„Iannis Xenakis” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: DEFAULTS. |
Bővítés |
||
2. sor:
| típus = zenész
}}
[[File:Expo58 building Philips.jpg|thumb|right|260 px|A [[brüsszel]]i [[világkiállítás]] Xenakis által tervezett [[Philips]]-pavilonja (1958)]]
'''Iannis Xenakis''', ''Jánisz Xenákisz'' (görögül ''Ιάννης Ξενάκης'' [ˈʝanis kseˈnacis]) ([[Brăila]], [[1922]]. [[május 29.]] – [[Párizs]], [[2001]]. [[február 4.]]) görög származású francia [[zeneszerző]], építész.
== Élete ==
Módos görög kereskedőcsaládban született, Édesanyja korai halála miatt tízéves korától egy [[szpécesz]]i [[internátus]]ban nevelkedett, ahol első komolyabb zenei képzését kapta. Az [[athén]]i politechnikumban folytatott tanulmányait a [[második világháború]] miatt meg kellett szakítania. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a [[görög polgárháború]] elől 1947-ben illegálisan vándorolt be [[Franciaország]]ba. 1948 és 1960 között [[Le Corbusier]] építészirodájában dolgozott. Ekkor tervezte a brüsszeli [[világkiállítás]] legendássá vált [[Philips]]-pavilonját. A francia állampolgárságot 1965-ben kapta meg.
Görög családban született, de 1945 elején megsérült a második világháborús ellenállási harcokban, ezért emigrált. 1947-től Párizsban élt, és itt ismerkedett meg az újabb európai zenei irányzatokkal. Képzett mérnökként egy ideig [[Le Corbusier]] munkatársaként működött, majd figyelme a zeneszerzés felé fordult. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a [[szerializmus]] irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját ''sztochasztikus'' stílusát, amely jellemzője a nagy tömbökbe rendeződött, rendkívül összetett zene. Rájőve, hogy elképzelése az [[elektronikus zene|elektronikus zenéhez]] is illik, [[számítógép]]es technikával alkotta meg újabb darabjait. Zenéje különböző módokon mindig a zene és a matematika kapcsolatát kutatja. Megfogalmazása szerint ''„Mindannyian Püthagorasz köpenyéből bujtunk elő”''.▼
Az [[1950-es évek]]ben kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. Előbb az École Normale de Musique-ban [[Arthur Honegger]] és [[Darius Milhaud]], majd a Conservatoire-on [[Olivier Messiaen]] növendéke volt. 1962-ben komponált először zenét számítógéppel.
▲
== Főbb művei ==
33 ⟶ 37 sor:
== Források ==
* ''Brockhaus Riemann zenei lexikon''. Szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht. A magyar kiad. szerk. Boronkay Antal. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. III. köt. 672. l. {{ISBN|9633305403}}
* Marcus Weeks: ''Zene'' ''(Műértő-sorozat)'', ford. Petrányi Judit, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2005 {{ISBN|963-337-011-6}}, 129. o.▼
* ''A klasszikus zene''. Főszerk. John Burrows. Közrem. Charles Wiffen. Ford. Gellért Marcell. Budapest, 2006. M-Érték K. {{ISBN|9639693057}}
▲*
* [https://www.britannica.com/biography/Iannis-Xenakis ''Iannis Xenaxis''] = Encyclopædia Britannica
{{DEFAULTSORT:Xenakis Iannis}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
| |||