„Garé (település)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
70. sor:
===Öreg tölgy===
A garéi Öreg tölgy legendáját Rejtett kincsek nyomában című könyvben jegyezték le.<ref>{{cite book |url=https://mandadb.hu/tetel/346791/Rejtett_kincsek_nyomaban |title= Rejtett kincsek nyomában|publisher=Baranya Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának Kiadása |date=1971 |pages=223}}; 132. oldal</ref>
"Az iskola melletti teret valamikor fiatal akácos árnyékolta be. Ez az akácos nem csak arra volt jó, hogy a gyerekek eljátszogassanak benne; a legelésző libák is otthonosan érezték magukat itt. Mikorzben a libék csöndesen legelésztek, az öreg libapásztor, mesélni kezdett régi történeteket a falu életéből. A regélő szeme egyszercsak megakad az akácostól alig egy hajításnyira árváskodó öreg tölgyfán, amelynek ágai valamikor zöld sátorral borították be a földet, s védelmet nyújtottak vándornak, elfáradt munkásnak, de még másokank is. Erről jut eszébe az öreg mamának egy régi történet, és kezdi is már.
Élt a faluban valamikor egy Simon nevű kupeckedő ember. Gazdag volt, a falu leggazdagabb embere, vagyona annyi, hogy senki sem tudta földjeinek, jószágainak, pénzének, aranyának számát.
Hiába volt minden gazdagsága, nem volt senki, aki egy jó szót mondott volna neki.A faluban mindenki rettegett tőle, mert utálatos, csúf, sánta meg púpos ember volt, meg arról is sokat sugdolóztak a falusiak, hogy nem igazi úton szerezte töméntelen vagyonát.
Csak egyetlenegy öreg cselédasszony maradt meg a háznál, senki más nem bírta ki nála három napnál tovább.
Telt-múlt az idő a titokzatos házban. A falusiak megszokták már, hogy Simon éjjel ment és éjjel jött. Ilyenkor kötötte titokzatos üzleteit.Azok, akik figyelték, mi történik a házban, észrevették, hogy utoljára nem egyedül jött, hanem egy másik emberrel.Öreg volt-e vagy fiatal, asszony-e, férfi-e, a sütétben nem lehetett megállapítani, de még talán világoson se, mert tetőtől talpig föl volt öltözve, az arca sem látszott.Elég az hozzá, ezután sokáig nem látták Simont kimozdulni a házból.Az öreg cselédasszony, aki át-átjárogatott a mesterékhez a szomszédba, elkottyantotta, hogy az a vén zsugori egy csodálatosan szépleányt hozott haza távoli útjáról. A leányt, akinek senkije se volt, egy elhagyott útszéli csárdában találta. Mivel ott nagyon rosszul bántak vele, ráállt, hogy eljön a csúf emberrel, aki azt ígérte neki, hogy leányává fogadja. De bizony nem így lett! A gonosz kupec először ajándékokkal akarta magához édesgetni és rávenni, hogy legyen a felesége. Később meg már gorombáskodott is vele, de minden hiába. Csak az öreg csselédasszony látta a leány sok gyötrődését, kínlódását. De akármennyire sajnálta is, nem segíthetett rajta, mert a gazda a legféltettebb kincseinél is jobban őrizte. Amikor látta, hogy a leány nemhogy megszeretné, hanem mindig jobban megutálja, nagy dühösen elbicegett hazulról, de meghagyta a leánynak, hogy jól gondolja meg magát, mire hazajön, mert ha nem teljesíti akaratát, abból aztán igen nagy baj lesz. Hogy mindent biztonságban hagyjon, a leányt bezárta a szobába.
Abban az időben élt a környék nagy erdejáben Serege Mihály, aki betyárságra adta magát. Sűrűn be-belátogatott a faluba. A falusiak szerették, mert amit a gazdagoktól elszedett, a szegényeknél hagyta.
Megtudta, hogy a gazdag Simon nincs otthon, nyugodtan járt hát szobáról szobára, kereste, mit vihetne magával. Ráakadt aztán arra a szobára is, amelyik be volt zárva. Nem azért volt betyár, hogy ne tudja kinyitni. Akkor csodálkozott el csak igazán, amikor kinyitotta az ajtót, és mepillantotta a szépséges szép leányt.
A betyár meghallgatta a leány panaszát, és mire az végére ért a siralmas élete történetének, szívből meg is szerették egymást.
De közeledett az idő, amikor a gonosz Simon haza szokott járni. Elbúcsúztak hát. A betyár megígérte, hogy máskor is eljön, és ha lesz hova elvinni biztonságos helyre, kiszabadítja ebből a rabságból.
Alig tűnt el a betyár, hazajött Simon. Az volt az első szava: „Leszel-e a feleségem?”
Amikor látta, hogy a leány semmit sem változott, sőt még elszántabb, mint eddig, nekiment, és ütni-verni kezdte. A leány pedig az ajtó felé hátrált. Hirtelen kinyitotta, és ki a házból, keresztül az udvaron, ki az utcára. Nem ismerte még a környéket, csak a nagy tölgyfát, amelynek koronája a gonosz Simon házába is belátszott. Arrafelé rohant hát. Simon utánaeredt, de mire bicegve kiért az utcára, a leányt már sehol sem látta. – Eltakarta a nagy tölgy földig hajló lombja. Fölkapaszkodott az első ágakig, ott félve meghúzódott, és mozdulni sem mert. Simon nem ment el a fáig, hanem átkozódva visszasomfordált a házába.
A leányt pedig ott találta meg Serege Mihány másnap este. Onnan akarta kilesni a betyár, hogy a gonosz kupec mikor megy el hazulról. Ki akarta szabadítani, és elvinni magával. Az azonban ott feküdt a fáradtságtól és kimerültségtől álomba merülve a tölgy hatalmas ágainak tövében.
Felébresztette, elvitte erdei tanyájára, és ott a leány a betyár felesége lett. 1848-ban Serege Mihály is beállt Kossuth seregébe katonának. El is esett a háborúban. Hiába várta vissza urát és szabadítóját a szépséges asszony. Hogy mi lett vele az erdő rengetegében, senki sem tudja, és azt sem, hogy mi történt az öreg zsugorival. A vén cselédasszony látta, hogy éjjel nagybetegen szállították el szekéren. A szekeret lólábú emberek húzták. Azóta nem tért vissza, biztosan az ördögök jöttek el érte, meg sem álltak vele, amíg a pokolba nem értek.
A tölgy pedig azóta is őrzi a szerelmesek szomorú történetét."
==Jegyzetek==
| |||