„A Keresztapa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
31. sor:
Coppola műve nem csak egyszerűen egy történetet visz vászonra: mozijában elsősorban a cselekmény közege az, amit be kíván mutatni a közönségének. A film kesernyés világát az operatőr, Gordon Willis képei keltik életre. A megdöbbentő érzékkel megválasztott színek, fények, valamint kamerabeállítások eredményeként a képei egyedülálló hangulatot kölcsönöznek a történetnek. Ehhez a világhoz legalább ennyire hozzátartozik még Nino Rota legendássá vált zenéje.
 
Vito „Don” Corleone szerepére Coppola Marlon Brandót választotta, akit színészi alakításáért 1973-ban többek között Golden Globe, valamint Oscar-díjjal is jutalmaztak. A Michael Corleonét Al Pacino formálta meg.
Vito „Don” Corleone szerepére Coppola Marlon Brandót választotta, akit zseniális színészi alakításáért 1973-ban többek között Golden Globe, valamint Oscar-díjjal is jutalmaztak. A Michael Corleonét megformáló Al Pacino szintén telitalálatnak bizonyult: az addig mindössze két filmben szereplő színész hatalmas tehetségről tett tanúbizonyságot.<!--Talán a legjobb példa erre az a rendkívül rövid, de annál hatásosabb jelenet, amikor Michael az étteremben ülve készül leszámolni az apja ellen elkövetett merénylet két kulcsfigurájával. A wc tartály mögé becsempészett pisztollyal pár másodpercen belül végeznie kell a vele szemben helyet foglalókkal: nyomon követhetjük, hogy a gyilkosság előtti pillanatok gondolatai miként jelennek meg az addigi életétől pillanatokon belül elrugaszkodó fiatalember arcán. Mindemellett az ő karaktere megy át a legnagyobb változáson, és ezt az átalakulást is a lehető leghitelesebben adja vissza játékában. Szintúgy figyelemre méltó Robert Duvall a család tanácsadójaként nyújtott alakítása, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a filmben szereplő összes színész a maximumot adja.-->
 
''A Keresztapát'' leginkább az különbözteti meg a többi, hasonló témájú alkotástól, hogy hiányoznak belőle a pólusok és a sztereotípiák. Coppola mozijában nincsenek kimondottan pozitív szereplők. A főszereplőket a film „negatív” hőseitől is csak pusztán az választja el, hogy egy másik család tagjai, de módszereik és gondolkodásmódjuk megegyező.