„Apollo–14” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Holdi leszállás: kép |
→Első holdséta: részletek |
||
157. sor:
* töltött részecske detektor
* pordetektor
Ezzel a műszerkészlettel vizsgálták a Hold szerkezetét, az esetleges légkörét, a felszín tulajdonságait, valamint az égitest Földtől való távolságát. A két szeizmométernek (aktív és passzív) külön mérési célja volt. Az aktív szeizmométer egy sor robbanó töltetet fogadott magában, amelyeket a legénység hozott működésbe, amikor távolabb vonult a felállítási helyszíntől és a robbanások által keltett rezgések érzékelésével a talaj legfelső 100 méterének, a holdpornak és a kőzetágynak a viselkedését tanulmányozták. A passzív szeizmométer érzékeléséhez meg kellett váni egy-egy [[meteorit]] holdi becsapódását és az ezek által keltett lökéshullámok révén az egész égitest szerkezetét vizsgálhatták a tudósok. A lézertükörrel, a Földről ráirányított lézernyalábok visszaverődését vizsgálva centiméteres pontossággal meghatározható volt a Föld-Hold távolság. Mivel az Apollo–11 is hagyott hátra ilyen eszközt, a több mérési pont révén a mérések hibahatára pontosabb lett. A különböző [[ion]]- és részecske detektorok a Hold felszíne felett lebegő részecskéket, illetve a [[napszél]]ből eredő ionokat keresték és a Hold nagyon kicsi, illékony és instabil légkörét vizsgálták. Az egész műszeregyüttes energiaellátását egy, az Apollo–12-n már kitűnően vizsgázott [[plutónium]] meghajtású generátor a [[SNAP–27]] szolgáltatta.
Az ALSEP-en kívül még további műszereket is kihelyeztek az űrhajósok további vizsgálatok céljából:
* Hordozható [[magnetométer]]
* Napszél gyűjtő fólia
* Talajmechanikai vizsgálatok
A magnetométerrel a Hold létező, de a Földétől összehasonlíthatatlanul gyengébb mágneses mezejét próbálták mérni úgy, hogy a lokális (a leszállási helyre jellemző mező hogyan változik az eltelt idő függvényében. Összhasonlításul (és a más Apollo leszállóhelyek méréseinek alapulvételével) rendkívül összetett kép mutatkozott. A Hold [[mágneses mező|mágneses mezejére]] különösen nagy hatással van a Föld és [[Nap]] ilyen mezeje is, ám a Hold saját mezeje is erősen változik, a minimumérték (6 [[gamma]]) és a maximum érték (313 gamma) között is 50-szeres eltéréssel, míg összehasonlításképpen a Föld átlag mágnesessége 100-szorosan meghaladja a holdi maximum értéket. A napszél gyűjtő fólia egy egyszerű, passzív eszköz volt. Ennek során a napból eredő, elektromosan töltött részecskéket próbálták begyűjteni egy kifeszített [[alumínium]] fólia segítségével, amelyre a Földön a [[légkör]] miatt nincs lehetőség. A mérések során főként [[nemesgáz]] [[izotóp]]okat sikerült detektálni. A [[talajmechanika]]i vizsgálatok nem műszeres vizsgálatok voltak, inkább kísérletek, amelyek során az ásónyomok, vagy lábnyomok tulajdonoségait figyelték meg, mennyire omlik be az oldaluk, milyen mélyre tudnak hatolni, stb.
===Második holdséta===
| |||