„Julius Caesar (színmű)” változatai közötti eltérés

|fordító = [[Vörösmarty Mihály]]<br>Illés László<br>[[Áprily Lajos]]<br>Jánosházy György<br>[[Forgách Ádám-]]–[[Fekete Ádám]]

[[Fájl:Brutus and the Ghost of Caesar 1802.jpg|bélyegkép|Caesar szelleme figyelmezteti Brutus-tBrutust a közelgő vereségéről. (Edward Scriven rézmetszete Richard Westall festményéről: London, 1802.)]]

A '''Julius Caesar'''-t nagy valószínűséggel először 1599-ben mutatták be a frissen épült [[Globe Színház|Globe]]-ban.<ref name=":0">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=1}}</ref> [[William Shakespeare|Shakespeare]] későbbi római témájú műveivel együtt ([[Antonius és Kleopátra]], valamint a Coriolanus), a római tragédia kategóriájába tartozik. Inkább az egymásnak ellentmondó jók egyensúlyáról, mintsem a jó és gonosz ellentétéről szól.<ref name=":a">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=7}}</ref>

[[Fájl:First Folio, Shakespeare - 0716.jpg|balra|bélyegkép|A ''Julius Caesar'' első oldala az Első Fólióban.]]

A mű először 1623-ban került nyomtatásra az [[Első fólió]]ban. Valószínűleg 1599-ben, az új Globe-ban elsőként bemutatott darabok egyike, ami talán a színház nyitóestjére készült. Kortárs referenciák is ezt a dátumot látszanak igazolni.<ref name=":0" /> Számos a Könyv- és Papírkereskedők Társasága által 1599-ben feljegyzett munkában található utalás a ''Julius Caesar''ra. Például Sir John Davies és Samuel Daniel, ebben az évben kiadott művei is tartalmaznak olyan gondolatokat, amik Shakespeare művét visszhangozzák. A ''Julius Caesar'' hiánya Francis Meres 1598-ban bejegyzett Palladis Tamia című naprakész listájáról, ami jelentős műveket tartalmazott, pedig arra enged következtetni, hogy a darab 1599 előtt nem létezett még.<ref name=":b">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=2}}</ref>

Shakespeare nézeteire a római társadalomról jelentős hatással volt [[Plutarkhosz]]. Majdnem az összes meghatározó eleme a darabnak Thomas North Plutarkhosz -fordításából származik.<ref name=":c">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=5}}</ref> A Julius Caesar életéről szóló rész háromnegyedéből Shakespeare inkább csak néhány elemet és vonást vett át, például, hogy Caesar megbocsájtott Brutusnak, amiért Pompey-tPompeiust pártolta, vagy Caesar gyengélkedéseit (Plutarkhosz művében ezeket Caesar hősiesen figyelmen kívül hagyja, de a drámában az irigy Cassius megvetendőnek látja). Az általánosabb vonások is jellemzik Shakespeare színdarabját, mint például Caesar kiváló szónoki képességei vagy kiemelkedő hadvezéri tehetsége. Plutarkhosz, Caesar-jának– Caesarjának utolsó negyedében – ezeket az elemeket megújította, és közel állnak a darab történéseihez.<ref name=":d">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=9,10}}</ref>

Plutarkhoszon kívül más források alig fedezhetőek fel a drámában. Caesar „Brutus, te is?” ({{latinul|Et„Et tu, Brute?”}})” felkiáltása valószínű színházi frázis volt,: egy klasszikus író művében sem megtalálhatótalálható meg.<ref name=":e">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=24}}</ref> Appianosz római háborúkról szóló írásait is használhatta Shakespeare, ez érződik Antonius beszédén.<ref name=":g">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=25}}</ref> Egyéb inspirációként szolgálhatott még [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]], Kyd vagy [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]].<ref name=":f">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=27,28}}</ref>

