„Stephen Mallory” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
 
=== A szecessziós válság ===
Mallory a Mély-Dél egy államának képviselőjeként nem tudta elkerülni, hogy állást foglaljon a nemzetet megosztó kérdésekben. Az első alkalom a Kansas állammá alakulásáról való szenátusi vitán jött el. A [[Lecompton-alkotmány]] alapján Kansas engedélyezte volna a rabszolgaságot, és az intézmény terjedését ellenző állampolgárok tiltakoztak az elfogadását kísérő széleskörű szabálytalanságok miatt. Preston King New York-i szenátor kétórás verbális támadást intézett az alkotmány és a déli politika ellen általánosságban, és ezt követően Mallory olyan választ fogalmazott meg, melyet életrajzírói úgy jellemeztek, mint „valószínűleg leghatásosabb szenátusi beszéde”.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. és Underwood, ''Mallory'', p. 38. szerint beszéde nem volt nagy szónoklat. Noha a nyelvezete korának megfelelően színes volt, de olyan halkan beszélt, hogy egyszer félbe kellett szakítani, hogy megkérjék, legyen hangosabb.</ref> Beszédének egyik része megindokolta, hogy a rabszolgatartók miért vonakodnak elfogadni a népfelségi többség uralmát. Annak kérdéséről, hogy az alkotmányt vajon „az emberek” ratifikálták-e, így szólt: ''„Az államok, miként ez mindenkor lehetséges számukra, delegálták politikai hatalmukat egy kisebbségnek. A belőle való kizárás megvalósulhat birtokjog alapján, adófizetés alapján, milíciában való szolgálat alapján, vagy éppen bőrszín alapján; de akárkit is választ ki az állam a politikai autoritás viselésére, ők képezik az [emlegetett] embereket.”''
 
<!---Mallory előrelátta a déli államok He foresaw the decline in relative power of the slave-holding states, although at this time he did not believe it would necessarily lead to secession. He concluded his remarks by a pledge to follow the South whatever happened: "It is not for me to indicate the path she [the South] may, in her wisdom, pursue; but, sir, ... my whole heart is with her, and she will find me treading it with undivided affections."<ref>''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, p. 1136–1140 (March 16, 1858). Mallory's revised remarks also can be found in ''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, Appendix, pp. 214–218.</ref>
 
Mallory a Mély-Dél egy államának képviselőjeként nem tudta elkerülni, hogy állást foglaljon a nemzetet megosztó kérdésekben. Az első alkalom a Kansas állammá alakulásáról való szenátusi vitán jött el. A [[Lecompton-alkotmány]] alapján Kansas engedélyezte volna a rabszolgaságot, és az intézmény terjedését ellenző állampolgárok tiltakoztak az elfogadását kísérő széleskörű szabálytalanságok miatt. Preston King New York-i szenátor kétórás verbális támadást intézett az alkotmány és a déli politika ellen általánosságban, és ezt követően Mallory olyan választ fogalmazott meg, melyet életrajzírói úgy jellemeztek, mint „valószínűleg leghatásosabb szenátusi beszéde”.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. és Underwood, ''Mallory'', p. 38. szerint beszédeBeszéde nem volt nagy szónoklat. Noha a nyelvezete korának megfelelően színes volt, de olyan halkan beszélt, hogy egyszer félbe kellett szakítani, hogy megkérjék, legyen hangosabb.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. és Underwood, ''Mallory'', p. 38.</ref> Beszédének egyik része megindokolta, hogy a rabszolgatartók miért vonakodnak elfogadni a népfelségi többség uralmát. Annak kérdéséről, hogy az alkotmányt vajon „az emberek” ratifikálták-e, így szólt: ''„Az államok, miként ez mindenkor lehetséges számukra, delegálták politikai hatalmukat egy kisebbségnek. A belőle való kizárás megvalósulhat birtokjog alapján, adófizetés alapján, milíciában való szolgálat alapján, vagy éppen bőrszín alapján; de akárkit is választ ki az állam a politikai autoritás viselésére, ők képezik az [emlegetett] embereket.”'' Mallory előrelátta a déli államok befolyásának lehanyatlását, noha ekkor még nem hitte, hogy ez szükségszerűen az elszakadáshoz vezetne. Ezirányú megjegyzéseit a kötelékeik szorosságát hangsúlyozva összegezte: ''„Nem az én dolgom a déli országrész által bölcsen követett út kijelölése, de ... teljes szívemből vele érzek és hűen követni fogom, uram.”''<ref>''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, p. 1136–1140 (1858. március 16.). Mallory átfogalmazott megjegyzése megtalálható: ''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, Appendix, pp. 214–218.</ref>
<!---
Despite his willing adherence to the Southern position on the issues that were dividing the country, Mallory was not prominent in the secession movement. He advocated reconciliation almost up to the moment that Florida passed its ordnance of secession. That occurred on January 10, 1861, making Florida the third state (behind South Carolina and Mississippi) to leave the Union. On January 21, Mallory delivered his farewell speech in the United States Senate.<ref>Underwood, ''Mallory'', pp. 70–71. See ''Congressional Globe'', 36th Congress, 2nd session, pp. 485–486.</ref>