„II. Bahadir Giráj krími kán” változatai közötti eltérés

Bahadir Girájt [[1777]]-ben a krími vazallus abházok vezetőjévé nevezték ki. [[1781]]-ben öccse, [[Sahin Giráj krími kán|Sahin Giráj kán]] a csediskuli (a Dnyeper bal partján élő) nogáj tatárok vezéréve ([[Szeraszkir|szeraszkirrá]]) tette. Az [[1777]] óta uralkodó oroszbarát Sahin radikálisan europizáló reformjaival maga ellen fordította a muzulmán tatárokat, ami [[1781]]-ben általános felkeléshez vezetett. [[1782]] [[július]]árajúliusára a lázadók az egész félszigetet hatalmukba kerítették. A kán elmenekült és a példáját nem követő tisztviselőit a lázadók megölték. A felkelés vezetői Bahadir és Arszlán öccse lettek és Bahadirt a tatár nemzetségek kánná választották. Ő volt a Krími Tatár Kánság utolsó független vezetője, mivel Sahin inkább csak orosz báb volt. Bahadir Arszlánt nevezte ki [[Kalga|kalgává]].

Az új krími kormányzat követeket küldött a szultánhoz és a cárnőhöz, hogy kérje elismerését. Törökország elismerte az új kánt, ám [[Szentpétervár]] katonai segítséggel sietett Sahin Giráj segítségére. Az [[Anton de Balmen]] és [[Alekszandr Vasziljevics Szuvorov|Alekszandr Szuvorov]] vezette orosz hadtestek [[1782]] [[november]]érenovemberére teljesen leverték a krími felkelést. Bahadirt elfogták és [[Herszon]]ban bebörtönözték, követői Törökországba menekültek. [[1783]]-ban sikerült megszöknie és a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázusba]] menekült. [[1789]]-ben Törökországba költözött és ott élt [[Isztambul]] melletti birtokán [[1791]]-es haláláig.