„T–26” változatai közötti eltérés

| hatótávolság = 175

}}

A '''T–26''' [[Szovjetunió|szovjet]] könnyű [[harckocsi]], melyet az [[1930-as évek]] számos konfliktusában és a [[második világháború]] több ütközetében bevetettek. Technikai fejlesztéséhez az 1930-ban a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] számára vásárolt brit [[Vickers 6-Ton|Vickers Mark E]] harckocsi szolgált alapul. Olyan jól sikerült, hogy az évtized egyik legsikeresebb harckocsi-konstrukciójának tartják és 1932-ben már a Vörös Hadseregben rendszeresítették.<ref>Franco, ''El Tanque de la Guerra Civil Española'', p. 74</ref> A legutolsó változata 20&nbsp;mm-es páncélzatot, 45&nbsp;mm-es harckocsiágyút és öntött tornyot kapott. Összesen körülbelül 12 000 db T–26 harckocsi és az alvázra épített egyéb jármű készült.<ref name="Candil34">Candil, p. 34</ref> A harcjárműnek 53-féle típusváltozatát fejlesztették ki, így például lángszórós, utász, távvezérelt harckocsikat, önjáró lövegeket, tüzérségi vontatókat és páncélozott szállítókat. Ezen konstrukciók közül 23 került sorozatgyártásra, a többi csupán kísérleti modell maradt.<ref name="Svirin, Kolomiets,4">Svirin, Kolomiets (2000), p. 4</ref>

 

{{WWIISovietAFVs}}

 

 

[[Kategória:Harckocsik az I–II. világháború között]]