„Nagysurány” változatai közötti eltérés

[[Bécs]]et ekkor ugyanis csak a szövetséges felmentő seregek mentették meg a pusztulástól. Így elkezdődött az ország felszabadítása, mely azonban ismét, ezúttal utoljára pusztulást hozott az országra. [[1683]]. [[június 5.|június 5-én]] Drahoticzky András levelet ír, melyben érdeklődik, hogy Esterházy János nádor valóban bevette-e Surányt. Két nappal később a nádor levele elismeri az állítást, annak ellenére, hogy a további forrásokból egyértelműen kiderül, hogy csak [[1684]]. [[október]]ébenoktóberében vette be a várat Czobor Ádám 1200 huszárral. A korabeli leírások szerint úgy vette be a várat, hogy a törökök éppen a lovakat legeltették Jánosszegen és a vár kapuit nyitva hagyták. Czobor behatolt a várba és gyors ostrommal lemészárolta a várőrséget. [[1685]]. [[augusztus]]ábanaugusztusában Érsekújvár elesik, ezzel elmúlik a török veszély. Ezután az újjáépítés és újratelepítés ideje következik. A korabeli források szerint a város nagy része még [[1725]]-ben is romokban hevert. A [[Rákóczi-szabadságharc]] alatt, [[1704]]-ben [[Nyitra (település)|Nyitrával]], [[Érsekújvár]]ral együtt Surányt is elfoglalta [[Bercsényi Miklós]]. [[1704]]. [[április 26.|április 26-án]] [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] jelentést küld [[Stomfa|Stomfáról]] a fejedelemnek, melyben megírja, hogy Surány környékén császári seregek portyáznak. [[1705]]. [[január 13.|január 13-án]] Bercsényi Surányban tartotta seregszemléjét a kuruc seregek felett. [[1705]]. [[július 19.|július 19-én]] [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] innen ír levelet [[Széchenyi Pál (érsek)|Széchenyi Pál]] kalocsai érseknek, melyben meghívja az érseket Surány meglátogatására. [[1707]]. [[november 1.|november 1-jén]] [[Bercsényi Miklós]] jelentésében leírja, hogy hadait [[Nyitra (település)|Nyitra]] és Surány környékére összpontosította [[Naszvad]]ról. A surányiak ekkoriban a népességpusztulás és betelepítések miatt nagyobb részt [[szláv népek|szlávok]] voltak (főleg morvák, akik csak később szlovákosodta el), ennek ellenére feltétlen hívei voltak a [[Rákóczi-szabadságharc]]nak. Ez kiderül [[Matunák Mihály]] gyűjtéséből, amely azt mutatja, hogy igen sok surányi népdal szól erről az időszakról (ezek a népdalok a már említett módon morva nyelv hatást mutatnak utalva arra, hogy erre a vidékre főleg morvák települtek). [[1707]]. [[november 3.|november 3-án]] Bercsényi jelentésében azt írja, hogy Esterházy hadait [[Érsekújvár]]ban hagyja, ő maga Surányból [[Nyitra (település)|Nyitra]] és [[Nagytapolcsány|Tapolcsány]] felé veszi az irányt. [[Kép:Nagysurány-SzűzMáriaszobor1.jpg|thumb|200px|left|Szűz Mária szobra Nagysurány központjában.]] [[1708]]. [[április 14.|április 14-én]] Bercsényi [[Besztercebánya|Besztercebányáról]] azt írja, hogy Ebeczky István és Balogh embereit [[Komját]] és [[Nyitranagykér|Nagykér]] irányából vezérelte Surányra. Ha a labancok a Duna felé vonulnak vissza, akkor Surányban hagyja legénységét. [[1709]]. [[június 28.|június 28-án]] ismét Surányba érkezik Bercsényi, a Szigeten rendben találta a katonaságát. [[1708]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] a [[Trencséni csata|trencséni csatában]] [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] teljes vereséget szenved. Sok egykori vezére átállt a császáriak oldalára. [[1708]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] az ellenség helyzetéről semmit sem tud, ezért Szentmiklósit [[Érsekújvár]]ra, Gundfingert Surányra és [[Komját]]ra, Ilovszky Mátyást [[Nyitra (település)|Nyitrára]], [[Ürmény]]re és [[Cabaj]]ra küldi. [[1708]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] 300 labanc esik el az [[érsekújvár]]i malom elfoglalására tett kísérlet közben. Holttesteiket ellentmondásos hírek szerint [[Bánkeszi]]n, vagy Surányban, vagy [[Tótmegyer]]en temették el. A környéknek nem tett jót, hogy a háborúzó felek közötti határ ide húzódott. A [[Rákóczi-szabadságharc]] előtt és után ismét gyökeres változás állt be a nemzetiségi összetételben. Míg [[Érsekújvár]] lakosságának 1700-ban 61%-a magyar volt, addig [[1720]]-ban már csak 46%. Surányra hasonló adatunk nincs, azonban feltételezhető, hogy nagymértékű elszlovákosodás éppen ekkor következhetett be. [[1709]]. [[április]]ábanáprilisában Wallis nyitrai kapitány 400 bányavárosi lovassal megerősítve bevette Surányt. Berthóty erről [[április 7.