Főmenü megnyitása

Módosítások

87 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
Csiszolgatás.
| háttérszín =
}}
'''Kemény Egon''' ([[Bécs]], [[1905]]. [[október 13.]] – [[Budapest]], [[1969]]. [[július 23.]]<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-994V-WN2V?i=180&cc=1452460&cat=657943 |title=Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 863/1969. folyószáma alatt |accessdate=2019-08-03}}</ref>) kétszeres [[Erkel Ferenc-díj]]as (1953, 1955) zeneszerző.
 
==Élete==
Apja Bécsben végezte el az orvosi egyetemet (sub ausp. Regis promovált) majd ugyanitt évtizedeken át megbecsült sebész főorvos volt. 1910-ben – miután a bécsi Orvosi Egyetemen fogorvossá képeztette át magát – családjával szülőházába, [[Kassa|Kassára]] költözött, magánrendelőt nyitott, és haláláig folytatta – köztiszteletben álló orvosként és polgárként – gyógyító élethivatását.
 
Kassán, a [https://elismondom.files.wordpress.com/2010/12/3-kassa-0130.jpg?w=640&h=480 Fő-utcai] Kemény-házban nevelkedett. Ötéves korától zeneszerzőnek készült.
 
Hatéves volt, amikor apja – aki szabadidejében maga is szívesen zongorázott – felismerte Egon fia abszolút hallását, és támogatva irányította zene iránti nagyfokú érdeklődését.
 
Zenei képzést 1923-ig – zongora, hegedű, zeneelmélet, zeneszerzés – Rétháti Kövér Dezsőtől, a [http://www.parlando.hu/1964/1964-5/1964-5-08-Meglatogattuk_Kassa.htm Kassai Városi Zeneiskola] igazgatójától és Paulusz Ákostól kapott. Hangszerelést 12 éves korától tanult, ez a tehetsége és tudása is, hangszerismeretével együtt már első műveiben megmutatkozott. <ref>[http://www.parlando.hu/1964/1964-5/1964-5-08-Meglatogattuk_Kassa.htm Meglátogattuk a180 éves kassai zeneiskolát]</ref>
 
A Kassai Főgimnázium tanulója volt. Szülei ragaszkodtak a magyar nyelvű érettségihez, ezért – az akkori helyzet miatt – magántanulóként [[Miskolc|Miskolcon]]on, a Főgimnáziumban tette le az érettségi vizsgát.
 
1923-tól a szülői elvárásnak eleget téve a [[Bécs|Bécsi]]i Egyetem Orvosi Fakultásán orvosnak készült, négy szemesztert végzett el, kiváló vizsgaeredményekkel.
 
Ezzel egy időben [[Franz Schmidt|Franz Schmidtnél]]nél, az [https://de.m.wikipedia.org/wiki/Datei:MDW_Lothringerstrasse_18.jpg Akademie für Musik und darstellende Kunst in Wien] – a bécsi Zeneművészeti Főiskola, ma: Universität für Musik und darstellende Kunst Wien – tekintélyes és köztiszteletben álló igazgatójánál felvételi vizsgát tett, aki őt alapos felkészültsége és nagy tehetsége alapján azonnal a legfelső évfolyamra vette fel. Tanára Franz Schmidt volt, <ref>[http://www.bildarchivaustria.at/Pages/ImageDetail.aspx?p_iBildID=1208993 Franz Schmidt.bildarchivaustria.at] volt,</ref> aki végig vezette Kemény Egon tanulmányait.
 
A bécsi Zeneművészeti Főiskola (a "bécsi Akadémia") elvégzése után a Bécsi Állami Operaház (Wiener Staatsoper) felajánlott korrepetitori állását nem fogadta el.
A nagy gazdasági világválság idején elfogadta barátja, Ábrahám Pál felajánlott szerződését, és hívására – váratlanul megszakítva Budapesten induló karrierjét – Berlinbe költözött.
 
Berlini évei alatt, 1930 – 19331930–1933 között Kemény Egon zeneszerzőként nem komponált saját művet. 25-28 évesen [[Berlin|Berlinben]]ben zenekari hangszerelőként alkotott, karnagy volt, valamint anyanyelvi szintű német nyelvtudásával és megbízható pontosságával titkári feladatokat is ellátott barátja és zeneszerző-, karmester kollégája, Ábrahám Pál nagyoperettjei és filmjei elkészítésében. A berlini magyar művészkolónia köréhez tartoztak.
 
1933-ban visszaköltözött Budapestre, mint a Rákóczi induló című reprezentatív magyar hangosfilm szerződtetett zenei vezetője. Újra saját kompozícióin dolgozott és ismét zeneszerzőként vált egyre ismertebbé.
 
Nagyoperettjeit – Kikelet ucca 3. (1929), Fekete liliom (1946), Valahol Délen (1956) – a Fővárosi Operettszínház igazgatói (Faludi Sándor, Fényes Szabolcs, Gáspár Margit) rendelték meg. Mindhárom darab zenéje az operett műfajának megújítására törekvő különlegesség, a meglehetősen fordulatos szövegkönyvek tiszta erkölcsi értékeket képviselnek –  itt, a mai Budapesti Operettszínházban nagyoperettjeit sztárszereposztással, revükoreográfiával, pompás jelmezekkel és díszlettekkel vitték színre.
 
Krisztina kisasszony című nagyoperettjét (a rádioperettrádióoperett színpadi változatát) a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be (1961).
 
"Zenéjét szerzette: Kemény Egon" – többnyire ezzel a bemondással kezdődtek rádióműsorai, amely máig emlékezetes a rádióhallgatók idős generációi körében. A Magyar Rádió 1934-től hosszú évtizedeken át szinte naponta játszotta műveit. Új rádiós műfajok – az első rádiódaljáték (1937) és az első rádióoperett ­– zenéjének megkomponálásához is ő kapott felkérést.
Dr. Huszka Jenővel munkálkodva tevékenyen hozzájárult a zeneszerzők és szövegírók szerzői érdekvédelméhez.
 
A jelentős XX20. századiszázad jelentős magyar zeneszerzők egyike. Klasszikus műveltséggel és nagy zenetörténeti tudással is rendelkezett, közismert művész, komoly és szerény ember volt, finom eleganciája alkotásait is jellemezte. Műveiben ápolta a német és az osztrák zenei hagyományokat és megőrizte a magyar zene kincseit.
 
A magánéleti harmóniát élete utolsó harmadában, 1953-tól, második házasságában találta meg, feleségével és gyermekeivel családi boldogságban élt, haláláig, Budán, pasaréti otthonukban.
4 829

szerkesztés