„Stephen Mallory” változatai közötti eltérés

Mallory a Mély-Dél egy államának képviselőjeként nem tudta elkerülni, hogy állást foglaljon a nemzetet megosztó kérdésekben. Az első alkalom a Kansas állammá alakulásáról való szenátusi vitán jött el. A [[Lecompton-alkotmány]] alapján Kansas engedélyezte volna a rabszolgaságot, és az intézmény terjedését ellenző állampolgárok tiltakoztak az elfogadását kísérő széleskörű szabálytalanságok miatt. Preston King New York-i szenátor kétórás verbális támadást intézett az alkotmány és a déli politika ellen általánosságban, és ezt követően Mallory olyan választ fogalmazott meg, melyet életrajzírói úgy jellemeztek, mint „valószínűleg leghatásosabb szenátusi beszéde”.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. és Underwood, ''Mallory'', p. 38. szerint beszéde nem volt nagy szónoklat. Noha a nyelvezete korának megfelelően színes volt, de olyan halkan beszélt, hogy egyszer félbe kellett szakítani, hogy megkérjék, legyen hangosabb.</ref> Beszédének egyik része megindokolta, hogy a rabszolgatartók miért vonakodnak elfogadni a többséginépfelségi uralmattöbbség uralmát.<!--- Az alkotmányt ratifikálásánakAnnak kérdéséről, ígyhogy szólt:az Addressingalkotmányt thevajon question„az whetheremberek” the constitution had been ratified by "the peopleratifikálták-e," heígy saidszólt: "States''„Az have conferredállamok, and maymiként atez anymindenkor timelehetséges conferszámukra, theirdelegálták wholepolitikai politicalhatalmukat poweregy onkisebbségnek. aA minority.belőle Theyvaló maykizárás makemegvalósulhat disqualificationsbirtokjog dependentalapján, uponadófizetés thealapján, tenuremilíciában ofvaló freeholdszolgálat estatealapján, uponvagy theéppen paymentbőrszín ofalapján; tax,de uponakárkit militiais duty,választ orki uponaz theállam colora ofpolitikai skin;autoritás butviselésére, whoeverők theképezik Stateaz chooses[emlegetett] toembereket.”'' confer

<!---Mallory herelőrelátta politicala authoritydéli upon,államok are the people." He foresaw the decline in relative power of the slave-holding states, although at this time he did not believe it would necessarily lead to secession. He concluded his remarks by a pledge to follow the South whatever happened: "It is not for me to indicate the path she [the South] may, in her wisdom, pursue; but, sir, ... my whole heart is with her, and she will find me treading it with undivided affections."<ref>''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, p. 1136–1140 (March 16, 1858). Mallory's revised remarks also can be found in ''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, Appendix, pp. 214–218.</ref>