Wikipédia

„Kollektivizálás Magyarországon” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Bővítés
1. sor:
{{SN|Az ''„A vezetők jó szervező készséggel rendelkeztek, példamutató magatartással megáldott emberek voltak, akiket olyan emberek bíztak meg a vezetésre, akik a föld iránt tiszteletet éreztek. Rászolgáltak a bizalomra.”'' mondatok nem tűnnek semlegesnek, ráadásul kétségeim vannak afelől, hogy ez minden egyes vezetőre ráhúzható lenne. A forrásolásról nem is beszélve: meglepne, ha találnánk olyan objektív forrást, amely igazolja, hogy minden egyes vezető rászolgált a bizalomra.}}
A '''termelőszövetkezet''' (rövidítveröviden „TSZ”)TSZ, téesz) (elsősorban [[mezőgazdaság]]i) kistermelők társulása.
 
== Fajtái ==
 
 
== Termelőszövetkezet fajtái ==
* Az első termelőszövetkezeti csoportban (TSZCS) a tagok a legfontosabb talaj előkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, [[vetésforgó]]val végezték el.
* A második egy fejlettebb, de a legkevésbé népszerű típusú termelőszövetkezetben az egyéni munkával, de közösségben, táblásan megművelt föld terményeit átlag szerint osztották el maguk között.
* A harmadik típus a tulajdonképpeni termelőszövetkezet, olyan szocialista szövetkezeti forma, amelyben a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában részesültek jövedelemben a tagok. A rendszerváltozás után a történelmi tények az arányos elosztás igazságos jellegét nem igazolta.
 
 
==Története==
Magyarországon a téeszesítést a Rákosi-korszakban vezették be először szovjet mintára. Mivel a parasztok ragaszkodtak földjeikhez, és a termelőszövetkezetek alakításával a tagokat megfosztották magántulajdonuktól, a téeszesítés ellenállásba ütközött. Így erőszakosan kényszerítették a parasztokat TSZ-ekbe. Ez a termelés visszaesését eredményezte, mert a parasztok nem voltak motiválva, nem volt belőle tényleges, kiszámítható hasznuk. Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az iparosodást szolgálta, megkönnyítette az erőforrások elvonását, és biztosította a munkaerőt. 1959-1961 között is folyt a mezőgazdaság kollektivizálása, de már a tagok kedvezményeket is kaptak, gépeket biztosítottak a gazdálkodáshoz, és kiterjesztették a társadalombiztosítást a TSZ-ekben dolgozókra.
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2006 decemberéből}}
 
===Szövetkezetesítés a környező országokban===
Különféle szövetkezetek már a 19. századtól működtek a mai [[Szlovákia]] területén. Az első [[Hangya Szövetkezet]] 1898. április 12-én alakult meg [[Brogyán]]ban.
19 ⟶ 13 sor:
A [[trianoni békeszerződés]] előtt a mai [[Szlovákia]] területén működő fogyasztási szövetkezetek a budapesti Hangya Szövetkezeti Központhoz tartoztak. Ez a kapcsolat 1919-ben megszakadt, mivel Csehszlovákiában törvény mondta ki, hogy valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a [[pozsony]]i Központi Szövetkezethez kell tartoznia. Ez komoly gondot jelentett a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ezért 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély [[galánta]]i központtal megalapította a [[Hanza Szövetkezeti Áruközpont]]ot, amely a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Ez az összes szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet több mint felét felölelte, 222 főként nyugat-szlovákiai szövetkezettel volt kapcsolatban. A két világháború közötti időszakban a [[Szlovákiai magyarok|szlovákiai magyarság]] gazdasági téren csupán a fogyasztási szövetkezetek terén tudott erős pozíciókat kivívni magának, amely a [[első bécsi döntés|visszacsatolást]] követően is fenn tudott maradni.
 
A [[második világháború]]t követően a [[Kassa|Kassán]] székelő ideiglenes [[Csehszlovákia|csehszlovák]] kormány [[1945]]. [[április 12.]]-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte a Hanza vagyonát, gondnokául pedig a [[NUPOD]]-ot jelölte ki. Csehszlovákiában az Egyesült Földműves Szövetkezetek (EFSz, szlovákul ''Jednotné roľnícke družstvo'') létrehozását a 69/1949-es törvény mondta ki, ami gyakorlatilag a létező szövetkezetek államosítását, és új szövetkezeti hálózat létrehozását jelentette. 1991-ben a szövetkezeti rendszer jogilag szétesett. A nem fenntartható, ill. a privatizált szövetkezetek nagy többsége felbomlott, közös vagyonát eltulajdonították, illetve kisebb mértékben az egykori államosított magánvagyon örököseinek kárpótlására használták fel.
 
