A háború kiváltó oka az volt, hogy a portugál kormány [[1800]]-ban nem fogadta el [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte]] Első Konzulnak azt a követelését, hogy Portugália váljék [[Franciaország]] politikai és gazdasági csatlósává, és engedje át az ország területének nagy részét.
A francia seregek [[1801]] [[április]]ábanáprilisában léptek [[Portugália]] területére. [[Május 20.|Május 20]]-án a spanyol csapatok is támadást kezdtek [[Manuel Godoy]] parancsnoksága alatt. A harcok Portugália vereségével végződtek, [[Manuel Godoy|Godoy]] bevette a spanyol határ közelében fekvő [[Olivenza]] városát. Győzelmét követően leszakított néhány narancsot a közeli [[Elvas]]ban, és elküldte őket a spanyol királynőnek azzal az üzenettel, hogy továbbvonul [[Lisszabon]] felé. Erről kapta a konfliktus a „narancsok háborúja” nevet.
Az [[olivenzai csata]] után Portugália megkötötte a [[Badajozi béke|badajozi békét]] ([[1801]]. [[június]]) Spanyolországgal és Franciaországgal. Portugália beleegyezett, hogy lezárja kikötőit az angol hajók előtt, kereskedelmi kedvezményeket nyújt Franciaországnak, átengedi [[Olvienza|Olivenzát]] Spanyolországnak. Szeptemberben [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte tábornok]] kikényszerítette a badajozi szerződés kiegészítését: a [[Madridi szerződés (1801. szeptember)|madridi szerződés]]ben [[Brazília]] egyes területeit [[Francia Guyana|Francia Guyanához]] csatolták, és Portugália 20 millió frank jóvátételt is fizetett a [[Francia Köztársaság]]nak.
