„Sturm und Drang” változatai közötti eltérés

A mozgalom eszmei ve­zér­motívumai az önmegismerés, az egyénnek mint testi-lelki egésznek a szabadsága, az érzelmek és az érzékek, az ösztönök és a spontaneitás fel­sza­badítása voltak. A természet megismerése és a természetközeliség minden élőnek és minden alkotásnak a forrása; az [[individuum]] természet adta ké­pes­ségeinek legmagasabb felfokozása pedig a zsenialitás. Az alkotó művész mint eredeti [[géniusz]] (Originalgenie) egyszeri és összehasonlíthatatlan jelenség; az egyes népek, nyelvek és kultúrák belső lényegét pedig a hasonló jellegű ősi és népi költészetben megnyilvánuló néplélek hordozza. A mozgalom nagy ha­tást gyakorolt a későbbi német [[klasszicizmus]]ra és még inkább [[romantika|romantikára]], nemcsak az irodalomban, de a filozófiában is.

 

*[[Halász Előd]]: A német irodalom története. I. köt. Budapest : Gondolat, 1971. Sturm und Drang lásd 348-370. p.