|április 7-én]] ír jelentést [[Bottyán János]]nak. Surányt a labancok megerősítették, ami különösen érvényes volt a surányi palánkra. Éppen ezért [[1709]]. [[április 11.|április 11-én]] a kurucok gyors ostrommal visszafoglalták Surányt és a palánkot lerombolták. [[1710]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] [[Sigbert Heister]] ért Érsekújvár alá. Ostrom alá vette [[Érsekújvár]]t és Surányt is. Surány [[szeptember 21.|szeptember 21-én]], [[Érsekújvár]] [[szeptember 23.|szeptember 23-án]] esett el. A surányi vár lebontására a [[Rákóczi-szabadságharc]] után került sor, azonban ennek pontos ideje ismeretlen. Az [[1713]]-as kánoni vizitációt Zichy Pál prépost végezte el [[szeptember 28.|szeptember 28-án]]. A szörnyű helyzetet mutatja, hogy Surány ekkor nem is volt önálló egyházközség, hanem Komjátról igazgatta Turnaj Mihály. Ez a vizitáció leírja, hogy a templomot mind a törökök, mind a kurucok megszentségtelenítették. Surányban ekkor 338, [[Kisvárad]]on 130 katolikus volt, Surány alá tartozott ekkor [[Bánkeszi]] is. [[1723]]. [[március 28.|március 28-án]] a következő vizitációt Zichy Ferenc főesperes végezte. Ekkor Surány plébánosa Veres István volt.

[[1949]] és [[1950]] között megalakult az egységes földművesszövetkezet. Megalakult a középfokú mezőgazdasági szakközépiskola, a cukorgyári szakmunkásképző és a tizenegy éves szakközépiskola. A surányi általános iskolában a hittan tanítását nem szüntették meg, ami a hatóságok erős rosszallását váltotta ki. A 70-es évekre sikerült azonban elérni, hogy a diákoknak kevesebb mint a fele járt már csak hitoktatásra, ez azonban nem mérvadó, mivel sokan titokban járatták gyermeküket hittanra. [[1960]]-ban felépült az Autobrzdy gyár, mely autóalkatrészek gyártásával foglalkozott, ahogy az [[1961]]-ben felépült Štátna výroba autodielov Praha surányi fióküzeme is. [[1962]]-ben a [[bellus]]i Kovo cég létesített itt fióküzemet, ahol fodrász-borbély székeket készítettek. [[1962]]-ben megalakult a Közgazdasági Középiskola, a későbbi Üzleti Akadémia. [[1965]]-ben megépült a Szakszervezetek háza, amely ma a surányi [[Matica slovenská]] székháza. [[1975]]. [[december 16.|december 16-án]] [[Egyháznagyszeg]]et, [[Kisvárad]]ot, [[Zsitvafödémes]]t egyesítették Nagysuránnyal, ezzel egyidejűleg megszámozták a házakat és rögzítették az utcaneveket. A cukorgyár hőközpontot, a Calex surányi üzeme pedig kazánházat épített ki. Megépült a városi kanalizáció. [[1980]] [[augusztus]]ábanaugusztusában elindult a városi tömegközlekedés. [[1981]]-ben 42 új épületet adtak át, melyek között volt óvoda, bölcsőde, és 184 lakás (többnyire háztömbben). Az [[1980]]/[[1981|81]]-es tanévben Surányban 5 alapiskola működött: az SNP utcai (SNP=Szlovák Nemzeti Felkelés), a Bernolák utcai, az egyháznagyszegi, a zsitvafödémesi és a kisegítő iskola, továbbá ezeken kívül 10 óvoda. A 80-as évektől jelentős sportélet is folyt a városban. A Malík család tagjai és Fajmon kiemelkedő teljesítményt értek el atlétikában (futás, sportgyaloglás), fontos eredmények születtek kézilabdában és lóversenyeken is. Ľuboš Matejička kulturisztikában képviselte a várost és az országot nemzetközi szinten, Peter Matejička pedig ötpróbában ért el sikereket. Egy kisebb egészségügyi központot is létesítettek. A városi kanalizáció mellett nagy tempóban folyt a gáz és víz bevezetése is. [[1985]]-ben épült fel a halottasház. [[1986]]-ban a címer mellé Surány városa mottót is választott: "Factum infectum fieri nequit" (Ami megtörtént, meg nem történtté nem tehető. Plautustól). [[1987]]. [[június]]ábanjúniusában súlyos vihar támadt a surányi határban, amelybe 2000 kisfa dőlt ki. [[1988]]. [[június 25.