalmi eseményekben (a Magyar Rádiónál és a Parlamentnél), és könnyebben megsebesült. Ezután kőművesként, ácsként és szobafestőként dolgozott. 1959-től két évig a [[MEA Könyvtár,Miskolci Levéltár,Egyetem Múzeumkönyvtára|Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtára]] tudományos munkatársakéntmunkatársa dolgozottvolt, majd 1961-ben a [[ME Műszaki Anyagtudományi Kar|Kohómérnöki Kar]] dékáni hivatalának titkára, illetve hivatalvezetője lett. 1969-ben, az új könyvtárépület átadásakor tudományos főmunkatársként tért vissza a könyvtárba. A dékáni hivatalban folyó munkája során ismerkedett meg a kar, illetve az egyetem neves professzoraival, akik visszaemlékeztek a selmeci múltra, és ennek nyomán kezdett érdeklődni ő is a [[Selmeci Akadémia]] története iránt. Munkásságára a legnagyobb hatással [[Gyulay Zoltán (bányamérnök)|Gyulay Zoltán]] professzor volt, aki maga is gondozta és kutatta a selmeci múltat, annak emlékeit. Amikor a [[Soproni Egyetem|soproni]] és a [[Miskolci Egyetem|miskolci egyetem]] megegyezett a [[Sopron]]ban tárolt selmeci könyvtár megosztásáról, a [[Miskolc]]ra került anyagot Zsámboki László vette kezelésbe, és az új könyvtárépület kiállítótermében berendezett [[Selmeci Műemlékkönyvtár (Miskolc)|Selmeci Műemlékkönyvtár]] elrendezése az ő keze nyomát viseli. Tudományos alapossággal dolgozta fel a könyvtár anyagát, és az erről szóló összefoglaló művét ''(A Selmeci Műemlékkönyvtár)'' 1976-ban jelentette meg. A könyv 1978-ban németül is megjelent ''(Die Schemnitzer Gedenkbibliothek von Miskolc in Ungarn)''.

A muzeális könyvtár feldolgozása során érdeklődése kiterjedt az egyetemtörténet feldolgozására is, amit számos megjelent egyetemtörténeti, tudománytörténeti és könyvtártörténeti tanulmánya jelzett. 1982-ben kezdeményezte levéltár létrehozását az egyetemen és ennek érdekében a Selmeci Akadémia legfontosabb iratainak Miskolcra hozatalát. Az [[MEA Könyvtár,Miskolci Levéltár,Egyetem Múzeumkönyvtára#Egyetemi Levéltár|Egyetemi Levéltár]] a Központi Könyvtár keretén belül jött létre, és első vezetője Zsámboki László lett. A levéltári gyűjtemény ezt követően fokozatosan bővült az egyetem egységeinek öt évnél régebbi iratanyagával, illetve bekerültek az egykori professzorok hagyatékai is. Emiatt 1963-ban megalakult a Különgyűjtemények Osztálya, ami az egyetemtörténeti gyűjteményt tartalmazta. Ennek eredményeként szorgalmazta az Egyetemi Múzeum megalakítását, amely végül 1986-ban valósult meg. Az e téren folytatott munkássága nyomán, a bánya- és kohómérnök-képzés 250 éves évfordulóján, 1985-ben új, forrásértékű művel jelentkezett, a ''Selmectől Miskolcig 1735–1985'' című könyvvel. Az 1980-as években elindította a magyar bányászattörténettel foglalkozó tanulmányainak sorát, és emellett az [[Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület]] történetét is feldolgozta. 1996-tól lett a Könyvtár, Levéltár, Múzeum nevet felvevő intézmény főigazgatója, és ezt a funkciót 2005-ig töltötte be. 2002-ben közös megállapodást hozott tető alá több magyarországi, szlovákiai és ausztriai felsőoktatási intézmény részvételével, ami a selmecbányai akadémia tényleges és szellemi örökösei közös múltjának együttes megbecsülésére jött létre. Közben kutatta és közzé tette a régi, neves selmeci professzorok életrajzát, elindította és szerkesztette a ''Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből'' és ''A bányászat, kohászat és földtan klasszikusai'' című sorozatokat. Kutatói tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatta – címzetes könyvtári főigazgatóként.