A Julius Caesar-tCaesart [[Vörösmarty Mihály]],<ref>{{Cite web|url=http://mek.oszk.hu/04500/04587/html/magyar.htm|title=Shakespeare: Julius Caesar (Fordította: Vörösmarty Mihály)|accessdate=2017-11-13|author=|format=HTML|publisher=[[Magyar Elektronikus Könyvtár]]}}</ref> Illés László,<ref name=":1">{{CitLib|aut=William Shakespeare|tit=Julius Caesar|ass=ford. Illés László|loc=Budapest|red=Európa Könyvkiadó|ann=1994|isbn=963-07-5639-0}}</ref> [[Áprily Lajos]],<ref>{{Cite web|url=http://erdelyihelikon.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nev&sz=%25C1prily%2520Lajos:|title=Transindex -– Erdélyi Helikon repertórium, 1928-19441928–1944|accessdate=2017-11-10|work=erdelyihelikon.adatbank.transindex.ro}}</ref> és Jánosházy György,<ref>{{Cite web|url=http://lato.adatbank.transindex.ro/?szerzo=SHAKESPEARE|title=Transindex -– Látó|accessdate=2017-11-10|work=lato.adatbank.transindex.ro}}</ref> valamint Forgách Ádám-FeketeÁdám–Fekete Ádám<ref>{{Cite web|url=https://librarius.hu/2014/12/28/shakespeare-leszkanderozta-torteneszeket-interju|title=Shakespeare leszkanderozta történészeket interjú|accessdate=2017-11-10}}</ref> is lefordította.

[[Fájl:1974 Shakespeare – Julius Caesar (2).jpg|bélyegkép|Dimitri Tavadze, 1974. Shakespeare-: Julius Caesar]]

Flavius, Marullus és néhány polgár találkozik Róma utcáin, ahol a polgárok elmondják, hogy Caesar,Caesarnak Pompeius felett aratott diadala miatt jöttek ünnepelni. Flavius és Marullus elküldik őket, mondván, nem is olyan régen még Pompeiust ünnepelték. Miután a polgárok elmennek, a két néptribun megegyezik, hogy útközben a Capitolium felé Caesar összes díszét leszaggatják a szobrokról.

Az ünnepségen egy jós figyelmezteti Caesart, hogy vigyázzon március idusán. Cassius és Brutus beszélget. Brutus gondterhelt, szereti Caesart, de mégsem kívánja ünnepelni. Cassius Caesart gyengének és betegeskedőnek tartja, megpróbálja Brutust összeesküvésre biztatni. Nem tetszik neki, hogy Caesart így ünneplik,; szerinte túl nagyra tört. Casca elmondja nekik, hogy Marcus Antonius háromszor felajánlotta Caesarnak a koronát, és ő háromszor utasította vissza, a nép üdvrivalgása közben.

Róma utcáin találkoznak az összeesküvők március idusán (Casca, Cicero, Cassius, Cinna). Casca és CiceróCicero megvitatják a baljós jeleket, amiket az este láttak, majd Casca, Cassius és Cinna tovább szervezik az összeesküvést,; szeretnék Brutus-tBrutust is maguk között tudni.

A helyszín Róma,; Brutus elolvassa a buzdító leveleket, amiket az összeesküvők juttattak el hozzá, majd meg is látogatják őt. Brutus-tBrutust sikerül meggyőzniük, hogy vegyen részt Caesar meggyilkolásában, annak ellenére, hogy szerinte Caesar szellemével van a probléma és nem Caesarral magával. Megbeszélik a részleteket, majd az összeesküvők elmennek. Brutus-tBrutust felesége, Portia, kérleli, hogy mondja el neki, miért gondterhelt, de Brutus nem avatja be a részletekbe.

Caesar-tCaesart otthonában kérleli a felesége, Calpurnia, hogy ne menjen el másnap a Capitoliumba, erre többen is figyelmeztetik, egy szolgája elmondja neki, hogy a jósok is így vélekednek. Decius, illetve az összeesküvők meggyőzik, hogy mindezek ellenére menjen el,; azt mondja neki Decius, hogy meg fogják koronázni.

Artemidorus levelet olvas egy utcán a Capitolium közelében, melyben figyelmezteti Caesar-tCaesart a szenátus összeesküvésére.

A Capitolium előtt Artemidorus próbálja átadni a levelet Caesarnak, de ő nem fogadja el. A Capitoliumban az összeesküvők elcsalják Marcus Antoniust, majd egy ürüggyel (Metellus Cimber bátyjának kér kegyelmet) Caesar közelébe férkőznek, majd megölik őt. Megbeszélik, hogy a piactérre viszik Caesar holttestét, ahol majd Brutus magyarázatot ad a tettükre a népnek. Megengedik Antoniusnak, hogy felszólaljon ő is, amennyiben ő is a szövetségesük lesz,; ő ezt megígéri nekik.

