„Skagerraki csata” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
502. sor:
A britek azt emelték ki, hogy a ''Grand Fleet'' a csata után is megőrizte jelentős fölényét, mivel 23 csatahajójuk és 4 csatacirkálójuk maradt bevethető állapotban szemben a mindössze 10 német csatahajóval. Állításuk szerint a stratégiai helyzeten a csata nem változtatott és a brit tengeri blokád továbbra is fennmaradt.
A brit tengerészetnél lefolytatott vizsgálat ezzel szemben arra az eredményre jutott, hogy a kapitális hajóik, különösen a csatacirkálóik páncélvédettsége nem felel meg a ''Hochseeflotté''val vívandó harc követelményeinek. A távolról kilőtt és meredeken becsapódó nagy kaliberű lövedékek át tudták ütni a fedélzetük vékony páncélzatát. A csatából hazatérő csatacirkálóiknál ilyen sérülést nem tapasztaltak ugyan, de a [[Doggerbanki csata (1915)|doggerbanki csatában]] az előző év során volt már erre példa. Az [[HMS Indefatigable (csatacirkáló)|''Indefatigable'']] pusztulását is ilyen okoknak tudták be, a német megfigyelések alapján a [[HMS Queen Mary|''Queen Mary'']] is hasonlóan semmisült meg. Ezen felül a [[HMS Marlborough (1912)|''Marlborough'']] esete megmutatta, hogy a brit csatahajók mennyire sérülékenyek tudnak lenni a torpedókkal szemben. A brit nagy kaliberű lövedékekről kiderült, hogy nem képesek átütni a németek vastag páncélzatát, nem egy esetben a csatahajók rendkívül erősnek tartott 381 mm-es lövedékei is egyszerűen darabokra estek szét még a mindössze 20 cm-es (közepes vastagságú) német páncéllemezeknek csapódva is.
Ezen hátrányok miatt úgy vélték, hogy a ''Grand Fleet'' nem tud hatékonyan szembeszállni a ''Hochseeflotté''val és a britek a háború további részében már nem keresték a döntő összecsapásra az alkalmat. Még a Jellicoe helyére flottafőparancsnoknak kinevezett Beatty is úgy számolt, hogy a kilenc rendelkezésére álló csatacirkálóból igazából csak három számít teljes értékű egységnek, ami magában is jelentős taktikai hátrányt jelentett. A hajókat az új, megbízhatóbb lőszerrel csak 1918 áprilisától kezdték ellátni és csak 1918 nyarára érték el azt a szintet, ami után a ''Grand Fleet''et bevethetőnek értékelték.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=Dd-5YQvF1P4&t=567s Lecture of Opportunity | John Maurer: ''A history lesson on the Battle of Jutland'' (59:45-től)]</ref> Jellicoe még a csata után kibocsátott egy rendelkezést, melyben megtiltotta a [[Horns Rev]]től délre való hadműveleteket az akna- és tengeralattjáró-veszélyre hivatkozva.<ref>Massie, Castles 684. o.</ref>
| |||