Wikipédia

„Magyarország és Kína kapcsolatai” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
66. sor:
 
===Kína és az 1956-os magyar forradalom===
1956 tavaszától, nyarától a magyar-kínai kapcsolatok intenzívebbé váltak. A Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese 1956. szeptember 7-én 217 fős küldöttséggel indult Kínába a két ország közötti jó kapcsolatok demonstrálása céljából is. A [[A KKP VIII. kongresszusa|KKP VIII. kongresszusára]],{{Wd|Q986719}} ugyancsak szeptemberben, magas rangú magyar pártküldöttség utazott Pekingbe Kádár Jánosnak a vezetésével, aki Rákosi Mátyás bukása után visszakerült az MDP Politikai Bizottságába, és a Központi Vezetőség egyik titkára lett. A pártküldöttség összetétele tükrözte a párton belüli különbségeket, megosztottságot: [[Hidas István]] és [[Szkladán Ágoston]], aki pekingi nagykövetként szintén a küldöttség tagja volt, a régi vezetés híveinek mutatkoztak, Kádár János és [[Szántó Zoltán]] viszont a változások mellett álltak.{{refhely|Szobolevszki|9. o.}}
 
A korabeli magyar sajtóban a kínai pártkongresszus viszonylag élénk érdeklődést keltett, különös tekintettel az ott megjelenő szovjet-kínai ellentétekre, arra, hogy a [[Anasztasz Mikoján|Mikoján]] vezette szovjet küldöttség idő előtt távozott onnan. Kína tekintélye 1956 szeptemberében és októberében nőtt Magyarországon a szovjetek ellenében is.{{refhely|Szobolevszki|10. o.|azonos=Sz10}}
72. sor:
Ugyancsak ebben az időszakban került sor a [[Magyarország és Japán kapcsolatai|magyar-japán diplomáciai kapcsolatok]] rendezésére is a második világháború okozta szünet után. A magyar pártdelegáció eredetileg úgy tervezte, hogy Szántó Zoltán utazik át Tokióba ebből az alkalomból, de Csou En-laj azt javasolta, hogy a tehetséges fiatal diplomatát, Száll Józsefet küldjék a magyarok a japán fővárosba. A javaslatot a magyar fél elfogadta, és Száll Hongkongon keresztül Japánba repült, ahol részt vett az ENSZ regionális, ázsiai és távol-keleti gazdasági bizottságának 1956. október 29. és november 5. közötti értekezletén is.{{refhely|azonos=Sz10}}
 
Az 1956. október 23-i budapesti forradalom idején tehát a a magyar nagykövetség megfelelő vezető nélkül maradt. A teljesen képzetlen Szkladán nagykövet sem volt Pekingben, helyettese, Száll József tanácsos Tokióban volt. Az ideiglenes ügyvivői feladatokat a fiatal sinológus, kulturális ügyekkel foglalkozó II. titkár, [[Galla Endre]] látta el. A nagykövetségen elsősorban az információk hiánya miatt fejetlenség uralkodott. A Pekingben dolgozó magyarok egy része rákosistáknak tartotta a diplomatákat. A budapesti hírek hatására november elején Forradalmi Bizottságot is felállítottak a nagykövetségen, amely azonban a gyakorlatban nem működött.{{refhely|Szobolevszki|11. o.|azonos=Sz11}}
 
A meggyengült magyar diplomáciai képviseletet a kínai vezetés nem tartotta megfelelő partnernek, inkább saját csatornáikon keresztül (Budapest, Varsó, Moszkva), valamint a nemzetközi sajtóból tájékozódtak, egészen 1957 tavaszáig, az új nagykövet, [[Nógrádi Sándor]] kiérkezéséig.{{refhely|azonos=Sz11}}
 
A KKP vezetését 1956 októberének végén előbb a lengyel válság, majd a [[1956-os forradalom|magyarországi forradalom]], valamint a szuezi konfliktus, az [[Egyiptom]] ellen végrehajtott [[szuezi válság|angol-francia-izraeli agresszió]] foglalkoztatta. A lengyelországi helyzettel, [[Władysław Gomułka]] tervezett politikai visszatérésével kapcsolatban a Szovjetunió ingerülten, katonai beavatkozással fenyegetve reagált. Ez aggodalmat keltett a pekingi vezetésben, ezért magas rangú kínai pártküldöttség utazott Moszkvába a KKP második embere, {{kínai|[[Liu Sao-csi|Liu Shaoqi]]|[[Liu Sao-csi]]}} vezetésével, amelynek tagja volt a párt főtitkára (ez a rang akkoriban {{kínai|[[Mao Ce-tung|Mao Zedong]]|[[Mao Ce-tung]]}} elnök és {{kínai|Liu Shaoqi|Liu Sao-csi}} után sorolt), {{kínai|[[Teng Hsziao-ping|Deng Xiaoping]]|[[Teng Hsziao-ping]]}} is. A delegáció október 23-án érkezett Moszkvába, így akkor a lengyel kérdés mellett már a budapesti fejleményekkel kapcsolatban is konzultálniuk kellett.{{refhely|azonos=Sz11}}
 