|június 25-én]] sok hal pusztult el a Nyitrán, mivel valamelyik felső-nyitrai üzem vegyi anyagokat engedett ki. Ebben az évben ünnepelte a város első írásos említésének 850. évfordulóját, melyre elkészült egy monográfia, illetve sporteseményeket és előadásokat is tartottak. [[1989]]. [[február 21.|február 21-én]] a gabonamalom felrobbant és le is égett, Jozef Urban kilenc nő életét megmentette lélekjelenlétével, de másnapra sokkot kapott. A robbanásnak azonban így is lett halálos áldozata. [[1989]]. [[november 27.|november 27-én]] 3500 fő tüntetett a [[Milan Rastislav Štefánik|Štefánik]] szobor visszaállítása mellett, a demokratikus rendszerért. A szobrot 20 évig befalazva őrizték a Műszaki Szolgáltatások Házában Tvrdoň Rudolf támogatásával. A szobor [[1989]]. [[december 1.|december 1-jén]] visszakerült a helyére. [[december 15.|December 15-én]] megalakult a helyi Matica alapszervezete is. A surányi lakosság már [[1990]]. [[január 4.|január 4-én]] fellépett a dél-szlovákiai magyarok ellen, akik nemzetiségi helyzetük megoldását követelték. [[Kép:Šurany-Štefánik.jpg|thumb|200px|left|A hányatott sorsú Štefánik szobor a szlovák gimnázium épülete előtt.]] A további provokációk miatt a Nyilvánosság Az Erőszak Ellen mozgalom járási bizottsága [[1990]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] a surányi alapszervezetét nacionalistának, sovinisztának, a [[Matica slovenská]]t pedig fasiszta szervezetnek minősítette. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a surányiak a párton belül formálódó nacionalista csoportot támogatták [[Vladimír Mečiar]] vezetésével. A [[komját]]iakkal együtt aláírás gyűjtést indítottak, hogy [[Szlovákia]] egyetlen államnyelve a szlovák legyen. [[1990]]. [[október]]ébenoktóberében Jana Šimo-Svrček surányi Matica-tag Pozsonyban éhség sztrájkba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet arra, hogy "Dél-Szlovákiában mennyire elnyomott helyzetben vannak a szlovákok". [[1991]]. [[január 1.|január 1-jén]] megalakult a Körzeti Hivatal Nagysurányban. [[február 4.|Február 4-én]] két surányi származású pap celebrálta a misét itt: Tóth Domonkos (Egyháznagyszegen született), a [[pozsony-nagyszombati főegyházmegye]] püspöke, illetve Packa Béla, a pozsonyi teológia tanára. [[1991]]. [[május]]ábanmájusában szorosabb együttműködés alakult ki Körmöcbánya és Nagysurány között Matunák Mihály személye miatt, aki mindkét város számára nagy jelentőséggel bírt. [[október 10.|Október 10-én]] a [[szolnok]]i születésű Rakné Szovics Olga lett a Városi Kultúrközpont vezetője, illetve a városi krónikás. [[1991]]. [[november]]enovembere és [[1992]]. decembere között épült meg az új surányi vasútállomás a régi helyén. [[1992]]. [[április 15.|április 15-én]] a Szakszervezetek Háza a Maticájé lett. [[1992]]. [[szeptember]]ébenszeptemberében megnyílt a Bosnyák Zsófia Egyházi Alapiskola (általános iskola). Surány öröme igen nagy volt [[1993]]. [[január 1.|január 1-jén]] az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltásakor. Amit a [[komját]]iakkal együtt akartak sorra megvalósult. Elérték, hogy Szlovákia önálló legyen, majd azt is, hogy a szlovák mellett a magyar nyelv csak megtűrt státuszt kapjon, végül a Mečiar kormányzat egy ideje alatt azt is, hogy teljesen száműzzék a hivatalos érintkezésből (tehát a magyar iskolák hivatalos okmányai is a kétnyelvű okmányok helyett csak szlovák nyelven íródhattak). [[1994]]-ben a surányiak megemlékeztek egy [[vágtapolca]]i zarándoklat és egy mise erejéig az általuk szentként tisztelt Bosnyák Zsófiáról. A surányi misén részt vett Tóth Domonkos és [[Ján Chryzostom Korec]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai megyés püspök]] is. Ahogyan a helyi krónikák mutatják a surányiak nagy része Mečiar-Slota párti volt. [[1996]]. [[február 28.|február 28-án]] Michal Kováč köztársasági elnök látogatott ide, akire a surányiak hangosan kiabálták, hogy le vele!. Kováč ugyanis visszautasította Mečiar demokrácia-ellenes törekvéseit.

