„Kunmadaras” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Története: bővítés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor:
== Fekvés ==
A [[Nagykunság]] egyik települése a [[34-es főút (Magyarország)|34-es számú főútvonal]] mentén. Vasúton a [[Karcag–Tiszafüred-vasútvonal|Karcag–Tiszafüred]] vonalon közelíthető meg. Budapesttől közúton
== Története ==
39. sor:
A lakosság élethelyzetének nehezedésével elterjett egyféle anti-feudális nézet, s az 1430-as években a Tiszántúlon, így Madarason is virágzott a [[Husziták|huszitizmus]] és a madarasiak részvétele a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés]]ben is valószínűsíthető, mivel a fő sereg útvonalába esett. A felkelés leverését és [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] halálát követő zűrzavaros állapot kedvezett a faluközösségeknek, és a [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd]] és [[I. János magyar király|Szapolyai János]] közötti ellenségeskedést kihasználva sikerült visszaszerezniük a [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] által adományozott szabadságjogaikat is (pl. a bíráikat maguk választhatták).<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 19-23. old.</ref>
[[Fájl:360Niklas Stör Entführung in die Sklaverei.jpg|bélyegkép|balra|250px|Török portyázók rabszíjra fűzött foglyokat visznek]][[1571]]-ben [[török hódoltság|török]] kézre került, majd [[Eger]] eleste után a törököket támogató krimi tatár martalóc csapatok felégettek több falut is, mint Fábiánka, Kápolnás és Kunmadaras. (Fábiánka soha többé nem épült újjá, Kápolnás fél évszázadig lakatlan maradt, csak Madarason maradt folytonos a lakosság). A madarasiak ekkoriban vagy a mocsaras lápos vidéken kerestek természetes védelmet maguknak, vagy törökök által védett településekre költöztek, amelyek mentesek voltak a török harácstól. A török pusztítás és a német zsoldosok rablásai a Nagykunság lakosságát bújdosásra kényszerítette. [[Thököly Imre]] a labancok fő fészkei ellen indított támadásait, [[Karcag]], és Madaras is támogatta, majd Thököly török segítséggel Bécs ellen fordult, ám a török hadak [[Bécs]] alatt súlyos vereséget szenvedtek, ezt követő években a török csapatokat kiűzik az országból. 1697-ben még [[II. Musztafa oszmán szultán|II. Musztafa]] kísérletet tesz az ország visszafoglalására, de igyekvése kudarcba fullad. A visszafoglalásban résztvevő Maros-Tiszaközi tatárok Karcag felől törtek rá a falura, és mindent felégettek, 1698-1710 között a lakosság nagy része [[Rakamaz|Rakamazra]] költözik.<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 29-38. old.</ref>
A törökök kiűzése után a Habsburg ház új szerzeménynek tekintette a szabad privilégiumokkal rendelkező Nagykunságot. A Német Lovagrend Pentz Jakabot bízza meg a lakosság és anyagi javak összeírásával, mely elég siralmas képet mutatott. Ez képezte később az eladás tárgyát., s az eladási tárgyalások három évig folytak. Madaras, [[Karcag]], és [[Kunhegyes|Hegyes]] lakossága ellenállt az eladási procedúrának, de nem sikerült érvényt szerezniük az akaratuknak, Madaras és a Nagykunság nagyrésze szétoszlott a nádasokban, onnan járt haza az életbe nmaradáshoz szükséges munkák elvégzésére, de nem volt hajlandó a Lovagrend hűbéruralmát elfogadni. <ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 36-38. old.</ref>
| |||