„Alpok” változatai közötti eltérés

A kora középkorban alakultak ki a nyelvi és kulturális határvonalak a hegység északi részét lakó germán, a déli és nyugati részt lakó latin nyelvű népcsoportok valamint a keleti peremrészeken élő délszláv (szlovén) nyelvű népcsoportok között. A völgyek elzártságából fakadó nyelvjárásokbeli sokszínűség egyre inkább eltűnik. A német és olasz nyelv konkurenciaharcát az Alpok kis nyelvei közül csak a [[rétoromán dialektusok|rétoromán]], a [[ladin nyelv|ladin]] és a [[friuli nyelv]] (friauli) nyelvek élték túl. Nyelvtörténeti szempontból érdekes jelenség az alemann [[walser]]erek dialektusának elterjedése Felső-[[Wallis kanton|Wallis]]tól [[Tirol]]ig a magasabban fekvő legelők birtokbavétele és használata révén a 13. - 14. század között.

 

[[Fájl:Steinmandl am Treffauer.jpg|bélyegkép|270px|Kőrakás ''(Steinmandl)'' a ''Wilder-Kaiser-Gebiet''-en az osztrák Alpokban]]

Az Alpok térségében az ünnepségek és szokások mély történelmi és vallási gyökerekkel rendelkeznek. Gyakran olyan áthagyományozódott költeményekből, mondákból vagy elbeszélésekből eredeznek, melyek istenekről és démonokról szólnak. Az emberek gyakran könyörögtek a természet erőihez és ezáltal reméltek oltalmat találni a veszélyei elől. Az ókor végén, kora középkor elején megjelenő kereszténység ünnepei és a pogány szokások gyakran keveredtek. A széles körben elterjedt kőrakásoknak ''(Steinmännchen)'' a gyakorlati haszna (tájékozódás, útjelzés) és kultikus jelentősége is van. Ilyenek az ''Alpsegen''-énekek (áldásénekek), a feldíszített jószágok ünnepélyes keretek közötti lehajtása a hegyekből a településeken át ''(Almabtrieb)'', a [[jódlizás]] és az alpesi népzene.