A vár első kapitánya Török Benedek (Benedikt de Turuch) lehetett. [[1434]]-ben ifjabb Ctibor is meghalt, amivel a [[beckó]]i család kihalt, a várat Ctibor özvegye, Szécsényi Dorottya kapta meg. A vár helyettes kancellárja ebben az évben Csuklyás Pál volt, a kapitány pedig Petrás István. Ellentétbe kerültek az [[esztergomi érsek]]kel, amiért [[1434]]. [[december 3.|december 3-án]] [[Buda (történelmi település)|Budán]] elítélték őket. Szénás László lett a következő kapitány. [[1444]]-ben a várat Országh Mihály [[Nyitra vármegye|nyitra]]i ispán és nádor kapta meg, mivel feleségül vette Szécsényi Dorottyát. Országh a vár megszerzése után elfoglalta a [[komját]]i kastélyt és megölette a kastély urát, Forgáchot. Ebben a gyilkosságban több környékbeli úr is részt vett: Zana Lőrinc, Kőrösközi Miklós surányi várkapitányok, Kürthy János, Ebedeczy Miklós, Kismányai László, Balogh Miklós, Thúroczy János, Soóky János és Zekne Pál. Bár Forgách testvére, János feljelentést tett az ügyben a királynál, azonban Országhtól sokan tartottak, így az ügyből nem lett semmi. Országh hű szolgája volt [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]]nak. [[1462]]-ben Horváth Péter lett a vár kapitánya. [[1482]]-ben, Országh Pál halála után a várat fia, László örökölte, aki azt lányának, Dorottyának adta. Dorottya férjhez ment Korláthkőy Péterhez, így a vár az övé lett. Korláthkőy Péter a [[Mohácsi csata|mohácsi csatában]] esett el [[1526]]-ban. Lánya, Erzsébet Nyári Ferenc [[Hont vármegye|honti]] ispán felesége lett. Nyári Ferenc, a kiváló katona utód nélkül halt meg [[1553]]-ban. A vár Országh Kristófé lett, aki a várat csak [[1560]]-ban vette át, addig a várat Nagyváthy Antal igazgatta. [[1565]] és [[1569]] között a vár kapitánya Dersky István volt. Ezután egy évig volt itt kapitány a [[lepoglava]]i Krusics János báró. [[1569]]-ben Forgách Simonnak jutott a vár, akinek [[1598]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-én]] bekövetkezett halála után [[Illésházy István (nádor)|Illésházy István]] vette meg Surányt, [[Trencsén]]nel és [[Bán (település)|Bán]]nal együtt 201 065 tallérért a Forgách családtól [[1599]]-ben. Ekkor már minden bizonnyal szlovákok lakták a várost, mivel a vár gondnoka szlovák nyelven írt levelet [[Körmöcbánya|Körmöcbányára]], melyben tudatja, hogy Illésházy a vétellel jó üzletet csinált. A trencséni várral megszerezte a trencséni ispán címet is. Illésházy valóban kiváló üzleti érzékkel bírt, szívesen kölcsönzött még a királynak is, hogy így gyarapíthassa birtokait. [[1609]]. [[május 5.|május 5-én]] halt meg [[Bécs]]ben és a [[bazin]]i katolikus templomban temették el. Halála után Illésházy özvegye, Pálffy Katalin a várat [[1613]]-ban Bosnyák Tamásnak adományozta, aki Surány több épületét is kijavítatta és új építkezésekbe kezdett. Tamás fia, Bosnyák István idejében épült a surányi templom. Bosnyák Tamás [[1634]]. [[december 19.|december 19-én]] halt meg Surányban. Mivel országos jelentőségű személy volt, ezért temetését csak [[1635]]. [[június 4.|június 4-én]] tartották [[Nyitra (település)|Nyitrán]], hogy a vendégek el tudjanak jönni. A végrendeletet [[június 7.|június 7-én]] hajtották végre, mely szerint a Surányi vár egyik fele fiát, Istvánt, esztergomi kanonokot, későbbi [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai püspököt]] illeti, másik felét lányára, Zsófiára hagyja, aki Wesselényi Ferenc felesége volt. Bosnyák Zsófia [[Sztrecsény]]en halt meg [[1644]]. [[április 28.|április 28-án]]. Mumifikálódott testét [[1689]]-ben [[Vágtapolca|Vágtapolcán]] helyezték el. [[1663]]. [[október 10.