A lengyel kérdésben a kínai küldöttség sikerrel győzte meg a szovjeteket arról, hogy egy katonai beavatkozás csak felkorbácsolná a lengyel nép oroszellenes érzelmeit, és hogy a lengyel kommunista állampárt, a [[Lengyel Egyesült Munkáspárt]] (LEMP) élén GomulkaGomułka védelmezni fogja a szocializmus ügyét. A magyar kérdésben a kínaiak egy ideig bizonytalankodtak. Amikor azonban [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] deklarálta Magyarország kilépését a [[Varsói Szerződés]]ből, {{kínai|Mao Zedong|Mao Ce-tung}} hozzájárult a magyar forradalom leveréséhez, mivel a taktikai különbségek ellenére egyetértett a Szovjetunióval abban, hogy a szocializmus feladását akár fegyveres erővel is meg kell akadályozni.{{refhely|Szobolevszki|12. o.|azonos=Sz12}}
 
1956. november 4-e után a kínai pártvezetés azonnal, határozottan kiállt a [[Első Kádár-kormány|Kádár-kormány]] mellett, elismerték azt, és a korban jelentős összegű, 30 millió rubeles (7,5 millió dolláros) gyorssegélyt nyújtottak. A budapesti kínai nagykövet tanácsaival segítette Kádár Jánost. Az új magyar kormány már 1956. december elején hitelkéréssel fordult Pekinghez,{{refhely|azonos=Sz12}} amit a kínai fél 1957 májusában teljesített is.{{refhely|Szobolevszki|13. o.|azonos=Sz13}}
 
A magyar eseményeknek már 1956 végén jelentős visszhangja kelt Kínában. A pártvezetés számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy megelőzzék a belpolitikai helyzet esetleges romlását. A biztonsági intézkedések mellett javították a közellátást, emelték az életszínvonalat, ezzel el is érték céljukat.{{refhely|azonos=Sz13}}
 
1956 végére a pekingi magyar diplomáciai testület és a Kínában tartózkodó magyarok (akiket együttesen „magyar kolóniának” neveztek a helyi közbeszédben) helyzete fokozatosan konszolidálódott. November közepén visszatért Pekingbe Száll József, és ideiglenes ügyvivőként átvette a nagykövetség vezetését. A hazai és különböző diplomáciai forrásokból hamarosan képet alkotott a budapesti fejleményekről, és a Kádár-kormány mellett foglalt állást. A kínai pártvezetés ebben aktívan segítette magyarokat, például a még mindig Kínában turnézó Honvéd Művészegyüttes pekingi előadásain megjelentek a kínai pártvezetés jelentős személyiségei, köztük {{kínai|[[Csou En-laj|Zhou Enlai]]|[[Csou En-laj]]}} miniszterelnök, és a beszélgetések során igyekeztek megnyugtatni a magyar vendégeket.{{refhely|azonos=Sz13}}
Művészegyüttes pekingi előadásain megjelentek a kínai pártvezetés jelentős személyiségei, köztük {{kínai|[[Csou En-laj|Zhou Enlai]]|[[Csou En-laj]]}} miniszterelnök, és a beszélgetések során igyekeztek megnyugtatni a magyar vendégeket.{{refhely|azonos=Sz13}}
 
{{kínai|Zhou Enlai|Csou En-laj}} kínai miniszterelnök 1956. november 16-án már régebben tervezett ázsiai közútra indult. Útjának fő célja Kína és az ázsiai országok közötti kapcsolatok javítása volt, de azt kezdettől fogva felhasználta a Magyarországgal kapcsolatos propaganda céljára. Ezekben a hetekben-hónapokban Magyarország nemzetközi megítélése a forradalom leverése miatt ugyanis a mélyponton volt. {{kínai|Zhou Enlai|Csou En-laj}} az őt vendégül látó ázsiai országok vezető politikusaival igyekezett elfogadtatni a magyarországi események szovjet és kádári interpretációját, s igazolni a szovjet katonai beavatkozást. Különösen fontosak voltak a [[Dzsaváharlál Nehru]] indiai miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai, amelyek során sikerült az indiai álláspontot a Kádár-kormány számára kedvező módon befolyásolni. A kínai miniszterelnök hosszú körútjának programját megváltoztatva, 1957 januárjában a Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon is járt.{{refhely|Szobolevszki|14. o.|azonos=Sz14}} A magyarországi kötetlen tárgyalásokról készült feljegyzésből kitűnik, hogy a kínai fél a magyar nemzeti felkelés vezetőinek várható kivégzése helyett jobbnak tartotta volna azok életben tartását és későbbi felhasználásukat, de az is kiderül, hogy végső soron nem kifogásolták a Kádár, Marosán és Münnich által hangoztatott érveket és a kivégzéseket.{{refhely|Szobolevszki|15. o.|azonos=Sz15}}
 
A kínai pártlap, a {{kínai|[[Renmin Ribao|Zsenmin Zsipao]]|[[Zsenmin Zsipao]]}} 1956. december végén „Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatáról” címmel nagy szerkesztőségi cikket közölt, ami a magyar forradalmat ellenforradalomként értékelte, a történtekért a felelősséget az amerikai [[imperializmus]]ra hárította, továbbá a sajátos jugoszláv útnak, az úgynevezett nemzeti kommunizmusnak az elvetésével is elméleti támogatást nyújtott a Kádár-kormánynak, és a kemény megtorlásra készülő erőknek.{{refhely|azonos=Sz14}}
 
===A magyar-kínai kapcsolatok alakulása 1957-1959-ben===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_és_Kína_kapcsolatai”