„AMR 33” változatai közötti eltérés

| hatótávolság = 200

}}

Az '''Automitrailleuse de Reconnaissance Renault Modèle 1933''' ('''AMR 33''' vagy '''Renault VM''') egy [[Franciaország|francia]] könnyű [[harckocsi]] volt, melyet a két világháború között fejlesztettek ki és a [[második világháború]] alatt használtak.

 

[[Louis Renault (gyáriparos)|Louis Renault]] előrelátóan 1931 novemberében már elkezdett tervezni egy ''racteur léger de cavalerie type VM'' járművet, amely a [[Renault UE Chenillette|Renault UE]] vontatóján alapult. November 12-én az első rajzait megvizsgálták, majd elutasították, mivel a jármű az akkori formájában túl szűk volt. Egy nagyobb páncéltest egyértelműen szükségszerű volt, de Renault habozott belefektetni lehetséges megrendelés híján. November 21-én a ''Section Technique de la Cavalerie'' felkérte, hogy a Renault UE vontatójának alapján tervezzen egy kisharckocsi típust, mellyel letesztelhetnék egy lánctalpas AMR koncepció megvalósíthatóságát. Ezután megadták a kívánt jármű főbb adatait, majd december 22-én elküldött egy képviselőt [[Maxime Weygand]] főparancsnoknak, hogy protekciót szerezzen a Renault AMR-nek. Weygand tudatta vele, hogy nem hivatalosan eldöntötték, hogy gyártanak egy [[AMR Citroën Kégresse P 28]] típust, egy féllánctalpas járművet, amely a Renault konkurensének, a [[Citroën]]nek volt a tervezete. Sok tanácskozás után a tábornok aznap elkötelezte magát, hogy figyelembe helyez egy Renault harckocsit.

 

 

A gyakorlat után visszaküldték őket Renaulthoz, aki nemsokára küldött három típust értékelésre a [[Vincennes (Franciaország)|Vincennes]]-i ''Commission d'Expériences du Matériel Automobile''-hoz: a '''79758''' prototípust, amely az eredeti felfüggesztéssel rendelkezett, a '''79759''' prototípust, amelyet belső hidraulikus lengéscsillapítóval láttak el, és a '''79760''' prototípust, melyet egy teljesen új felfüggesztéssel szereltek fel, amely magában foglalt egy központi forgózsámolyt laprugókkal és kerekekkel, melyek elöl és hátul két vízszintes spirál rugókkal kapcsolódtak össze. 1932 novemberében és decemberében a ''Commission de Vincennes'' letesztelte őket, az 1932. június 10-én kiadott megváltoztatott előírásokkal.<ref>Touzin (1976), p. 65</ref> Úgy találták, hogy rendelkeznek a megfelelő sebességgel (56,25–60&nbsp;km/h), de a 166-188 kilométeres hatótávolságuk nem kielégítő, és a 4,8 tonnás súlyukkal túl nehezek. December 8-án úgy határoztak, hogy felhagynak az irreális három tonnás súlyhatár betartásával, majd nagyobb üzemanyagtartályokat és nehezebb páncélzatot szereltek fel; ezután a járműveket visszaküldték. 1933 áprilisában a Renault előterjesztett két típust, melyeket fél tonnás súlyokkal láttak el, hogy szimulálják egy 9–13&nbsp;mm-es maximális páncélzat súlyát: 79758 prototípust újraépítették egy vízszintes gumirugós felfüggesztéssel, a 79757 prototípust a 79760-tól származó felfüggesztéssel látták el, de most egy középső függőleges rugóval, a vízszintes rugók burkolatát pedig olajjal töltötték fel, hogy lengéscsillapítóként működjenek. 1933 júniusáig tesztelték őket, majd június 6-án megrendelték a sorozatgyártást a 79757 prototípus alapján, mint '''AMR Renault modèle 1933'''<ref>Touzin (1979), p. 48</ref> vagy AMR 33, annak ellenére, hogy Renault a gumirugókat ajánlotta (79758 prototípus). A Renault gyár által használt megjelölés a '''Renault VM''' volt.