=== Szövetkezetesítés Magyarországon 1945 után ===
28 ⟶ 22 sor:
* 1959–61.
 
A [[paraszt]]ság közben kétszer tudott rövid időre ([[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] miniszterelnöksége alatt, 1954–55-ben, majd 1957–58 között) visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz.
 
Magán[[szövetkezet]]ek korábban is léteztek, mint például aaz értékesítési [[Hangya Szövetkezet]], amit a [[kommunista|kommunisták]] 1945 után azonnal államosítottak és megszüntettek, de a mezőgazdasági termelés alapvetően nagybirtokokon folyt. Nem a hasznos szövetkezeti működési forma népszerűsítése és elterjesztése volt a cél, hanem a magángazdálkodás politikai okokból történő felszámolása és, a vidéki agrárnépesség szoros állami ellenőrzése, gazdasági szempontból pedig az iparosodás szolgálata: a tőke elvonása a mezőgazdaságból és átcsoportosítása az iparba, valamint az újonnan kiépülő nehéziparhoz szükséges munkaerő biztosítása a falusi népességfelesleg városokba vonzásával.
 
A [[Rákosi Mátyás]] vezette [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) [[szovjetunió|szovjet]] mintára képzelte el modernizációknak beállított a [[kolhoz]]rendszer létrehozását. Először erőszakos módszerekkel folyt a kollektivizálás, ami ellenállást váltott ki az emberekből. A TSZ-tagokat megfosztották magántulajdonuk, a parasztok nem voltak motiválva, nem volt munkájuknak tényleges, kiszámítható haszna. A mezőgazdasági kibocsátás visszaesett, de a kommunisták [[szabotázs (akció)|szabotázsra]] fogták a dolgot, és megkezdődött az ellenállók, a [[kulák]]ok üldözése. [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] miniszterelnöksége alatt felhagytak a kényszer-kollektivizálással, de 1955–56-ban folytatták, ami az [[1956-os forradalom]] egyik oka lett.
 
A [[Rákosi Mátyás]] vezette [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) [[szovjetunió|szovjet]] mintára képzelte el modernizációknak beállított a [[kolhoz]]rendszer létrehozását. Először erőszakos módszerekkel folyt a kollektivizálás (lásd: a [[kulák]]ok üldözése), ami ellenállást váltott ki az emberekből. Az [[1956-oslevert forradalom]] után [[Kádár János]] által indított harmadik hullám már nem folyamodott erőszakhoz, mégis ez lett a legsikeresebb. AzA eredményTSZ-tagok akedvezményeket hagyományosis parasztikaptak, társadalomgépeket felszámolásabiztosítottak letta gazdálkodáshoz, és kiterjesztették a társadalombiztosítást a TSZ-ekben dolgozókra. A mezőgazdasági termelés pedigújra visszaesett. Az [[új gazdasági mechanizmus]] bevezetéséig kellett várni a kis háztáji magángazdaságok engedélyezésére. A termelőszövetkezetek ezután ipari melléküzemágakat is létrehozhattak.
 
A téeszesítés eredményeként a hagyományos paraszti társadalom és életforma eltűnt. Kulturális sokk érte a társadalmat. A kollektivizáltak sérelmeiről hallgatni kellett, megnőtt az [[öngyilkosság]]ok száma, egyes vidékeken felütötte a fejét az [[alkoholizmus]].<ref>Kovács Csaba: [Panaszok a kollektivizálás befejező hullámának időszakából: az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás problémáinak sajátosságai] – In: ''Múltunk'', 2013/3. sz., 207–251. o.</ref> A falusi utcakép meghatározó eleme lett a [[Kádár-kocka]].
A korábbi vidéki agrártársadalom eltűnt. A falusi utcakép meghatározó eleme lett a [[Kádár-kocka]].
 
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek (MGTSZ) mellett léteztek kisipari termelőszövetkezetek (KTSZ), ipari szövetkezetek (ISZ) és nem termelő, hanem fogalmazó [[ÁFÉSZ]]-ek is.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kollektivizálás_Magyarországon”