„Esterházy Móric” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{jegyzetek}} pótlása AWB |
→Élete: hivatkozások |
||
44. sor:
Tanulmányait a szülői háznál kezdte, majd [[1899]] és [[1904]] között a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|budapesti]] és az [[Oxfordi Egyetem]] hallgatója volt. Itt ismerte meg Lord Halifaxot (teljes nevén: Edward Frederick Lindley Wood, Halifax Earlje), – [[Anglia]] későbbi külügyminiszterét – akihez szoros barátság fűzte. Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett [[Európa|Európában]] és [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]]. [[1905]]-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a főrendiházban foglalt helyet. A következő évben az [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] gróf lemondásával megüresedett [[tőketerebes]]i kerületben független 67-es programmal szerzett mandátumot, s ugyanitt [[1910]]-ben és [[1918]]-ban is elnyerte a választók bizalmát. Az [[első világháború]]ban önkéntesként harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. [[1917]]-ben előbb tartalékos századossá, június 15-én pedig, [[Tisza István]] menesztése után [[IV. Károly magyar király|IV. Károly király]] miniszterelnökké nevezte ki, de nemsokára rá, alig két hónapos kormányzás után lemondott. A kormányát követő Wekerle-kabinetben [[1918]]. január 25-től május 8-ig tárca nélküli miniszteri (ténylegesen: népegészségügyi) posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével bízták meg. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] alatt a [[csákvár]]i földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain.
[[Kép:Esterházy Móricz 1925.jpg|balra|bélyegkép|Esterházy Móric]]
A politikába [[1931]]-ben tért vissza ismét, amikor a [[Keresztény Gazdasági és Szociális Párt]] színeiben jelöltséget vállalt a [[tapolca]]i kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké.<ref>[http://www.huszadikszazad.hu/1931-julius/politika/grof-esterhazy-moric-a-demokraciarol-es-a-korrupciorol Gróf Esterházy Móric a demokráciáról és a korrupcióról, Tapolca, 1931. julius 12.], huszadikszazad.hu</ref> Széles körű bel- és külföldi publikációival keltett feltűnést. Pártjában már a kezdetekben nagy tekintélyre tett szert, elnyerte annak bizalmát, amelynek köszönhetően tagja lett a 33-as Országos Bizottságnak, ahol gyakori felszólalásaival többször sikerült az adófizetők és általában a magángazdaság érdekében jelentős könnyítéseket elfogadtatnia. Kezdeményezésére vezethető vissza egy, a részvényjog reformját célzó mozgalom megalapítása és az uzsoratörvény-javaslat. Az [[1939]] és [[1944]] között az [[Egyesült Keresztény Párt]] képviselőjeként a [[Magyar Élet Pártja|Magyar Élet Pártjának]] [[Zala vármegye]]i listájáról jutott be a [[Képviselőház (Magyar Királyság)|Képviselőház]]ba. Támogatta [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklósnak]] a [[második világháború]]ból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a [[Gestapo]] (német titkos államrendőrség) 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta. Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később [[Sopronkőhida|Sopronkőhidán]] raboskodott. [[1945]] februárjában a [[mauthausen]]i koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza [[Magyarország]]ra. [[1951]]-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a [[Heves megye]]i [[Hort]]ra [[Kitelepítés#Kitelepítések_a_Rákosi-korszakban|telepítették ki]]. Internálása alatt sírásóként dolgozott. [[1956]]-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő négy évét, ahol [[1960]]-ban hunyt el. [[Mariazell]]ben nyugszik.
== Miniszterelnöksége ==
| |||