Wikipédia

„Mauritius világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
Adatok bővítése, csinosítás
1. sor:
{{Fő|Világörökség}}
 
'''[[Mauritius]]''' területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint egy másik helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
{| {{széptáblázat}}▼
 
A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az [[UNESCO]] dolgozta ki és a szerződő államok [[1972]]. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést [[2014]] augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük [[Mauritius]] küldöttei [[1995]]-ben.
▲{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" |Mauritius világörökségi helyszínei
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Aapravasi Ghat latrines.jpg |250px]]
!Név
| ''' [[Aapravasi Ghat]] '''
!Kép
!Leírás
!Típus
!Év
|-
| 2006
|width=140px | [[Aapravasi Ghat]] || [[kép:Aapravasi Ghat latrines.jpg |150px]] || 1834-ben a [[Egyesült Királyság|brit]] kormány Mauritius szigetét választotta az úgynevezett „nagy kísérlet” helyszínének, ahol a [[rabszolgaság]] szabad munkaerővel való felváltása érdekében 1920-ig mintegy félmillió munkást szerződtettek. Túlnyomó többségük [[cukornád]]ültetvényeken dolgozott. A rabszolgaság eltörlésével az ültetvénytulajdonosoknak új, olcsó munkaerőforrásra volt szüksége, ennek következményeként a szerződtetett munkások százezrei a történelem egyik legnagyobb népvándorlását idézték elő. Az egész világon elterjedő új gazdasági rendszer egyik csomópontja Mauritius szigete volt, egyfelől [[India|Indiához]] való közelsége miatt (jelenlegi 1,2 milliós lakosságának 70%-a indiai eredetű), másfelől azért mert szigeten lévő ültetvények is gyors fejlődésnek indultak. A munkások több évre elköteleződtek, ennek ellentételezéseként fizetést, szállást és ellátást kaptak. Egy részüket [[Réunion|Réunion szigetén]], [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], [[Afrika|Dél-]] és [[Kelet-Afrika|Kelet-Afrikában]] vagy a [[Karib-térség|Karib-szigeteken]] fekvő ültetvényekre szállították. Aapravasi Ghat (Bevándorlási állomás) [[19. század]]ból származó épületegyüttese a sziget fővárosában Port Luis-ban található. Az épületek ma már romos állapotban vannak, eredeti állapotuknak csak körülbelül a 15%-a maradt fenn. || kulturális || 2006▼
|-
| Kulturális (VI)
|[[Le Morne kultúrtáj]] || [[kép:Le Morne, Mauritius2.JPG |150px]] || A Mauritius délnyugati részén található ötszáz méter magasra emelkedő Le Morne-hegy a [[18. század]]ban és a 19. század elején a szökött rabszolgák menedéke volt. Először a [[Hollandia|holland]] uralom idején a 18. század elején szállítottak ide rabszolgákat Afrikából, [[Madagaszkár]]ról és [[Ázsia|Ázsiából]] és a cukornádültetvényeken dolgoztatták őket. A sziget jelentős központja volt az átmenő rabszolga-kereskedelemnek is. A szökevények a hegy elszigetelt, erdővel borított szinte áthatolhatatlan sziklás vidékén rejtőzködtek, magán a hegyen, a hegy lábánál vagy a hegyoldalban lévő barlangokban, ahol egész közösségek alakultak ki az úgynevezett maroonokból, szökött afrikaiakból és ázsiaiakból. Ezeket a közösségeket „magukra hagyottaknak” nevezték és a rabszolgaság 1835-ös eltörlése után legendás ellenállóként tisztelték őket. Történeteik szájhagyomány útján terjedtek és a lakosság kulturális örökségének részévé váltak. A sega nevű, a rabszolgaság idejéből származó tánc Mauritius nemzeti kultúrájának egyik meghatározó eleme lett. A környező dombokkal és lagúnákkal harmonikus egységet alkotó hegy a szökött rabszolgák szabadságért folytatott küzdelmének, valamint [[Kreolok|kreol]] identitás jelképének tekinthető. || kulturális ||2008▼
|-
| Védett terület: 0,16 ha, puffer zóna: 28,9 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1227 1227]
|}▼
|-
 
