„Romániai magyar szabadkőműves irodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: Új címen |
a Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Évszakok linktelenítése és WP:HIV#mihez) |
||
9. sor:
Mivel az [[első világháború]]t megelőző radikális polgári mozgalmakban, majd a magyar [[őszirózsás forradalom]]ban számos szabadkőműves exponálta magát, s többen a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatt is szerepet vállaltak, Magyarországon 1920 után betiltották a páholyokat. [[Románia|Romániában]] viszont szabadon működött, sőt a korábban alakult magyar páholyok önállóan, saját kereteiket újraépítve tevékenykedhettek. A legaktívabbak közé tartozott ebben az időben a [[kolozsvár]]i Unió páholy (főmestere [[Janovics Jenő]]), a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy (főmesterhelyettese [[Molter Károly]]), az aradi Concordia páholy (főmestere [[Szöllősi István]]) és a nagyváradi Bihar páholy (főmestere [[Edelmann Menyhért]]); de működött magyar páholy vagy kör ebben a két évtizedben Brassóban (az Aurora), Désen (a II. Rákóczi Ferenc-kör), Déván (a Hunyad), Karánsebesen (az Oriens), Lugoson (a Dél), Máramarosszigeten (a Tisza), Nagybányán (a Humanitas), Sepsiszentgyörgyön (a Siculia), Szatmárnémetiben (az Aurora), Temesváron (a Bánát).
Tevékenységük a szélsőjobboldal agresszív előretörése miatt az [[1930-as évek]] derekára egyre több nehézségbe ütközött, s noha az önművelésen és a szolidaritáson kívül főképp humanitárius – sőt kisebbségvédelmi – feladatokat helyeztek előtérbe, nyílt támadásoknak, provokációknak voltak kitéve. Emiatt [[1937]]
A [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] után az erdélyi páholyok kulturális tevékenységüket az Országos Magyar Kereskedelmi Egylet keretébe illeszkedve próbálták feléleszteni, de már kezdettől a rendőrségi nyomozó szervek megfigyelésének és a szélsőjobboldali sajtó támadásainak kitéve dolgoztak. 1942-ben a ''Magyarság'' c. lapban a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy ellen indult támadás, 1943-ban pedig nyilvános bírósági tárgyalás kezdődött a kolozsvári Unió páholy tagjai ellen. Ebben a perben a vádlottak sorában volt [[Asztalos Sándor (író)|Asztalos Sándor]], [[Jancsó Elemér]], [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]], [[Mikó Lőrinc]] és [[Tamási Áron]] is. A per végül felmentésükkel végződött, de ez is elég volt bármilyen további munka ellehetetlenítésére.
A [[második világháború]] és a [[kitelepítés|deportálások]] végleg szétzilálták a mozgalmat, s az események során az egyes páholyok irattárai is megsemmisültek. A háború után Romániában kísérlet történt a mozgalom újraszervezésére, a [[kommunizmus|kommunista]] hatalom azonban még a legalitás idején ellenséges elemekként kezelte a szabadkőműveseket, s [[1948]]
A szabadkőművesség célkitűzései között az önművelés mellett a kulturális és szociális tevékenység is nagy szerepet játszott, ez azonban nem feltétlenül a páholyokban folyó munka keretében nyilvánult meg. A nagyváradi páholyoknak például olyan vezető magyar értelmiségiek voltak a tagjai, mint [[Ágoston Péter (politikus)|Ágoston Péter]] jogakadémiai tanár, Böszörményi Andor ügyvéd, közgazdász, [[Dénes Sándor]], a ''Szamos'' és [[Hegedűs Nándor]], a [[Nagyváradi Napló]] főszerkesztője, Leövey Leó színművész, [[Marton Manó]] újságíró, [[Rozvány Jenő]] ügyvéd, Sonnenfeld Adolf nyomdatulajdonos, [[Tabéry Géza]] író, Vágó József építész.
| |||