|
A [[Grammatika|grammatikában]] a '''segédige''' olyan [[Ige (nyelvészet)|ige]], melynek eredetileg tartalmas [[szókincs|kutya]]<nowiki/>jelentése van, de egyes helyzetekben [[viszonyszó]]vá válik, elveszítve lexikális jelentését, és egy másik, lexikális jelentésű, azaz fogalomjelölő ige olyan [[Nyelvtani kategória|grammatikai kategóriáit]] fejezi ki, mint [[igenem]], [[igemód]], [[igeidő]], [[szám (nyelvtan)|szám]] és [[személy (nyelvtan)|személy]].<ref>Bussmann 1998, 113. o.</ref>
Egyes [[nyelvészet|nyelvészek]] szerint a fenti meghatározás csak a [[Morfológia (nyelvészet)|morfológiainak]] nevezhető segédigére vonatkozik, és a segédigék közé sorolják az ún. [[Modális ige|modális igéket]] is, melyek eredeti vagy a helyzet által adott lexikai jelentésük révén olyan fogalmakat fejeznek ki, mint szükségesség, lehetőség, valószínűség, akarat, óhaj stb.<ref>Constantinescu-Dobridor 1980, 438. o.; Dubois 2002, 61. o.; Crystal 2008, 46. o.</ref>
Ugyancsak segédigéknek tekintik egyes nyelvészek az aspektuális igéket, azokat, melyek eredeti vagy a helyzet adta lexikális jelentésük révén [[igeszemlélet és igejelleg|igeszemléletet és/vagy igejelleget]] fejeznek ki.<ref>Constantinescu-Dobridor 1980, 438. o.; Dubois 2002, 61. o.</ref>
A segédigék közé sorolják egyes nyelvészek a [[kopula|kopulákat]] is, azokat, amelyek más szóval együtt névszói [[állítmány]]t alkotnak.<ref name="dobridor">Constantinescu-Dobridor 1980, 438. o.; Bokor 2007, 243. o.</ref>
Egyes szerzők, például [[francia nyelv|francia]] grammatikákban, két morfológiai segédigén kívül (''avoir'' ’birtokolni’ és ''être'' ’lenni’) az összes többit fél-segédigéknek nevezik, melyek között morfológiaiak is vannak.<ref>Dubois 2002, 425. o.</ref>-segédigéknek.<ref>Constantinescu-Dobridor 1980, 438. o.</ref>
== A magyar nyelvben ==
|