▲|width=140px | [[Aapravasi Ghat]] || [[kép:Aapravasi Ghat latrines.jpg |150px]] || 1834-ben a [[Egyesült Királyság|brit]] kormány Mauritius szigetét választotta az úgynevezett „nagy kísérlet” helyszínének, ahol a [[rabszolgaság]] szabad munkaerővel való felváltása érdekében 1920-ig mintegy félmillió munkást szerződtettek. Túlnyomó többségük [[cukornád]]ültetvényeken dolgozott. A rabszolgaság eltörlésével az ültetvénytulajdonosoknak új, olcsó munkaerőforrásra volt szüksége, ennek következményeként a szerződtetett munkások százezrei a történelem egyik legnagyobb népvándorlását idézték elő. Az egész világon elterjedő új gazdasági rendszer egyik csomópontja Mauritius szigete volt, egyfelől [[India|Indiához]] való közelsége miatt (jelenlegi 1,2 milliós lakosságának 70%-a indiai eredetű), másfelől azért mert szigeten lévő ültetvények is gyors fejlődésnek indultak. A munkások több évre elköteleződtek, ennek ellentételezéseként fizetést, szállást és ellátást kaptak. Egy részüket [[Réunion|Réunion szigetén]], [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], [[Afrika|Dél-]] és [[Kelet-Afrika|Kelet-Afrikában]] vagy a [[Karib-térség|Karib-szigeteken]] fekvő ültetvényekre szállították. Aapravasi Ghat (Bevándorlási állomás) [[19. század]]ból származó épületegyüttese a sziget fővárosában Port Luis-ban található. Az épületek ma már romos állapotban vannak, eredeti állapotuknak csak körülbelül a 15%-a maradt fenn. || kulturális || 2006
▲|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Le Morne, Mauritius2.JPG |250px]]
| ''' [[Le Morne kultúrtáj]] '''
|-
|2008
|-
| Kulturális (III)(VI)()
|-
| Védett terület: 349,6 ha, puffer zóna: 2 405 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1259 1259]
|-
▲|[[Le Morne kultúrtáj]] || [[kép:Le Morne, Mauritius2.JPG |150px]] || A Mauritius délnyugati részén található ötszáz méter magasra emelkedő Le Morne-hegy a [[18. század]]ban és a 19. század elején a szökött rabszolgák menedéke volt. Először a [[Hollandia|holland]] uralom idején a 18. század elején szállítottak ide rabszolgákat Afrikából, [[Madagaszkár]]ról és [[Ázsia|Ázsiából]] és a cukornádültetvényeken dolgoztatták őket. A sziget jelentős központja volt az átmenő rabszolga-kereskedelemnek is. A szökevények a hegy elszigetelt, erdővel borított szinte áthatolhatatlan sziklás vidékén rejtőzködtek, magán a hegyen, a hegy lábánál vagy a hegyoldalban lévő barlangokban, ahol egész közösségek alakultak ki az úgynevezett maroonokból, szökött afrikaiakból és ázsiaiakból. Ezeket a közösségeket „magukra hagyottaknak” nevezték és a rabszolgaság 1835-ös eltörlése után legendás ellenállóként tisztelték őket. Történeteik szájhagyomány útján terjedtek és a lakosság kulturális örökségének részévé váltak. A sega nevű, a rabszolgaság idejéből származó tánc Mauritius nemzeti kultúrájának egyik meghatározó eleme lett. A környező dombokkal és lagúnákkal harmonikus egységet alkotó hegy a szökött rabszolgák szabadságért folytatott küzdelmének, valamint [[Kreolok|kreol]] identitás jelképének tekinthető. || kulturális ||2008
|}
==Elhelyezkedésük==
{|
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Mauritius_világörökségi_helyszínei”