„Teke (sport)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a „nyelvű” utótagú összetételek és szókapcsolatok egybe- és különírása (kézi ellenőrzéssel)
39. sor:
Egyes helyeken vagy betiltották a tekézést, vagy megszabták a pénzdíjak felső határát. [[I. Lipót magyar király|Lipót császár]] rendelettel tiltotta meg a tekézést országaiban, így Magyarországon is, de, mint általában a népi játékok tilalma, nem bizonyult hatásosnak. Nálunk – a kocsmalátogatási tilalom fenntartásával – a református iskolákban a diákoknak engedélyezték a tekézést. Mátyus István orvos, az első magyar testnevelési szakíró a XVII. században a kedvelt népi játékok között említi a ''csűrök'' vagy más néven ''teke''játékot.
 
Az 1800 utáni években találkozunk a teke erdélyi bölcsőjében – Nagyszebenben – a „döngölt” pályákkal. Itt Fleischer Michel, a takács cég atyamestere és betűvető a ''Kigelbaum und Kigelräume'' című szásznyelvűszász nyelvű brossúrájában leírja, hogy 1817-ben a várostáblán aranybetűvel kiírt Kigelmaister (tekebajnok) az évben a legtöbbet ütő Joan Konnert volt a Bayergassai Grosshausse-ból.
 
A fürdők bérlőinek megengedték, hogy a söntésben a sakkon kívül a tekejátékot is bevezessék. A kocsmárosok is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a tekézés iránt, s hogy a törzsvendégeket megtartsák, befedték a tekepályákat, így azok télen is használhatók lettek. Ezek a pályák még mindig házon kívül álltak. Ahol nem volt elég hely tekepálya építésére, ott honosodott meg a [[lengőteke]].