|október 10-én]] a várat elfoglalják a törökök. Ebben az időben járt [[Magyarország]]on [[Evlija Cselebi]], aki közvetlenül elfoglalása után járt Surányban. Evliya szerint a vár tölgyes dombok alatt fekszik, négyszög alaprajzú favár, mely palánkkal rendelkezik. Dél felé kettős kapuja van és körben vizesárok övezi. Evliya leírásából Surányt Bekke pasa vette be ruméliai katonáival. A vár gyakorlatilag megadta magát. A törökök 227 foglyot ejtettek. Evliya szerint ezek a foglyok segítettek bevenni [[Érsekújvár]]at úgy, hogy lecsapoltatták az érsekújvári várárkot. A segítségükért cserében Ali pasa az [[iszlám]]ra való konvertálás után szabadon engedte őket. A leírás vélhetőleg nem igaz, mivel a török történetírók igencsak szerettek mesékkel és mondákkal tarkított elemeket beleszőni a történeteikbe, hogy ezáltal olvasmányosabbak legyenek. Fényes Elek tévesen jegyzi meg Surányról, hogy várát a törökök lerombolták.<ref>[[Fényes Elek]]: Magyarország Geographiai Szótára, III. kötet, 46. oldal</ref> A várat a törökök elfoglalása után még meg is erősítették. [[1664]]-ben [[Jean-Louis Raduit de Souches|Souches]] sikeres ostrommal visszavette [[Nyitra ostroma (1664)|Nyitrát]] és [[Léva ostroma|Lévát]], azonban Suránnyal nem boldogult, pedig az [[esztergomi érsek]] sürgette Surány visszavételét. Még a pápa is küldött 20 000 aranyat Surány visszavételére, azonban mindhiába. A császár ígéretet tett, hogy a surányihoz erős várat épített [[Gúta|Gútán]] vagy [[Stomfa|Stomfán]]. Amint erről tudomást szereztek a törökök, ismét megerősítették az érsekújvári és surányi várat. A várat [[1684]]. [[október]]ébenoktóberében beveszi Czobor Ádám 1200 huszárjával. [[Bercsényi Miklós]] [[1704]]-ben veszi be a várat. [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] De Riviére és La Maire francia mérnökökkel megjavíttatja a surányi várat. [[1709]]. [[április]]ábanáprilisában Wallis nyitrai kapitány 400 bányavárosi lovassal megerősítve beveszi Surányt. Surány palánkját a labancok megerősítették. Éppen ezért [[1709]]. [[április 11.|április 11-én]] a kurucok gyors ostrommal visszafoglalták Surányt és a palánkot lerombolták. [[1710]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] [[Sigbert Heister]] ostrom alá vette [[Érsekújvár]]t és Surányt is. Surány [[szeptember 21.|szeptember 21-én]], [[Érsekújvár]] [[szeptember 23.|szeptember 23-án]] esett el. A surányi vár lebontására a [[Rákóczi-szabadságharc]] után került sor, azonban ennek pontos ideje ismeretlen. A teljes várat nem bontották azonban le, ezt a [[20. század]] elejéig folyamatosan a surányiak tették meg. Az [[egyháznagyszeg]]i Csery Imre leveleiből maradtak ránk a surányi vár utolsó említései, amelyek az [[1720-as évek]] közepéről származhatnak. <br />

* A surányi [[zsinagóga]] [[1916]]-ban épült. Főhomlozata és külső falai is gazdagon díszítettek ornamentumokkal, íves ablakkeretekkel. Stílusát tekintve eklektikus, melyben a mór, a bizánci és a szecessziós építészet elemei keverednek. Belső terében a mennyezet vasbetonból készült, kazettás kivitelezésű, amely a zsinagógáknál rendkívül ritka. A kazettás mennyezet sarkaiban stukkós díszítés található. Az 1990-es évek második felében belső felújítást hajtottak végre az épületben és [[2005]]. [[május]]ábanmájusában a nyilvánosság számára megnyitották azt, kiállításokat, előadásokat, koncerteket rendeztek benne. [[2007]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] megnyitották itt a helyi múzeumot. [[2008]] nyarán újabb felújítást végeznek, melynek célja a zsinagóga belső terének visszaállítása a háború előtti állapotra. Ennek során felújítják a később lefestett, eredeti kazettás mennyezet ornamentumait.