„Mikorrhiza” változatai közötti eltérés

A [[Mutualizmus (biológia)|mutualizmus]] megújuló táplálékforrással: a növény által [[fotoszintézis|fotoszintetizált]] cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát. Ezeket a forrástól (többnyire a [[levél (botanika)|levelekből]]) először a [[gyökér]]szövetekbe jutnak, majd onnan a gombapartnerekhez. Cserébe a micélium hatalmas felszínével és a növény gyökereinél több felvevőképességével több vízhez és ásványi anyaghoz jut. Így például az olyan talajokból, amelyekben a [[foszfát]]-ionok szorosan kötődnek [[vas-oxid]]okhoz, a növényi gyökerek képtelenek kivonni a [[foszfor]]t, de a mikorrhizális micéliumok ezekhez a forrásokhoz is hozzáférnek, miként a növény számára immobilis [[cink]]-, [[molibdén]]- és [[réz]]vegyületekhez is.<ref name="Jakucs"/> A gombafonalak szerves vegyületeket is le tudnak bontani.<ref name="Jakucs"/> A jobb abszorpciós képesség oka egyrészt fizikai (a gombafonalak átmérője jóval kisebb még a legkisebb gyökérszőrnél is, ezért nagyobb talajtérfogatot érnek el, és nagyobb felületen abszorbeálnak), másrészt kémiai (a gombák [[sejtmembrán]]ja kémiailag másként viselkedik, mint a növényeké). A mikorrhizák különösen a tápanyagszegény talajokban élő növények számára hasznosak. A mikorrhizás növények gyakran a betegségeknek – például a talajlakó mikrobák által okozottaknak – is jobban ellenállnak, ráadásul a szárazságot is jobban elviselik, valószínűleg a hifák nagyobb vízfelvevő képessége miatt.