 

== Gyártás ==

1933. március 8-án a lovasság leadott egy előrendelést 45 járműről. Ezt június 22-én fogadták el egy második megrendeléssel együtt, amely 20 további járműről szólt, a szállítást pedig legkésőbb július 1-jével kellett indítani. Ősszel újabb 50 járművet rendeltek. Az első járművek 1934. június 1-jén érkeztek<ref>Touzin (1976), p. 66</ref> anyagi okok miatt; az utolsót szeptemberben adták át. A Citroën féllánctalpasainak gyártását 50 darabra limitálták. Úgy határoztak, hogy az eredeti prototípusokat szabványos járművé építik át; habár ebből kettőt az [[AMR 35]] fejlesztésénél használtak fel, amely egy továbbfejlesztett modell volt, mivel az eredeti felfüggesztése túl gyenge volt, hajlamos volt meghibásodni (vagy egyszerűen letörni), a motor keltette zajok pedig elviselhetetlenek voltak. A 79758 számú prototípust néhány továbbfejlesztett beállítás tesztelésére használták. Az így keletkezett hiány pótlására három további AMR 33 harckocsit gyártottak 1935 tavaszán, így a prototípusokkal együtt összesen 123 jármű készült. Az alváz, amelyet az ''Engin P'' tervezésénél használtak, amely egy 37&nbsp;mm-es löveggel felszerelt harckocsivadász típus tervezete volt, nem számít bele ebbe a számba.

 

== Leírás ==

[[Kép:AMR-33-Saumur.00043xt0.jpg|jobb|thumb|Az AMR 33 Saumurban]]

 

 

== Használat ==

A 115 jármű 1934-ben vált elérhetővé az öt lovashadosztály számára, egy 15 járműből álló lovasszázad (három szakasz, szakaszonként négy járművel, kettő tartalék harckocsi és egy parancsnoki jármű) minden ''GAM'' (''Groupe d'Automitrailleuses'') részére, kivéve az ''5. DC'', amely 10 darabot kapott és a ''4. DC'', amely elsőbbséget élvezett, az első gyártási sorozatból kapott 40 darabot: egy lovasszázad a ''4. GAM'' részére és a ''18. Dragons'' részére, illetve további 10 a ''4. BDP'' ''(Bataillon de Dragons Portés)'' részére. 1935-ben az ''5. DC'' megkapta a három újraépített prototípust, így már 13 darab harckocsival rendelkezett. Az AMR 33 harckocsikból ezen felül két önálló lovas ezredet állítottak fel: a ''9. Dragons'', amely 8 darabot kapott az első sorozatból, és a ''11. Chasseurs'', amely 12 darabot kapott a második sorozatból. Így a teljes AMR 33 flottát szervezetten szétosztották. Az AMR 33 harckocsik feladata a lovashadosztályok gyalogosan harcoló lovasainak közvetlen tűztámogatása volt.

 

== Tervezetek és változatok ==

=== AMR 33 TSF ===

1934-ben a 4. DC hadosztály GAM-jának három parancsnoki járművét átépítették AMR 33 TSF (''Télégraphie Sans Fil'' vagy „Rádiós”) változatra, melyeket ER29 rádiókészülékekkel szereltek fel, az antennát a páncéltest bal hátsó sarkában helyezték el. További módosított parancsnoki járművekről nincs információ.