A Forumnál Brutus meggyőzi a népet arról, hogy szerette Caesar-tCaesart, és Róma érdekében cselekedtek. A nép mellé állmelléáll, és Brutus-tBrutust akarják megkoronázni, de megérkezik Antonius, és Brutus szót ad neki. Antonius Caesar gyilkosai ellen beszél, és fellázítja a népet. Egy szolga hírt hoz Octavius Rómába érkezéséről.

Polgárok elhurcolják Cinna-tCinnát, mivel részt vett az összeesküvésben, majd elmennek felgyújtani a többi összeesküvő házát.[[Fájl:1974 Shakespeare – Julius Caesar (1).jpg|bélyegkép|Dimitri Tavadze, Shakespeare-Julius Caesar 1974.|325x325px]]

Cassius és Brutus vitatkozik, mivel nem értenek egyet elveikben. Brutus szerint Cassius megvesztegethető, Brutus becsületesebb ennél. Cassius sértve érzi magát, de végül kibékülnek. Kiderül, hogy Portia és Cicero is halottak. Brutus és Cassius úgy döntenek, hogy Philippi-nélPhilippinél fognak megütközni Antonius és Octavius seregével. Éjszaka meglátogatja Brutust Caesar szelleme, és elmondja neki, hogy újra fogja látni Philippi-nélPhilippinél.

Philippi-nélPhilippinél egy síkságon találkozik Antonius és Octavius serege, Brutus és Cassius hadaival. Cassius elmondja Messala-nakMessalának, hogy Philippi-bePhilippibe jövet baljós jeleket látott. A csata előtt Brutus és Cassius elbúcsúznak egymástól.

Cassius a csata közben tévesen azt hiszi, Brutus serege veszített. Szolgáját, Pindarus-tPindarust kéri meg, hogy végezzen vele. Amint Titinius és Messala meglátja, hogy meghalt Cassius, Messala Brutusért megy, Titinius pedig öngyilkos lesz. A nyertesgyőztes Brutus gyászolja a halottakat, és parancsot ad arra, hogy kezdjék meg a második csatát három órával később.

A harcmező egy másik részén Cato elesik, Lucillius-tLucilliust pedig elfogják, és azt állítja magáról, hogy ő Brutus, de Antonius felismeri.

[[Fájl:Brutus sees Caesar's ghost.jpg|bélyegkép|Késő 19. századi festmény, melyen Brutus találkozása látható Caesar szellemével látható.]]

A csatamezőn Brutus serege vesztésre áll, elmondja, hogy Caesar szelleme ismét meglátogatta, és ez a véget jelzi. A többiek elmenekülnek, Brutus megkéri Strato-tStratót, hogy tartsa a kardját, míg ő beledől,; így is tesz, és Brutus meghal. A mű azzal zárul, hogy Octavius és Antonius megtalálják Brutus-tBrutust, és kijelentik, hogy illő temetést fog kapni, hiszen római nemes volt.

A ''Julius Caesar'' egyik fő témája a kétértelműség. A központban Caesarral, aki félisten és esendő ember, hatalmi monopolista, de mégis szükségszerű képviselője Rómának. Cassius-tCassiust nemcsak a köztársaság iránti idealizmusa irányítja, hanem az irigysége is.<ref name=":h">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=36}}</ref> Brutus a drámai hős, akinek a kezében van a döntés, a cselekvés és a felelősség is. A köztársasági eszme képviseletében végez Caesarral. A hatalom és az erény összecsapásában ő képviseli az erényt, míg Caesar a hatalmat.<ref name=":2">{{CitLib|aut=Géher István|tit=Shakespeare|ass=szerk. Kállói Judit|loc=Budapest|red=Corvina|ann=1998|isbn=963-13-4411-8|oldal=198}}</ref> A műben nem a jó harcol a gonosszal, hanem tulajdonképpen két összeférhetetlen jó, a köztársasági erény a császári hatékonysággal.<ref name=":i">{{CitLib|szerző=Shakespeare, William|cím=Julius Caesar|közreműködők=szerk. Arthur Humphreys|kiadó=Oxford University Press|év=2008|isbn=978-0-19-953612-2|nyelvkód=en|oldal=34}}</ref>

