„Baranyai Lipót” változatai közötti eltérés

'''Baranyai Lipót''' ([[Béllye]] (Baranya vármegye), [[1894]]. [[augusztus 7.]] – [[Frankfurt am Main]], [[1970]]. [[január 30.]]) magyar pénzügyi szakember, a [[Magyar Nemzeti Bank]] elnöke, az [[MTA]] tagja (ig. 1940–46, t. 1943–49, helyreállítva 1989). A [[második világháborúbólvilágháború]]ból való kiugrás politikájának aktív támogatója.

Az [[első világháború]] alatt, 1914 és 1917 között, a fronton szolgált. Jogtudományi oklevelet szerzett a budapesti egyetemen 1919-ben, majd bírói-ügyvédi vizsgát tett. 1920-tól az Igazságügyi Minisztériumban, 1921-től a [[Pénzintézeti Központ]]ban dolgozott. A [[Magyar Nemzeti Bank]] jogtanácsosa (1931 és 1935 között), igazgatói rangban a devizagazdálkodást irányító bankosztály vezetője (1935 és 1936 között), majd 1936-tól vezérigazgatója. Baranyai 1938. május 14. és 1943. február 7. között a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. 1943-ban nyugállományba vonult. Mint a második világháború angolbarát liberális körök vezéralakja, Svájcban tárgyalt 1943-ban - [[Kállay Miklós]] [[miniszterelnök]] megbízásából - a szövetségesek képviselőivel, így [[Allen Dulles]]szel.

A [[Parthenon Egyesület]] elnöke volt. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor a [[Gestapo]] letartóztatta és az [[oberlanzendorf]]i táborba hurcolta; 1944. október 15-én szabadult. 1945 után a [[Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete|Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének]] (TÉBE), a [[Magyar–Amerikai Társaság]]nak az elnöke volt. 1948-ban Angliába távozott. 1948 és 1951 között Londonban az Angol Bank (Bank of England) könyvtárában dolgozott, majd kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1951 és 1959 között a [[Világbank]] utazó képviselője volt, majd visszatért Európába, és haláláig a Frankfurt am Mainban a [[Deutsche Bank]] tanácsadója volt.

Sírja a [[Farkasréti temetőbentemető]]ben található (Farkasréti temető, Budapest (27. parcella, 5. sírbolt)<ref>http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/farkasreti-temeto/baranyai-lipot/</ref>