Wikipédia

„Szerbia világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Adatok bővítése, csinosítás
Adatok bővítése, csinosítás
37. sor:
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 2,88 ha, puffer zóna: 115,38 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/211724 211724]
|-
|A korábban [[Dečani kolostor]] nevű világörökségi helyszínt 2006-ban két másik kolostorral és egy templommal egészítették ki, így most a ''Koszovó középkori műemlékei'' néven ismert helyszínhez tartozik a [[Peči kolostor|peči]] és a [[gračanicai kolostor]], valamint a ljevisai Szent Szűz-templom is. Jellegzetes falfestményeik a 13. és a [[17. század]] között készültek. A középkori [[szerb művészet]] egyesítette a keleti bizánci és a nyugati latin elemeket. építészete a [[14. század]]ban érte el csúcspontját, ennek kiemelkedő példája a század közepén épített Dečani-kolostor. A román és [[Gótika|gótikus]] stílusba épített öthajós templom belsejében több mint ezer [[szent]]ábrázolás maradt fenn ami a teljes bizánci [[Ikonográfia|ikonográfiát]] lefedi. Itt található az alapító Stefan Decanski, más néven [[III. István Uroš szerb király]] [[mauzóleum]]a is. A templom kincstárában mintegy hatvan a 14. és a 17. század között festett [[Ikon (festészet)|ikont]] és számos értékes tárgyat őriznek. A gračanicai-kolostor legfőbb nevezetessége [[II. István Uroš szerb király|II. István Uroš]] udvari festőinek Mikhael Asztrapasznak és Eutikhiosznak falképei. A peči kolostor három összetartozó templomból áll, köztük a Szent Apostolok-templomában található 13. századi [[freskó]]k egyedi és monumentális stílusban készültek. A ljelsavi Szent Szűz-templom falait a 14. század elején díszítették falfestményekkel, amelyek úgynevezett [[Palaiologosz-reneszánsz]] stílusban készültek. Az épületek állagmegóvására eddig nem dolgoztak ki megfelelő terveket, ezért a helyszín felkerült a [[Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listája|Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára]].
|}
{| {{széptáblázat}}
| || [[kép: |150px]] || ||kulturális ||2004
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Felix Romuliana 3.jpg|250px]]
| [[Galerius palotája Gamzigrad-Romulianában]] || [[kép:Felix Romuliana 3.jpg |150px]] ||A Szerbia keleti részén fekvő egyik legjelentősebb késő [[Római művészet|római]] épületegyüttest [[Galerius római császár|Galerius]] [[Császár (rang)|császár]] építtette édesanyja tiszteletére a [[4. század]] fordulóján és róla is nevezte el Felix Romulianának. A sikeres katonai pályát befutó Galerius a legmagasabb rang birtokosaként és a térség uraként bővíttette és alakíttatta az épületeket. A palota a második [[tetrarchia]] [[építészet]]ének jellegzetes példája. Az erődített palotaegyüttes magából a palotából, [[Bazilika|bazilikákból]], templomokból, fürdőkből, egy négyoldalú kapuzatból és a palotától keletre fekvő dombon két mauzóleumból állt. Az épületegyüttes szerkezete elsősorban az uralkodó isteni jellegét fejezi ki. Egy erődítmény mintájára építették és tornyokkal megerősített falakkal vették körül. Az uralkodó 307-ben lemondott trónjáról és 311-ben bekövetkezett haláláig itt élt. A palota ezután is lakott maradt, egészen a [[7. század]]ig, ezalatt többször is átalakították. A két mauzóleumot a császárnak és édesanyjának építették és itt tartották meg a szertartásokat is, amikor az elhunytakat isteni rangra emelték. A két mauzóleum mellett ősi sírdombokat, [[Halomsír|tumulus]]okat is feltártak. ▼
| ''' [[Galerius palotája Gamzigrad-Romulianában]] '''
|| kulturális || 2007
|-
| 2007
