„Szkíták” változatai közötti eltérés

A vezetői tisztségeket az uralkodói nemzetségek tagjai töltötték be, akik megválasztották magát a királyt vagy a főkirályt, az uralkodó nagykorú fia, a kijelölt trónörökös számára pedig a balszárny kijelölése volt a gyakorlatban. A Hun Birodalom igazgatási területe három részből állt ('''szárny/kar'''). A két szélsőt a hun király kinevezettje kormányozta, a középső közvetlenül az uralkodó felügyelete alatt állt. A középső rész volt a legjobban védett és központi része, ott élt az uralkodó enmzetség, ott állomásozott az elit katonaság. Ezt (h)ordu-nak nevezték, amelyet törzsi fejedelmi központ értelmében használták és székhelyet is jelent, amely katonai kifejezéssé vált. A katonai főhadiszállás eredetileg az uralkodó szállásterületen volt, ezért a '''hordát''' mindkettőre használták. Az '''ortu''' közepet jelent, amely összefügg a fejedelmi központ kifejezéssel, ugyanis az állam feje mindg a középpontban, a legvédettebb helyen élt. A két szárnyat a bölcs bán irányította, akik vezetését általában a hun uralkodói nemzetség tagjaira bízták. Hun szokás szerint a bal oldali szárnyat a mindenkori trónörökös kapta, higyhogy gyakorolja a későbbi uralkodói feladatokat. A szárny vezetője az adott területen katonai, civil és bírósági ügyekben döntött. Ilyen nagyfokú hatalmat később az erdélyi vajda és a horvát bán kapott a Magyar Királyság területén.Általában az uralkodói központban, a hordában tartották a birodalmi gyűléseket és az volt a birodalmi adminisztráció mindenkori központja is.

A magyar krónikákban a Szkítiából kivonuló hunok kapitányokat, majd uralkodót választottak maguk fölé, akik egy-egy nagy területet uraltak, és egybefogták a civil és katonai közigazgatást. Primates magas rangú katonai vezető neve volt a hunoknál. Ezek olyan előkelők voltak, hogy tanácsokat adtak az uralkodóknak, részt vettek az állam irányításban és befolyásolták a döntéshozatalt. A székelyek promornak'''promor'''nak nevezték előkelőiket,akik szabad jogállású lovasok voltak.

Központi igazgatási szervek hatékony ehlyihelyi közigazgatási rendszerre támaszkodtak. A hunok a nemzetségi és törzsi keretekben éltek együtt, ahol a törzsi vezető irányította a helyi munkétmunkát és kijelölte a pásztorok számára a szükséges feladatokat. '''Tízes rendszer működése:'''a tizes szervezet élén a tízezredes állt, amely rangban a szárny vezetője alatt helyezkedett el. Ezt a feladatkört az uralkodó hűséges emberei közül választották. Ők képviselték az uralkodót és gondoskodtak arról, hogy mindenhol érvényesüljön az uralkodó akarata. Tízezredek alatt voltak az ezredek, alattuk a századok, legalul a tizesek. A név szorosan összefügött a katonai feladatokkal: háború esetén a tizeseknek 10 fegyveres katonát kellett kiállítaniuk. Egy-egy kinevezett helyi vezető békében, bíráskodási és közigazgatási feladatokat látott el, háború idején viszont ő toborozta a hadakat éa gondoskodott arról, hogy az uralkodó számára megflelő számú katona álljon rendelkezésre. '''Györffí György,''' (1977.) A magyar történész kutatásához '''Anonymus gesztájátgesztájá'''t, valamint magyarhomoródi és algyői ásatások eredményeit használta fel. Györffy György a tízest a regi keleti pusztai intézménynek tartotta. Kimutatta, hogy az Árpás-vezette magyarok a Kárpát-medencében a tízes szervezet rendje alapján telepedtek meg. Elméletét régészeti leletekkel, történeti forrásokkal, oklevelekkel is bizonyította, alátámasztotta. A tízes rendszer sokáig fennmaradt Európában, Árpád-korban és a közigazgatás meghatározó egység maradt a középkor folyamán. Pl. Szent István elrendelte, hogy 10 falu építsen egy templomot, illetve ő is tíz egyházmegyét alakított ki.