 

=== Modernizáció ===

1934-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Renaultnak igaza volt abban, hogy másik felfüggesztés típusra lesz szükség. A szabványos típus nagyon gyengének bizonyult és különösen a lengéscsillapítók igényeltek sok karbantartást. Mind a három 1935-ben készült jármű és a két átépített prototípus továbbfejlesztett AMR 35 gumihengerekkel ellátott felfüggesztést kapott. A 79758 számú prototípust három különböző rendszer tesztelésére használták: az első egy utánfutó kerékkel érte el a talajt, a második öt futógörgővel rendelkezett, az utolsó pedig az egyik kiválasztott. A második típus szolgált alapjául a '''Renault ZB''' harckocsinak, amely egy meghosszabbított export változat volt, melyet [[Kína|Kínának]] terveztek.

 

 

=== Type M ===

Az 1932-es év végén - ezt egy később megerősített 1932. december 18-án kelt levélből lehet tudni - Renault találkozott Weygand tábornokkal, és felajánlotta, hogy kifejleszt egy teljes könnyű harckocsicsaládot az AMR 33 alvázán alapulva. Különösen egy ''Voiture légère de transport de personnel'' gyártásában volt érdekelt, amely egy páncélozott személyszállító volt, 4-5 gyalogos katona szállítására lett volna alkalmas két fős személyzettel és egy 19 CV motorral. Mivel nem volt elegendő költségvetési keret még a gyalogság kis részének teljesen lánctalpas járművel való ellátására, így ezt a tervet elvetették, de 1933. március 20-án Renault kapott egy megrendelést az STMAC-tól ''(Section Technique des Matériels Automobiles de Combat)'', hogy tervezzen egy prototípust, amely különbözik attól a tervezettől, amelyről Weyganddal beszélt: egy parancsnoki járművet hasonló előírásokkal, mint az 1931 január 9-i. Ez lett a ''Type M''.

 

 

=== Engin P ===

1931. január 9-én a francia tüzérség hivatalosan kibocsátott egy előírást a ''Type P'' járműre, amely egy ''véhicule antichar'', vagyis egy önjáró páncéltörő löveg lett volna, majd a [[Maginot-vonal]]nál használták volna páncélelhárítási feladatkörre. Ekkor Renault, aki már egy évvel korábban tudomást szerzett a tervekről, elkezdte egy prototípus fejlesztését. Az első tervek egy nagyok kicsi lánctalpas járművet tartalmaztak, egy ''chenillette''-t, melynek súlya nem lenne több, mint 1,5 tonna, fegyverzete pedig egy 25&nbsp;mm-es páncéltörő löveg lett volna háromlábú állványon, nyitott pozícióban. A löveg eltávolítható lett volna, így a földre is helyezhették volna, miután helyére szállították a járművel.

 

 

=== Az Árokugró ===

1935-ben az AMR 33 N° 78758 számú prototípust [[Straussler Miklós]] mérnök használta - aki [[Magyarország]]on született, majd az [[Egyesült Királyság]]ba költözött -, hogy bemutassa a hidraulikus „Árokugrót”, amit már [[Anglia|Angliában]] letesztelt. 1933-ban tervezte a rendszert a francia hadsereg számára és az ''Atelier et Chantier de la Loire'' kapott is egy mintapéldányt. A szerkezet két nagy hidraulikus kart foglalt magában, melyeket a jármű elejére és hátuljára kellett rögzíteni. Az elülső kar biztosította az árok túlsó oldalát, amelyen át akart kelni, megakadályozva a harckocsit a beeséstől. A harckocsit ezután keresztül lehetett vezetni az árkon, összehajtva az elülső kart, amíg a hátsó kar benyújtja magát az érkező oldalba, ezután kienged, majd biztonságosan áttolja a járművet. Nagyjából két méter széles árkon lehet vele átkelni.

 

 

== Források ==

* François Vauvillier ''Les Matériels de l'Armée Française 1: Les Automitrailleuses de Reconnaissance tome 1: L'AMR Renault modèle 1933 type VM — ses précurseurs, ses concurrentes et ses dérivées'' Histoire & Collections Paris 2005.

* Pierre Touzin, 1976, ''Les Engins Blindés Français Volume 1 1920-1945'', Paris: SERA