„Midász” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1. sor:
'''Midász''' (görögül: Μιδας) mondabeli, illetve történelmi alak:
{{lektor}}
11. sor:
Itt történt azután, hogy [[Szilének|Silenus]], aki [[Dionüszosz|Dionysus]] isten kíséretében arra járt, boros állapotban eltévedt és Midasz alattvalóinak, a [[Phrügia|phrygiai]] parasztoknak kezébe került. A parasztok elfogták, virágfüzérekkel megkötözték, és Midasz király elébe vezették. Midas, akit [[Orpheusz|Orpheus]] és [[Eumolpos|Eumolpus]]{{Wd|Q1125049}} a titokzatos tanokba beavattak, tüstént felismerte az öregben a Dionysus nevelőjét, tüstént elrendelte hát, hogy tiszteletére fényes ünnepséget tartsanak, mely tíz napot és tíz éjjelt vett igénybe. Az ünnepség végeztével maga ment Silenusszal [[Lüdia|Lídiába]] és ott az ifjú Dionysusnak visszaadta nevelő apját. Az isten annyira megörült a dolognak, hogy Midasznak megengedte, hogy magának valamit kívánjon.
[[Fájl:Lydia terjeszkedése-hu.svg|bélyegkép|keretezett|Lüdia magterülete és legnagyobb kiterjedése. Keleti határa a Halys folyó (ma Kızılırmak) volt.]]
Midasz kapzsiságában egy meggondolatlan kívánságot kockáztatott; azt kívánta ugyanis, hogy mindaz, amit testével megérint, nyomban arannyá változzék. Mikor aztán hazafelé tartott, a legkülönbözőbb tárgyakon kipróbálta az isteni ajándékból benne rejlő erőt; ámde öröme csakhamar rémületre fordult, mert az étel is, meg az ital is arannyá változott, úgyhogy látta, miképp a sok kincsnek közepette étlen-szomjan kell majd elvesznie. Könyörgött tehát Dionysushoz, hogy vegye el tőle a végzetes ajándékot, mire az isten megparancsolta neki, hogy fürödjék meg a Pactolus<ref>http://mek.niif.hu/03400/03410/html/6015.html</ref> vizében, mely azóta aranyszemcséket görgetett hullámaiban. [Ov. met. 11, 90 skk.] Ennek a mondának vannak más változatai is, melyek hol arra a helyre nézve térnek el, a hol Midasz Silenust találta (elfogta), hol a módra nézve, ahogyan Silenus (Satyrus) Midasz hatalmába került. Az egyik változathoz képest az elfogás az úgynevezett Midasz-forrás mellett történt [[Ankara|Ancyra]] város határában, mely város alapítójául Midaszt ünnepelték. [Paus. 1, 4, 5.] Más változatok szerint ennek az elfogásnak színhelye Thymbrium és Tyraeum (Xen. an. 1, 2, 13), sőt a [[Pannonia (provincia)|pannóniai]] határ a maedusok<ref>http://mek.niif.hu/03400/03410/html/4814.html</ref> és [[Pannonok|paeonok]] telepes helyei között valahol a [[Vardar]] és [[Marica (folyó)|Maricza]] közelében. [Athen. 2, 45C.] Az elfogás módját a legtöbb hagyomány úgy adta elő, hogy elmondja, miképp Midasz bort vegyített a forrás vizébe. A mit sem sejtő isten ivott a forrásból, álomba merült és így Midasznak foglya lett. Hogy miért akarta Midasz az istent hatalmába keríteni, arra a hagyomány úgy felel, hogy a király vágyódott az isten bölcsessége után (Aristot. ap. Plut. consol. 27), melyet Silenus nagyon nem szívesen árult el, és midőn végre beszédre határozta el magát, minden bölcsességét abban foglalta össze, hogy a legnagyobb szerencse az emberre, ha nem születik meg, de ha már megszületett, minél rövidebb ideig látja a napvilágot.