| [[Stećak]] - középkori sírkövek ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinával]], [[Horvátország]]gal, [[Montenegró]]val közös) || [[kép:Tombstone of Moisav Pripkovic.jpg|150px]] ||A [[Stećak]] (többes számban stećci) díszesen faragott sírkő, [[Európa]] középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a [[12. század]] második felére a legkésőbbiek a [[16. század]]ra datálhatók, a legtöbb követ a [[14. század|14.]] és a [[15. század]]ban faragták. Bár szorosan a középkorhoz kötődnek sokkal korábbi, történelem előtti hatások is kimutathatók rajtuk. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. Minőségük nagymértékben függ a kőfaragó technikai felkészültségétől és a megrendelő kívánságaitól. Bár a 16. századtól nem faragtak újabb köveket mégis napjainkig hatnak a környéken élők kultúrájára, történeket kapcsolódnak hozzájuk és hatással vannak a helyi művészekre, festőkre, szobrászokra, költőkre és fényképészekre is. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a [[19. század]]ban kezdődött és jelenleg is tart. || kulturális || 2016▼
|-
| Kulturális (III)(IV)
|-
| Védett terület: 179,21 ha, puffer zóna: 544,92 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1253 1253]
|-
▲| [[Galerius palotája Gamzigrad-Romulianában]] || [[kép:Felix Romuliana 3.jpg |150px]] ||A Szerbia keleti részén fekvő egyik legjelentősebb késő [[Római művészet|római]] épületegyüttest [[Galerius római császár|Galerius]] [[Császár (rang)|császár]] építtette édesanyja tiszteletére a [[4. század]] fordulóján és róla is nevezte el Felix Romulianának. A sikeres katonai pályát befutó Galerius a legmagasabb rang birtokosaként és a térség uraként bővíttette és alakíttatta az épületeket. A palota a második [[tetrarchia]] [[építészet]]ének jellegzetes példája. Az erődített palotaegyüttes magából a palotából, [[Bazilika|bazilikákból]], templomokból, fürdőkből, egy négyoldalú kapuzatból és a palotától keletre fekvő dombon két mauzóleumból állt. Az épületegyüttes szerkezete elsősorban az uralkodó isteni jellegét fejezi ki. Egy erődítmény mintájára építették és tornyokkal megerősített falakkal vették körül. Az uralkodó 307-ben lemondott trónjáról és 311-ben bekövetkezett haláláig itt élt. A palota ezután is lakott maradt, egészen a [[7. század]]ig, ezalatt többször is átalakították. A két mauzóleumot a császárnak és édesanyjának építették és itt tartották meg a szertartásokat is, amikor az elhunytakat isteni rangra emelték. A két mauzóleum mellett ősi sírdombokat, [[Halomsír|tumulus]]okat is feltártak.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="6"| [[Kép: 13st Radimlja.jpg|250px]]
| ''' [[Stećak]] - középkori sírkövek '''
|-
| {{Bosznia-Hercegovina}}, {{Horvátország}}, {{Montenegró}} és {{Szerbia}} közös világörökségi helyszíne
|-
| 2016
|-
| Kulturális (III)(VI)
|-
| Védett terület: 49,15 ha, puffer zóna: 324,2 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1504 1504]
|-
▲| [[Stećak]] - középkori sírkövek ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinával]], [[Horvátország]]gal, [[Montenegró]]val közös) || [[kép:Tombstone of Moisav Pripkovic.jpg|150px]] ||A [[Stećak]] (többes számban stećci) díszesen faragott sírkő, [[Európa]] középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a [[12. század]] második felére a legkésőbbiek a [[16. század]]ra datálhatók, a legtöbb követ a [[14. század|14.]] és a [[15. század]]ban faragták. Bár szorosan a középkorhoz kötődnek sokkal korábbi, történelem előtti hatások is kimutathatók rajtuk. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. Minőségük nagymértékben függ a kőfaragó technikai felkészültségétől és a megrendelő kívánságaitól. Bár a 16. századtól nem faragtak újabb köveket mégis napjainkig hatnak a környéken élők kultúrájára, történeket kapcsolódnak hozzájuk és hatással vannak a helyi művészekre, festőkre, szobrászokra, költőkre és fényképészekre is. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a [[19. század]]ban kezdődött és jelenleg is tart. || kulturális || 2016
|}
 
==Elhelyezkedésük==
{{Pozíciós térkép
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerbia_világörökségi_helyszínei”