„Időmértékes verselés” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 86.59.176.114 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 86.59.176.114 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.
 
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a [[16. század]]ban jelenik meg ([[Sylvester János]] révén), de csak a [[18. század|18]]–[[19. század]] fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász ([[Baróti Szabó Dávid]], [[Rájnis József]], [[Révai Miklós]]) vitája – a [[prozódiai vita]] – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a inspirálóköltői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.
 
== Verslábak és sorfajták ==