Maga a politika is jelentős szerepet játszik a műben. Shakespeare nem csaknemcsak a római korra reflektál, hanem a reneszánsz kori Anglia politikai nézeteire is.<ref name=":j">{{Cite journal|last=Ribner|first=Irving|date=1957|title=Political Issues in 'Julius Caesar.'|language=angol|journal=The Journal of English and Germanic Philology|volume=56|issue=1|pages=10-22}}</ref> Caesar egy nagyszerű tábornok, aki arra vágyik, hogy király legyen, de meggyilkolják, mielőtt sikerrel járna. A Tudor felfogás szerint a király Istentől kapta a hatalmát, ez a származásából visszavezethető, ám Caesar amennyiben megkoronázták volna, zsarnok lett volna, hiszen egy átlagos ember nem törekedhet királyságra, nem számít, mennyire kiváló is valójában.<ref name=":j"/> A reneszánsz felfogásban Caesar, nemcsak mint ember, de mint eszmény is ellenszenvesnek hatott. Shakespeare azzal foglakozik, hogy mégis mi marad a politikából, ha kivesszük belőle az isteni Gondviselést, és a Tudor-mítoszt. Az emberekre, Caesarra és Brutusra, valamint a politikai cselekvés lehetőségére reflektál.<ref name=":k">{{CitLib|aut=Géher István|tit=Shakespeare|ass=szerk. Kállói Judit|loc=Budapest|red=Corvina|ann=1998|isbn=963-13-4411-8|oldal=197}}</ref>

A Julius Caesar-tCaesart Magyarországon először 1842. február 26-án mutatták be a pesti [[Nemzeti Színház]]ban, Vörösmarty Mihály fordításában. Ezen kívülEzenkívül még négy alkalommal készült színházi előadás a darabból az 1800-as évek folyamán, mindegyik Vörösmarty fordítása alapján készült. Az 1900-as évek első felében további öt alkalommal mutatták be ezt a fordítást Budapesten, illetve Kolozsváron. Az Áprily Lajos fordítása alapján készült színdarab először 1943. május 22-én debütált a Nemzeti Színházban Budapesten, Németh Antal rendezésében. Ezután 1994-ig több magyarországi színházban is rendezésre került a mű ezen két fordítása, 1994. február 11-én pedig Illés Lászlóé is a budapesti [[Katona József Színház (Budapest)|Katona József Színház]]<nowiki/>, majd két évre rá pedig Jánosházi Györgyé a [[Pécsi Nemzeti Színház]]<nowiki/>ban Soós Péter rendezésében. 2014-ben a [[Vígszínház]]<nowiki/>ban Alföldi Róbert rendezésében és Forgách András, Fekete Ádám, illetve Vörös Róbert fordítói konzultáns fordításában mutatták be a darabot, jelenleg utolsó alkalommal pedig 2015-ben Kolozsváron. A ''Julius Caesar''-t a cikk írásának időpontjáig összesen huszonhárom alkalommal adták elő magyar színházakban.

Shakespeare művének első filmes feldolgozása egy 1908-ban elkészült rövidfilm volt, Charles Kent főszereplésével.<ref>{{Imdb|id=tt0000709|name=Julius Caesar}}</ref> Ezt követően, az évtizedek során számos film, illetve sorozat született a dráma alapján, többek között egy 1950-es film, melyben Marcus Antonius-tAntoniust [[Charlton Heston]] alakította,<ref>{{Imdb|id=tt0042622|name=Julius Caesar}}</ref> majd két évtizeddel később, 1970-ben Heston ismét eljátszotta a karaktert egy másik feldolgozásban.<ref>{{Imdb|id=tt0065922|name=Julius Caesar}}</ref> Az egyik legnépszerűbb adaptációk közé tartozik még az 1953-ban bemutatott ''Julius Caesar'', melyben többek között [[Marlon Brando]] is játszik.<ref>{{Imdb|id=tt0045943|name=Julius Caesar}}</ref> A cikk megírásakor elkészült legutolsó feldolgozás egy 2016-ban elkészült rövidfilm, ''The Complete Walk: Julius Caesar''.<ref>{{Imdb|id=tt6340256|name=The Complete Walk: Julius Caesar}}</ref>