„Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára” változatai közötti eltérés

Vegyes képet mutatott a működési feltételek alakulása. Az 1980-as évek második felében a levéltár már szükségraktárak berendezésére kényszerült az épületének alagsorában és padlásán. Személyzete 1970-ben 117, 1980-ban 134, 1989-ben 160, 1991-ben pedig 150 fő volt. 1986-ban vezették be a fegyveres biztonsági őrzést, ezzel a nem levéltári szakmai munkát végzők aránya közel 40%-ra nőtt. Az intézmény technikai felszerelése ez idő tájt nem a kívánt mértékben fejlődött, a mikrofilmező és a restauráló műhelyek elhasználódott eszközeinek pótlására csupán korlátozott mennyiségű pénzösszegek álltak rendelkezésre. Mindez az állományvédelmi munkák mennyiségének stagnálásához, illetve részint visszaeséséhez vezetett. Az 1970-es években gyorsmásolókat, az 1980-as években pedig az első [[személyi számítógép]]eiket szerezték be. A raktárakat betörés- és [[Beépített_tűzjelző_berendezés|tűzjelző berendezés]]sel látták el.

Az 1970-es évek feldolgozó munkálatai mindenekelőtt a levéltári anyag teljes középszintű rendezettségének megvalósítására törekedtek. Ennek köszönhetően az 1970-es évek közepére a Levéltár iratanyaga nemzetközi viszonylatban is jól kutathatóvá vált. Az iratanyagokban való eligazodást könnyítették a publikáltkiadott segédletek (főleg repertóriumokiratjegyzékek, néhány esetben ismertető leltárak). 1974 és 1983 között az intézményen kívül jött létre a bel- és külföldön őrzött középkori (1526 előtt keletkezett) oklevelek másolatainak gyűjteménye, valamint a diplomatikai fényképtár. Az 1980-as években a feldolgozó tevékenység egyre inkább a darabszintű segédletek készítésére összpontosult, aminek keretében a középkori forrásanyag számítógépes feldolgozása is elkezdődött. A kutatóforgalom fokozatos növekedést mutatott: 1970 és 1974 között összesen 4155, 1986 és 1990 között már 6852 kutató kereste fel a levéltárat. Közülük 585, ill. 881 volt külföldi. Az 1980-as évek második felében évi 12–13 ezer közé esett a kutatási alkalmak száma.

Figyelemreméltóak voltak a Levéltár ezen két évtizedéből származó tudományos eredmények. A Levéltári leltárak sorozatban megjelent 35 segédleten, az új, háromkötetes fond- és állagjegyzéken (1974) és a térképtár katalógusainjegyzékein kívül 12 forráskiadványt, 9 hivataltörténeti és 6 forrástudományi feldolgozást is kiadtak. Néhány nemzetközi összefogással elkészült levéltári kiadványban is szerepet vállalt az intézmény. A levéltár szakkönyvtárának állománya 1970 és 1991 között 61 ezerről 82 ezer kötetre növekedett.

Az Új Magyar központi Levéltár ilyen körülmények között kezdetben csak hiányosan láthatta el a feladatait. 1970 és 1978 között csupán 1000 folyóméternyi iratanyagot vehetett át az iratképző szerveknél felhalmozódott nagy mennyiségű hátralékából. Az első évtizedben főként az iratokat rendezték, majd segédleteket készítettek hozzájuk és a nyilvántartási rendszert is kidolgozták. Ezen felül a legfontosabb tevékenységük az illetékességi körbe tartozó mintegy 680 szervvel kapcsolatos ún. gyűjtőterületi munka (az iratkezelési szabályzatok elkészítésében való közreműködés, az iratkezelés és az iratselejtezések ellenőrzése stb.) volt. A levéltár a fond- és állagjegyzékét kiadta, és a hosszabb távra szóló tudományos feladattervét is elkészítette. Ez utóbbi alapján három forráskiadvány jelent meg az 1970-es években az 1945 és 1949 közötti magyar történelem fontos dokumentumaibólirataiból. Ebben az évtizedben éves átlagban 30–35 kutató végzett itt kutatást 250–300 alkalommal.

1976 végéig funkcionálisgyakorlati szervezetben működött az Új Magyar Központi Levéltár. Az egyik osztály az iratképző szervekkel valamint a levéltári anyag átvételével kapcsolatos munkákat, míg a másik a beszállított iratanyagot dolgozta fel. Akárcsak a Magyar Országos Levéltár esetében, itt is három osztályt hoztak létre az [[1977]]. [[január 1.|január 1-jével]] bevezetett új szervezeti rendben. Ezek mindegyike egyaránt ellátott belső feldolgozó és gyűjtőterületi feladatokat. Az évtized végén létesült a Módszertani osztály, ennek feladatkörébe főképpen központi módszertani és szervezési munkák tartoztak. A nagyvállalatokkal kapcsolatos levéltári feladatokra külön szervezeti egység alakult. A későbbiekben némelyest módosult ez a szervezeti felosztás.

Az 1980-as évek közepén a levéltár munkatársai évente 250–400 iratképző szervnél ellenőrizték az iratkezelést és az iratselejtezést, bizonyos időszakokban irattáros tanfolyamokat tartottak. Miután bővült a raktárkapacitás, évente mintegy 1000 folyóméter iratanyaggal szaporodott a gyűjtemény, így 1991-ben már 20 693 folyóméternyi levéltári anyagot őrzött az intézmény. A mikrofilmező műhely évente kb. 250 ezer felvételnyi biztonsági filmet készített. A rendezési munkákkal párhuzamosan készültek a fondok és állagok középszintű segédletei, ezek közül azonban csak egyet publikáltakadott ki. Megjelent viszont a fond- és állagjegyzék új változata 1988-ban és 1990-ben is, és a számítógépes adatbázisa is elkészült. Számottevő növekedés állt be a kutatóforgalomban is: évi átlagban 1980 és 1984 között 62 kutató 515 alkalommal, 1985 és 1989 között 96 kutató 1047 alkalommal, míg 1991-ben 195 kutató 1465 alkalommal kutatott.

Jelentősen kiszélesedett az intézmény tudományos publikációskiadási tevékenysége is. Újabb hat kötet látott napvilágot a forráskiadvány-sorozatban, 1982-től publikáltákadták ki az „Új Magyar Központi Levéltár Közleményei” című periodikátfolyóiratot, folyamatosan adták közre a Módszertani osztály szakmai füzeteit. Kiemelkedő fontosságú volt mind a számítástechnikai adathordozók archiválása témában közreadott kiadvány, mind pedig az a két kötet, amely a magyar állam 1944 utáni szerveit lexikálisan dolgozta fel.