„Paget János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
16. sor:
Normann eredetű földbirtokos családban született. Apja, id. John Paget, sikeresen működtette a család csipke- és kötöttárú gyárát; anyja, Anne Paget (szül. Hunt), a helyi kirurgus lánya volt. Arthur nevű öccsével együtt [[Leicester]]ben kezdte tanulmányait, majd a [[york]]i Manchester College-ban folytatta, ahol kitűnő eredményeket ért el. 1827-ben a dublini [[Trinity College (Dublin)|Trinity College]]-ba iratkozott be, végül az [[edinburgh]]i egyetemen szerzett orvosi oklevelet 1831-ben. Disszertációját a szívbetegségekről írta. Annak ellenére, hogy cikkeit a szakmabeliek elismeréssel illették, Paget soha nem praktizált, és a doktori címét sem használta.<ref>Kovács 2008: 206. o.; Cs. Lingvay 2011: 7–8. o.</ref>
Apja 1833-ban bekövetkezett halála után örökségéből európai utazásra indult, hogy a [[kolera|kolerát]] tanulmányozza. A cél érdekében megtanult franciául, olaszul és németül is. Először anatómiai és élettani előadásokat hallgatott [[Párizs]]ban, utána Belgiumba utazott, ezt követően útjának
1835 farsangján [[Róma|Rómában]] megismerkedett a magas műveltségű [[Wesselényi Polixéna|Wesselényi Polixénával]], [[Bánffy László]] báró feleségével, aki félresikerült házassága miatt utazott Itáliába. A két fiatal hamarosan egymás társaságában járta be a római műemlékeket, de együtt látogattak el [[Nápoly]]ba, [[Pompeii]]be, [[Herculaneum]]ba, [[Firenze|Firenzébe]], és együtt mászták meg a [[Vezúv]]ot. Feltehetőleg az asszony hatására történt, hogy Paget 1835. júniusában William Sandford újságíró és Georg Edward Hering tájképfestő társaságában beutazta [[Magyarország]]ot és [[Erdély]]t. Itt összeismerkedett [[Wesselényi Miklós (politikus, 1796–1850)|Wesselényi Miklós]]sal, és barátságot kötött [[Széchenyi István]]nal. Utazásairól könyvet írt, ebben Polixéna is segítségére volt a helyi viszonyok ismeretével.<ref>Kovács 2008: 206–207. o.; Cs. Lingvay 2011: 8–11. o.</ref>
28. sor:
1852-ben családjával együtt [[Drezda|Drezdába]] költözött, majd 1854-ben [[Nizza]], [[Genova]], [[Pisa (település)|Pisa]], [[Firenze]] és [[Róma]] következett. 1855-ben a brit kormány közbenjárására lehetővé vált, hogy visszatérjen Erdélybe. Újraépítette a román felkelők által 1849-ben feldúlt aranyosgyéresi kastélyt, elkezdte a mintagazdaság helyreállítását. [[Egyed Ákos]] közlése szerint ő volt [[Torda vármegye|Torda megye]] legtöbb adót fizető birtokosa. 1863-ban elhunyt fia, Olivér; Paget pedig a munkába temette fájdalmát. 1868-ban a [[Magyar Történelmi Társaság]] tagjává választották.<ref>Egyed 2000; Kovács 2008: 207. o.; Cs. Lingvay 2011: 16–17. o.</ref>
Számos gazdaságot és művelődést előmozdító kezdeményezésben játszott szerepet.
Tevékeny híve volt az [[Erdélyi Unitárius Egyház]]nak. Amikor 1892-ben elhunyt, [[Ferencz József]] [[Unitárius vallás|unitárius]] püspök tartotta a gyászbeszédet felette.<ref>Szinnyei; Kovács 1983; Cs. Lingvay 2011: 17. és 20. o.</ref>
41. sor:
1830 és 1855 között írt naplójából szintén csak szemelvények jelentek meg nyomtatásban. A kéziratot az [[Országos Széchényi Könyvtár]] kézirattárában őrzik, a bukaresti Akadémiai Könyvtárban egy kiadásra előkészített példány található. A napló egy részét 1928-ban ''A szabadságharc utolsó napjai Erdélyben. Paget János feljegyzései 1849. június 13 - augusztus 27.'' címmel Horváth Jenő jelentette meg 1928-ban a ''[[Hadtörténelmi Közlemények]]''-ben. A kordokumentumnak számító naplónak néhány bejegyzése országos jelentőségű, például a Paget diplomáciai tevékenységére vonatkozó részek.<ref>Kovács 2008: 212. o.; Cs. Lingvay 2011: 35. o.</ref>
* Hungary and Transylvania
*Magyarország és Erdély.
*Magyarország és Erdély; sajtó alá rend., bev., jegyz. Cs. Lingvay Klára; Kriterion, Kolozsvár 2011
==Emlékezete==
| |||