„Lukács László (piarista szerzetes)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új életrajz Címkék: Hullámos ő – kalapos ű 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
aNincs szerkesztési összefoglaló Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
19. sor:
== Életútja ==
Apai ágon [[Erzsébetváros (Románia)|erzsébetvárosi]] [[Örmény katolikus egyház|örmény eredetű, katolikus]] családból származik, amely a 1762-ben Mária Teréziától kapott nemességet. Édesapja gyermekorvos volt. Tanulmányait 1946-tól, az általános iskola 5. osztályatól a [[Piarista Gimnázium (Budapest)| budapesti piarista iskolában]] folytatta, amelyhez akkortól általános iskolai tagozat is tartozott. Két éven át [[Kovács Mihály (piarista)|Kovács Mihály]], a kiváló fizikus és [[Cserkészet|cserkészvezető]] volt az osztályfőnöke. 1948-ban az iskolát államosították, majd amikor 1950-ben négyosztályos gimnáziumként ismét megnyílt, az I. gimnáziumi osztályt ismét Kovács Mihály alatt kezdte meg. Az érettségi után 1954. augusztus. 27-én lépett be a [[Piaristák|piarista rend]]be. Felsőfokú tanulmányokat a [[Kalazantinum]] piarista hittudományi főiskolán, a [[Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar|Hittudományi Akadémián]], valamint az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]en végzett, ahol 1965-ben magyar-angol szakos középiskolai tanári oklevelet és irodalomtudományi doktorátust szerzett. 1959. augusztus 28-án tett szerzetesi örökfogadalmat, majd 1961. március 18-án pappá szentelték.
=== Kecskeméten ===
29. sor:
1971-ben például személyes vezetésével, nyugati pénzadományokból, a tanárok és a diákok saját munkájával épült föl az iskola ebédlője, amelybek földszintes épülete színházi és egyéb előadásoknak is otthont adhatott. Később nagyrészt az õ érdeme volt a diákotthon és a gimnázium berendezéseinek megújítása. Utóbbi modern bútorait 1983-ban [[Perczel Dénes]] tervezte.
Fiatal tantársaival, [[Borián Tiborr]]al és [[Takáts Ervin]]nel együtt az iskola irodalmi színpada új, modern felfogású előadások sorát mutatta be. Ő állította, illetve írta az 1966-ban bemutatott modern passiójátékot, az 1968-as „A modern ember és Krisztus szenvedése” című nagyböjti ájtatosságot, valamint azt a népi játékot, amelyet 1974. május 2-én a [[Kecskemét]]re látogató [[Ángel Ruiz]] piarista generális előtt játszottak.
Az iskolán kívül is sokfelé mondott szentbeszédeket, vezetett lelkigyakorlatokat. Fölkészültsége és igényessége hamar közkedveltté tette. Az 1970-es évek végén már nemcsak templomokba vagy papi továbbképzésekre hívták, hanem a Bács-Kiskun megyei Mûvelõdési Központban is tartott irodalmi előadásokat. Az 1980-as évek elején – bár a Piarista Diákszövetség hivatalosan nem működhetett – havonta (minden hónap 15-én) tartott előadásokat a gimnázium volt diákjai számára. Ugyanakkor megszervezte a „Piarista Húsvétot” is, amely azt jelentette, hogy a húsvéti három napra akár 100-200 fiatal gyűlt össze (1988-ban 270-en voltak) a húsvéti szünet miatt üresen álló piarista diákotthonba. Esténként a templomban együtt vettek részt a Szent Három nap liturgiáján, napközben pedig lelki ráhangoló előadásokat hallgathattak piarista teológusoktól és meghívott vendégektől ([[Fila Béla]], [[Bartha Dénes]], stb.). A nyári szünet elején, júniusban is rendszeresen szervezett ifjúsági lelkigyakorlatokat, hasonlóan nagyszámú résztvevővel. 1989-ben például meghívására [[Jean Vanier] tartott lelkigyakolatot 350 bejelentett résztvevővel.<ref>Kozicz János, ''A kecskeméti piarista plébánia hetven éve: 1948–2018'', Budapest–Kecskemét, 2018 (Magyarország piarista múltjából, 12), 195-273 passim.</ref>
| |||