„Harisnyakötőgép” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
Meglévő szócikk jelentős kibővítése, korszerűsítése. |
||
1. sor:
A '''harisnyakötőgép''' [[harisnya|harisnyák]], [[harisnyanadrág]]ok vagy [[zokni]]k készítésére szolgáló '''[[körkötőgép]]'''.
A harisnyákat a [[16. század]] végéig kézi munkával kötötték. [[1589]]-ben találta fel [[William Lee]] a [[kötőgép]]et, ami ezt a kézzel végzett tevékenységet gépesítette, és alkalmas volt harisnyák készítésére is. Kézzel és lábbal működtetett eszközével hatszor olyan gyorsan készült el a harisnya, mint kézi kötéssel. Minthogy találmányát hazájában nem tudta hivatalosan elismertetni és a kézzel dolgozó harisnyakötők is ellenségesen fogadták, [[Franciaország]]ba települt át és [[1612]]-ben ott alapított harisnyakészítő üzemet.<ref>{{cite book|title=Magyar Nagylexikon, IX. kötet (Gyer-Iq)|year=1999|ISBN=963-05-6611-7}}</ref><ref name=Modig>{{cite book|author=Nils Modig|title=Hosiery machines|publisher=Meisenbach, Bamberg|year=1988}}</ref>
Lee gépe a ma ''horgas tű''nek nevezett tűfajtával (lásd a [[kötőgép]] szócikkben) dolgozott (ez is része volt Lee találmányának). Síkban kiterített kelmét készített, amiből kiszabták a harisnya formáját és hosszában összevarrva alakították ki a cső alakú terméket. Későbbi fejlesztések során megoldották a sarok és az orrhegy szaporítással–fogyasztással történő kialakítását, így a gépen már formára kötött, síkban kiterített harisnyát állíthattak elő, amit azonban hátul változatlanul össze kellett varrni.<ref name=Vékássy>{{cite book|author=Vékássy Alajos|title=Hurkoló- és konfekcióipar|publisher=Tankönyvkiadó, Budapest|year=1960}}</ref> (Lásd bővebben a [[harisnyagyártás]] szócikkben.) Később ezt a konstrukciót is több lépcsőben továbbfejlesztették, ami végül a [[William Cotton]] nevéhez fűződő, ma ''síkhurkológép''nek nevezett géptípushoz vezetett ([[1864]]), azonban változatlanul horgas tűkkel működve. Ilyen gépeken a [[20. század]] közepéig készítettek – főleg finom női – harisnyákat. Ekkorra azonban már olyan magas szintre emelkedett a körkötőgépeken készített harisnyaáruk gyártási technológiája, hogy ezek a gépek fokozatosan kiszorították a síkhurkolt harisnyákat.<ref>{{cite journal|author=Lázár Károly|title=Elfeledett termékek. A hátulvarrott harisnya|year=2019|issue=4|journal=Magyar Textiltechnika|volume=72}}</ref>
==A harisnya-körkötőgépek kialakulása==
[[1849]]-ben ''Mattew Leo Townsend'' szabadalmaztatta a ''kanalas tűt'' és ezzel lehetővé vált a ma ''[[körkötőgép]]eknek'' nevezett gépkonstrukció megalkotása. Az első körkötőgépek az [[1850]]–[[1860]]-as évtizedekben jelentek meg.
