„Tóth Sándor (zoológus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
Az általa gyűjtött kagylósrákok Cypris fajairól és bonctani viszonyairól, továbbá a Daphniák-ról 2-2 alkalommal adott elő. Referált Steinnek az ázalékállatkák szervezetéről írt munkájáról, GEGENBAUR alapján a növény és állat közötti határesetekről, a marseilíe-i állatkert igazgatójától kapott levél alapján arról, hogy az ottani állatkertben 1862-ben Európában először sikerült a struccok tojásait kikölteni stb. Említett kutatásainak eredményei részben a Matem. Term. tud. Közi. (1861-1862), a Verliandl. Zool.--Bot. Gesellschaft in Wien (1862) és a Term. tudom. Társulat Közleménye (1862) köteteiben jelentek meg. Romló egészsége ellenére levéllábú rákokon folytatta tanulmányait. Eredményeit a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén – melyet újból feléleszteni akartak – ennek abbamaradása után az Akadémián székfoglalóként akarta felolvasni. Orvostanhallgatóként, mint akkor szokásban volt, tanítással tartotta fenn magát. Szőnyi Pál magánintézetében A természetrajzot tanította. 1859-ben befejezve egyetemi tanulmányait, a pesti evangélikus gimnáziumban volt 2 évig természetrajz-latin szakos tanár. Ezalatt 1859/60-ban letette a szigorlatokat, és orvosdoktorrá avatták.
1861 nyarán Pest város képviselő testülete a főreáliskola ugyancsak természetrajz-latin szakos tanárává választotta. Sok elfoglaltsága, tudományos kutatása mellett az orvosi folyóiratokban, elsősorban az Orvosi Hetilapban írt sok cikkel gazdagította a korabeli ismereteket. Legérdekesebbek a foszfor mérgező hatásáról, valamint a hazai fürdők egy részéről megjelent cikkei. Utóbbiakban azokat a tapasztalatait közölte, melyeket akkor szerzett, amikor
1861 őszén hosszú ideig feküdt súlyos tüdőgyulladásban. Eközben kapta az örvendetes hírt, hogy az MTA 1861. januári nagygyűlésén levelező taggá választották. Ezt követte a másik megtiszteltetés, hogy a Társulat 1862. január 15-i tisztújító közgyűlésén nagy szótöbbséggel első titkárrá választották. A Budapesti Kir. Orvosegyesületnek, a Magyar Földtani Társulatnak, a bécsi Zoologisch Botanischer Vereinnek volt rendes tagja. Mint a Társulat első titkára szerkesztette a Társulat „Közlönye " 1862. évi 3. kötetét, amely tulajdonképpen tudományos folyóirat volt.
===Halála, emlékezete===
1862 augusztusában néhány hétre Dernára utazott, hogy az ottani, a hírlapokban is közölt földrengést tanulmányozza. Kutatásainak eredményeit az 1862. október 22-i szakülésen adta elő a helyszínen gyűjtött kénfajták, kénsavas ammóniák és kiégett tárgyak bemutatásával. Gyenge, szakadozott hangja, lankadt magatartása, bágyadtsága vésztjóslóan jelezte már a hamarosan bekövetkező véget. Még remény volt reá, hogy felépül, de „túlságos buzgalma ezen reményt végképp meghiúsította " – mondta róla Balogh Kálmán megemlékezésében. Hiába kérik barátai, a tanítással nem hagyott fel. November egyik pénteki napján a következőket mondta Balogh Kálmánnak: „Kérd meg Markusovszkyt, hogy a jövő hét szerdáján látogasson meg, de előbb nem, mert hamarább nincs időm". Még 10 napig feküdt, tüdőgümők és
A Társulat 1862. november 26-i szakülésén Bugáth Pál javasolta, hogy Tóth Sándor emlékét, jegyzőkönyvben örökítsék meg, és A Társulat valamelyik tagja tartson emlékbeszédet, hogy ezáltal is ünnepeltessék". Életművére, mely nemzeti kultúránk része és amely korai halálával hirtelen megszakadt, személyiségére, töretlen kitartására emlékeznünk kell.
| |||