„Síkkötőgép” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
15. sor:
Lamb eredeti konstrukcióját [[1864]]-ben az amerikai ''Henry J. Griswold'' tökéletesítette és háztartási harisnyakötőgépként hozta forgalomba. Megoldotta a kötési szélesség szaporítással ill. fogyasztással történő szélességváltoztatását is, vagyis az idomozás lehetőségét, ami lehetővé tette a harisnyasarok ill. -orrhegy kialakítását, vagyis így már síkkötőgépen is lehetővé vált [[harisnya|harisnyák]] kiterített, de formára kötése. Ezeket a harisnyákat ugyanúgy hosszában összevarrva csővé kellett alakítani, mint annak idején a [[William Lee]]-féle technikával készült harisnyákat. Tulajdonképpen ez volt a síkkötőgép első alkalmazási területe és elsősorban házi használatú gépnek szánták. [[1870]]-ben a lakatrendszer átalakításával alkalmassá tették a síkkötőgépet ún. csőkötés készítésére, azaz olyan kötésmódra, hogy a lakatház egyik irányú mozgásakor csak az egyik, másik irányú mozgásakor csak a másik tűágy tűi működtek. [[1888]]-ig kellett azonban várni arra, hogy a német ''G. F. Grosser'' síkkötőgép-gyáros megoldja a sarok- és orrhegyzsák kialakítását csőkötésben is. [[1879]]-ben a német ''Laue und Timaeus'' gépgyár fejlesztői oldották meg először, hogy a síkkötőgép lakatkapcsolásos mintás kötések készítésére is alkalmas legyen.<ref name="autogenerated 3">{{cite web|url=http://archive.is/aDQF/image|title=Zur Geschichte der Strickmaschinen|accessdate=2018-1-7}}</ref>
Mindaddig a síkkötőgépek csak kézi hajtásúak voltak. [[1880]]-as évek elején jelentek meg az első [[villanymotor]]ral hajtott síkkötőgépek, ezeken azonban a fogyasztás-szaporítás még csak kézi munkával volt végrehajtható. [[1886]]-ban ''Albin Beyer'' oldotta meg az idomozás gépesítését.<ref name="autogenerated 3"></ref> A ''Seyfert und Donner'' síkkötőgépgyár több munkahelyes (többfejes) síkkötőgéppel jelent meg, amely felépítésében a [[William Cotton|cotton-gépet]] idézte. [[1885]]-től, a ''Grosser'' cég neve alatt jelentek meg az első [[Joseph Marie Jacquard|jacquard-gépek]] a piacon, amelyeken a tűket szemsoronként fémlemezekből készített lyukkártyák vezérelték kötésre ill. nemkötésre. [[1912]]-ben kezdték felváltani a fémlemezekből összeállított lyukkártyákat a kartonból készült változatok.<ref name="autogenerated 3" ></ref>
''Heinrich Stoll'' érdeme a bal-bal síkkötőgép megjelenése [[1891]]-ben. Ez a gép az [[1881]]-ben feltalált kétfejű kanalas tűnek köszönhette létét. A bal-bal gépen a két tűágy vízszintes helyzetű, azonos síkban helyezkednek el és a tűket befogadó hornyok egymással szemben helyezkednek el. A kétfejű tűk így egyik tűágyból a másikba csúszhatnak át és soronként váltakozva hol az egyik, hol a másik tűágyban képezik a szemeket. Így a kelme hosszában összeugrott állapotban mindkét oldalán fonák oldalú („bal-”) szemeket mutat, innen ered a „bal-bal” elnevezés. Emellett Stoll számos további szabadalmazott megoldással járult hozzá a bordás síkkötőgépek fejlesztéséhez is. Ezek közé tartozik például a szemátakasztás gépi megoldása.<ref>{{cite web|url=http://www.stoll.com/_data/media/pdf/media_641.pdf|title=Heinrich Stoll – Founder of the Company|accessdate=2018-1-7}}{{Halott link|url=http://www.stoll.com/_data/media/pdf/media_641.pdf |date=2019-05 }}</ref>
76. sor:
* az egyedi tűválogatás rendszere (lyukkártyás ill. -szalagos, vagy elektronikus).
==
<references group="Jegyzet" />
== Források ==
<references />
==Kapcsolódó szócikkek==
| |||