Kezdetben a körkötőgépen csak egyetlen, függőleges helyzetű, henger alakú tűágy volt, amelyen – mai szóhasználattal – csak egyszínoldalas csőkelme volt előállítható. [[1872]]-ben ''Henry Josiah Griswold'' szerkesztette meg az első két tűágyas körkötőgépet, ezen a tűshenger fölött egy tűkkel sugár irányban berakott tárcsát (tűstárcsát) helyezett el, amelynek tűi együttműködtek a tűshenger tűivel. Ezen a gépen már ún. kétszínoldalas kötésű csőkelme volt gyártható, amely keresztirányban rugalmasabb szerkezetű, mint az egyszínoldalas változat.<ref name=Modig /><ref name=Monostori>{{cite book|author=Monostori Antal|title=Hurkolt kelmék és készítésük|publisher=Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest|year=1942}}</ref>
A kanalas tűkkel működő harisnya-körkötőgépet, amely a harisnya sarkának és orrának kialakítására is alkalmas, [[1866]]-ban az amerikai ''William H. MacNary'' találta fel. Ennek a gépkonstrukciónak a továbbfejlesztése, a gépi hajtás, a mintázó berendezések fejlesztése és a gép működésének automatizálása vezetett a mai harisnya-körkötőgépekhez.<ref name=Modig />
[[1899]]-ben találták fel a mindkét végén kanalas tű kiképzésű – ma ''bal-bal''<ref group="Megj.">A bal-bal elnevezés onnan származik, hogy az ilyen tűkkel működő kötőgépeken olyan kelmeszerkezet klészíthető amelyben egy-egy tűn váltakozva szín- és fonák- – más szóval bal – oldali szemek készíthetők.></ref> vagy kéfejú tűnek nevezett – tűt és [[1900]]-ban azt a platinát, amellyel az ilyen tűket mozgatni lehet. Ez a két találmány alapozta meg a két tűhengeres, bal-bal rendszerű harisnya-körkötőgépek megalkotását [[1912]]-ben, amely egyrészt alkalmas arra, hogy a két tűágyas kötésű szegélyhez hozzákösse a harisnya egy tűágyon készülő többi részét, másrészt gazdag mintázási lehetőséget kínál.<ref name=Modig />
==A körkötött harisnya kialakítása==
{{fő|Harisnyagyártás}}
[[Fájl:Zokni2.gif|bélyegkép|220px|left|A körkötött harisnya kialakítása. Az orrhegy fölötti varrási ráhagyást a nyílás összevarrását követően lefejtik.]]
[[Fájl:Sarok2.gif|bélyegkép|220px|A sarokzsák kialakulása a kötőgépen. A kötés alulról fölfelé halad. ''a-e'' és ''c-g'': fogyasztás, ''e-h'' és ''c-j'': szaporítás. Fogyasztás és szaporítás közben az ''adc'' szakaszon a tűk nem működnek, a szemek a tűkön maradnak, és ezek a tűk a szaporítás befejeztével tovább működve a ''hkj'' szakaszon folytatják a kötést.]]
[[Fájl:Sarok1.gif|bélyegkép|220px|A sarok és orrhegy fogyasztás-szaporítási helyének szemszerkezete]]
A körkötött harisnya cső alakú termék, amelyen a sarok és az orrhegy helyén zsákszerű kitüremlést alakítanak ki.
A kötés a szárnál kezdődik. Ez készülhet egy tűágyas (egyszínoldalas) vagy két tűágyas (kétszínoldalas) kötésben. (Vannak harisnya- és zoknitípusok, amelyeken – a rugalmasság fokozása érdekében – csak a szár felső szegélyét készítik kéttűágyas kötésben, a szár és az ezt követő részek egyszínoldalas kötésűek). Ebben a fázisban a gép tűshengere folyamatos körforgást végez és a kerülete mentén elhelyezett valamennyi tű dolgozik. Amikor elérik a szár megfelelő hosszát, a gép kiiktatja a működésből a lábfej külső része felé eső tűket és csak a sarok felé eső tűk maradnak működésben. A tűshenger a folyamatos körforgásból jobbra-balra váltakozó irányú mozgásba vált át, így működtetve a sarokfél tűit, miközben fokozatosan mindkét oldalon fogyasztja azok számát (de a szemek a fogyasztott tűkön rajta maradnak), így keskenyítve el a sarokzsákot. Megfelelő megmaradt működő tűszám elérésekor a sarokfél tűit ismét váltakozva mindkét oldalon fokozatosan ismét üzembe helyezik a korábban fogyasztott tűket, amelyek most már újabb szemeket kötnek a korábban rajtuk maradt szemekhez. Ezzel a sarokzsák ismét bővülni kezd, míg végül valamennyi korábban fogyasztott tű ismét működésbe lép. Ekkor a gép megint üzembe helyezi a fejfél tűit is, ismét körforgó mozgásba vált át, és folytatódik a cső alakú kötés, most már a lábfej részén is. Ennek megfelelő hosszát elérve az előbbi folyamat játszódik le újra, amivel a harisnya orrhegy részét alakítják ki. Amikor ez elkészül, a harisnya orra nyitva marad, amit össze kell varrni.<ref name=Vékássy /> Korábban ezt utólag végezték el, amikor a harisnyát kivették a kötőgépből, ma már olyan gépeket készítenek, amelyeket orrhegy lezáró egységgel szerelnek fel és az összevarrás még a gépen elkészül – ebben az esetben teljesen kész nyers harisnya kerül le a gépről.<ref name=Modig /><ref>{{cite web|url=http://www.lazarky.hu/08pub/ITMA_2015.pdf|author=Lázár Károly|title=Az ITMA 2015 kötős szemmel|accessdate=2019-8-30}}</ref>
A nyers harisnyát – az orrhegy lezárása után – mossák, ha kell, színezik, majd hő hatására formára rögzítik.
