„Stephen Mallory” változatai közötti eltérés

Mallory Kongresszus előtt tartott első tárgybeli beszédében a korbácsolás engedélyezése mellett foglalt állást, érvelése szerint azért, mert az szükséges ahhoz, hogy a kapitányok irányítani tudják a tengerészeket a csatában. Álláspontja népszerűtlen volt az országos közvélemény előtt és a Kongresszus fenntartotta a tiltást.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', pp. 52–55.</ref><ref>Mallory teljes beszéde olvasható: ''Congressional Globe'', 32nd Congress, 1st session, Appendix, pp. 108–119.</ref> Ezirányú nézeteit hamar elfelejtették, mikor Fillmore elnök második pontjára, a tengerészeti tisztikar megreformálására összpontosította erőfeszítéseit. Ekkor már a Szenátusi Tengerészeti Bizottság elnökeként fungált,<ref>After 1853. Underwood, ''Mallory'', p. 29.</ref> és a Kongresszus által megszavazott törvényt az ő tollából származónak tekintették. A törvény értelmében a rangidős tengerésztisztek résztévelével létrejött a Nyugalmazási Tanács, mely a tisztikar hozzáértését volt hivatva áttekinteni. Az egészségileg, vagy felkészültségileg alkalmatlannak talált tiszteket szolgálaton kívül helyezték. Az az Egyesült Államok tengerészetének első kötelező nyugalmazási eljárása volt. A legtöbb vélemény szerint a tanács lelkiismeretesen végezte munkáját, de a hátrányosan érintett tisztek közül nem mindenki értett egyet. Az korán nyugállományba helyezettek közül [[Matthew Fontaine Maury]] fizikailag képtelen volt hajó szolgálatot ellátni, de a tenger természettudományos vizsgálatával az újonnan születő oceanográfia tudományának alapkövét rakta le. Maury és más nyugalmazottak meggyőztek pár szenátort az igazukról és a vita újrakezdődött. Mallory politikai kvalitását csillogtatva azonban újra elfogadtatta álláspontját és diadalmaskodott. Maury és Mallory között nem szűnő ellenségeskedés származott az ügyből és ez kihatott munkájukra, mikor a polgárháborúban mindketten a Konföderáció szolgálatába álltak.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', pp. 70–83.</ref><!---

 

 

Another innovation that was being considered was that of armor. Mallory was here somewhat ahead of his time, enthusiastically supporting iron cladding for ships before the fledgling metals industry in the country could supply it in the requisite quantities. No armored vessels were commissioned while he was in the Senate, but whatever fault there was lay elsewhere. He spoke up for extending appropriations for an armored vessel that was intended for the defense of New York Harbor; named the [[Stevens Battery]] after its designer and builder Robert L. Stevens, it had been laid down in 1842 but was still incomplete in 1853, when Mallory gave his argument. His pleading was unsuccessful in that the Senate did not agree to continue funding the project, but in his supporting speech he expressed some of the principles that guided his thinking when he later became the Confederate [[Secretary of the Navy]].<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', pp. 63–64.</ref>