„MiG–21” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez |
a →Prototípusok, kísérleti altípusok: linkjav. |
||
240. sor:
* [[Je–150]] (NATO-kód: ''Flipper''): Nagyobb törzsátmérőjű, mint a MiG–21. Az U-2 kémrepülőgépek elfogására tervezett vadászgép, melynek fegyverzete 2 db K-8 légiharc-rakéta lett volna. 1 db épült belőle, hajtóműve 1 db Tumanszkij R-15-300. 1958.
* [[Je–152]] (NATO-kód: ''Flipper''): A Je-150-re épülő, nagy teljesítményű repülőgép, legalább 3 világrekordot állítottak fel vele. A Je-152A-ban 2 db Tumanszkij R-11F típusú gázturbina volt, mert akkor még az R-15 nem volt felhasználható állapotban. 1959.
* Je–166: a Je-152 módosított változata, másik típusjelei: Je-152-1, ill. Je-152M. 1961. október 7-én sebességrekordot állítottak fel egy, a [[Fédération Aéronautique Internationale|FAI]] (Féderation Aéronautique Internationale) által szabványnak tekintett 100 km átmérőjű körpályán, Mach 2,51-ot ért el. A gép a szovjet légierő Moszkva melletti monyinói múzeumában van kiállítva.
* MiG–21DPD (NATO-kód: ''Fishbed-G''): Rövid felszállási úthosszú ([[STOL]]), meghosszabbított (a kabin és a függőleges vezérsík között nagyobb átmérőjű) törzsű, módosított gerincű kísérleti gép.
* MiG–21I / A-144 (NATO-kód: ''Analog''): a [[Tu–144]] szuperszonikus utasszállító fejlesztése idején végeztek aerodinamikai kísérletet ezzel a kísérleti altípussal. 2 db SZ-et(?) építettek át, amelyeken a gótikus (színuszos) [[szárny]]formát tesztelték (a Tu–144-é kettős nyilazású delta) amin [[kombinált csűrő és magassági kormány]]ok voltak elhelyezve. Különleges kamerákkal szerelték fel a gépeket. Az orrba és farokrészbe egy-egy 290 kg-os, mozgatható súlyt építettek be, amikkel a gravitációs tömegközéppont-módosulásra reagálást figyelték. A tesztrepülések 1968. április 18-án kezdődtek a Gromov Repülő Kutató Intézetben (ld. [[MAKSZ]]), a tesztpilóta [[Gudkov|O. V. Gudkov]] volt. 1969 végére 140 repülést teljesítettek 19 000 méter magasságig, 212 km/h-tól Mach 2,06-ig terjedő sebességtartományban. A fő tesztprogram befejezése után V. Konsztantyinov pilóta műrepülés közben lezuhant az első protopéldánnyal a Kutató Intézet területén. A második gépet a Tu–144-gyel repülő pilóták kiképzése után a monyinói múzeumban állították ki. Hajtóművük az R–13F–300.<ref>[http://www.testpilot.ru/russia/mikoyan/mig/21/i/mig21i_e.htm Az I és az LS leírása.]</ref><ref>[http://www.airforce.ru/aircraft/mikoyan/mig-21/mig-21i/index.htm A megmaradt Analog Monyinóban.]</ref>
| |||