A leírtakból látszik, hogy a harisnya-körkötőgép bonyolult szerkezet, amit tovább bonyolítanak a különféle mintázatok kialakításához szükséges eszközök, berendezések.
==A gépek fő adatai==
Az egyik legfontosabb adat a ''tűshengerek száma'', amely – a fent írtak szerint – 1 vagy 2 lehet, és a készítendő termék karakterét, mintázottságát befolyásolja.
A harisnya-körkötőgépek ''finomságát'' – mint általában a kötőgépekét – az 1 angol hüvelykre (25,4 mm) eső tűk számával jellemzik és ''E'' betűvel jelölik (ami az angol hüvelykre való hivatkozásra utal). Körkötőgépek esetében a tűshenger kerületén mért 1 hüvelykre vonatkozik ez az adat. A szokásos gépfinomság ezeknél a gépeknél általában 7–48 között szóródik. Minél nagyobb ez a szám, annál finomabb szemszerkezetű harisnya állítható elő a gépen.
Fontos adat a gép ''átmérője'', ami azt határozza meg, hogy milyen méretű harisnyák készíthetők a gépen. Ezt is angol hüvelykben adják meg. A szokásos tartomány 3¼–4 ½”.
A gépátmérő és a gépfinomság együttesen meghatározza a gép ''tűszámát''.
Ugyancsak fontos jellemző adat a ''munkaegységek száma'', ami az egy tűshenger-fordulatszám alatt maximálisan elkészíthető szemsorok számát dönti el. Ez 1 és 4 között szóródik. A munkaegységszám egyrészt a gép teljesítményét határozza meg (minél több munkaegységes a gép, annál több szemsor készül egy gépfordulat alatt), másrészt nagy befolyással van a gép mintázóképességére is, mert a különböző munkaegységek akár különböző szemszerkezetek készítésére is beállíthatók.
Színmintás harisnyák készítésénél fontos adat az egyes munkaegységekhez tartozó ''színváltó szerkezetek'' száma, ami akár 5–6-ig is terjedhet. Minél nagyobb ez a szám, annál változatosabb színösszeállítású termék gyártható.
==A gépek fő fajtái==
Az idők folyamán a harisnya-körkötőgépeknek több változata alakult ki:
* Először a Griswold által feltalált, kézi hajtású körkötőgép jelent meg. Hobbi- (háztartási) gépként még ma is használatos.
* A gépi meghajtású harisnya-kötőgépek között az első változat egy tűshengerrel működött, amely azonban nem forgott: a lakatrendszer forgott a tűshenger körül. Ilyen gépet ma már nem gyártanak.
* A következő fejlődési fokozatot a forgó tűshengeres változat jelentette – ma már minden gép ilyen felépítésű. Két fontos változatuk: a ''zokikötőgépek'' és a ''finom női harisnya- és harisnyanadrág-kötő gépek''. Az előbbieket 3½–4½” átmérőben, 7–32 E finomságban, 1–4 munkaegységgel, az utóbbiakat 3½–4” átmérőben, 6½–17 E finomságban, 1–4 munkaegységgel gyártják.
* Már a 20. században jelentek meg a két tűshengeres gépek. Ilyeneket ma a zoknigyártásban használnak. Jellemző a 3½–4” átmérő és a 7–22 E gépfinomság.
* Nagyon fontos gépfajta az [[egészségügyi harisnya]] gyártására szolgáló speciális változat, amelynek fő jellegzetessége a harisnyaszár hossza mentén folyamatosan változtatható szorítóerő-beállítás. Jellemző adatai: 3¾–6” átmérő, 16–41 E finomság, 4 munkaegység. Ma talán ezek a legbonyolultabb kötőipari gépek.
A korszerű gépeket már sok esetben automatikus orrhegy-lezárással gyártják.
<gallery class="center">
Kép:Griswold's stocking knitting machine.jpg|Griswold-féle harisnyakötőgép a 19. századból
Kép:Hilscher Ideal stocking knitting machine.jpg|Hilscher Ideal harisnyakötőgép a 20. század elejéről
Kép: Gyógyharisnya-kötőgép.jpg|Gyógyharisnya készítésére szolgáló körkötőgép
Kép: Harisnyakötő üzem.jpg|thumb|Harisnyakötő üzem
</gallery>
==Megjegyzés==
<references group="Megj." />
==References==
<references />
==Kapcsolódó szócikkek==
12 ⟶ 80 sor:
* [[William Lee]]
* [[William Cotton]]
{{wikiszótár|a|harisnya}}
| |||