Az ókori monda így hozta összefüggésbe Szilenusszal Midaszt, aki nyilván nem egyéb, mint valami jótékony természeti erőnek megszemélyesítése, ellátva állatias külsőségekkel, elsősorban a [[Satyrus|satyrusokra]] emlékeztető állatfülekkel (szamárfülekkel), melyeknek eredetét a későbbi monda úgy magyarázta, hogy Midasz egyszer megunván kincseinek terhét, az erdőségbe menekült és kizárólag [[Pán]] isten tiszteletének szentelte idejét. De balvégzete itt is utolérte. A Tmolus hegy<ref>http://mek.niif.hu/03400/03410/html/8566.html</ref> felé vette útját; épp akkor, midőn Pán és [[Apollón|Apolló]] a hegy istene előtt dalnokversenyre keltek. Tmolus, Apollo javára döntött, amit Midas, anélkül hogy valaki kérdezte volna, hangos bírálatnak tárgyává tett. Ezért büntetésül szamárfülei nőttek, melyeket csak úgy tudott eltitkolni, hogy szép gyöngyös tiarát viselt, a mely a füleket eltakarta. Midasz király udvari fodrásza előtt azonban a dolog még sem maradhatott titokban, s ez a titok, melyet elárulnia egyértelmű volt a halállal, ónsúllyal nehezedett a csacska emberre. Hogy magán némiképp könnyítsen, vermet ásott, ebbe belesúgta a titkot, és aztán a kiásott földet ismét visszatette. De a verem helyén [[sás]] és [[nád]] nőtt, a nádszálak suttogtak, amint a szél ingatta, és egyszerre csak ország-világ azt hallotta, hogy: «Midasz királynak szamárfülei vannak!» Ez a monda, melyet a költészetben [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] örökített meg ( [[Fájl:Ο τύμβος (Τούμπα) του βασιλέα Μίδα της Φρυγία στο Γόρδιον.jpg|bélyegkép|A Midasz királynak tulajdonított [[halomsír|tumulusz]] Gordionban]]
A művészetben is nyomot hagyott, de inkább csak a kis művészetben, különösen a vázafestészetben. A piros alakos vázákon ábrázolják Midaszt, mégpedig túlnyomólag azt a jelenetet, amidőn az elfogott Silenus bölcselkedését hallgatja, és benne gyönyörködik (kiemelendő a [[British Museum]] egyik vázája, Annali, 1844, H. tábla). Mindezt összefoglalva és az idevágó irodalom segítségével csoportosítva, Midaszt illetőleg a következőkben állapodhatunk meg: Midasz egy olyan ősrégi istenség, akit úgy az északi Göröghonban telepes Briges, mint a kisázsiai Phryges egyaránt tiszteltek; mindkét népnek fejedelmei (többi közt hírneves macedóni királyok) őt tekintették törzsökös ősüknek. A Briges Északra vándorolván, magukkal vitték Midasz mondáját, amely ott összetákolódott Silenus mítoszával, melynek bölcsője viszont [[Macedónia]]. A görög természeti daemon (folyamisten, virágdaemon) a népnek mítoszalkotó köztudatában összefolyt a Briges törzsökös hősével, s így esik meg, hogy Silenust Midasz bűvös rózsakertjében fogják el. De lassankint a görög Midasz egészen háttérbe szorul a phrygiai király előtt, aki hol mérhetetlen kincseiben dúskál, hol viszont az élvezet csömörétől hajtva, az erdők rengeteg sűrűjébe menekül. Ebben a kétlaki Midaszban egyaránt fordulnak elő vonások a phrygiai királyok Midaszaiból, valamint a régi természetistenségből, akit aztán a helyhez kötéssel egyszerre Silenusszal is kapcsolatba hoztak. Így aztán azok az eredetileg északi [[Görögország]]ban otthonos mondák, melyeket hol a Bermius hegyhez, hol az Inna forráshoz (Paeoniában) fűztek, áttelepültek Phrygiába, sőt olyan más kisázsiai vidékekre is, amelyek hajdan phrygiai uralom alatt állottak, pld. Ancyrába. Valamelyik prhygiai uralkodó vagy főúr (a felirat szerint [[Attisz|Atys]] nevű) egy érdekes emléket emelt, amely a phrygiai építészet emlékeinek sorában kiváló figyelmet érdemel, s amelyet Midasz sírjának neveznek (533. á.). Az emlék, mely a Dogan Lu hegységbe vájt temető-városhoz tartozik, kiváló példája a Phrygiában előforduló sziklasíroknak, melyeknek kőbe vésett nagy felületű homlokzatai az építészeti formák és tagok teljes hiánya mellett keretben kifeszített óriási szőnyegekre emlékeztetnek. Az alul levő egyszerű nyílás képezi a sírhoz való bejáratot.
== A történelmi alak ==
Az utolsó valóságos Midász király (más néven ''Mita'') Kr. e. 8. sz. végén - 7. sz. elején élt frígiai király, [[Gorgiász]] fia volt. Baráti viszonyban volt a görögökkel. Tróját odaajándékozta a delphoi jósdának. [[Agamemnón király]]
== Források ==
| |||