„A Fülöp-szigetek világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|width=140px |[[Tubbataha-zátony Természeti Park]] || [[kép:Thalasseus bergii by Gregg Yan 01.jpg |150px]] || [[Palawan]] szigetének déli partjaitól mintegy 180 kilométerre helyezkedik el a Tubbataha-zátony Természeti Park, amelynek központi területe két gyűrű alakú [[atoll]]ból áll, köztük egy 8 kilométer széles csatornával. A [[Sulu-tenger]] közepén található nemzeti parkhoz 2009-ben hozzáadták a környező védett területeket is, ezzel nagyságát a háromszorosára növelték. A nehezen megközelíthető szigetek szinte zavartalan élőhelyet kínálnak a változatos állatvilágnak, magasságuk alig egy méter a tengerszint felett. Az itt élő állatok közül ritkaságnak számít a [[Közönséges cserepesteknős|cserepesteknős]], különböző fecske- és szulafajok, és több mint 40-féle [[Virágállatok|korall]]. A Déli-sziget partjainál eddig 40 nemzetséghez tartozó 380 halfajt azonosítottak. Mindkét sziget egy-egy homokos lagúnát zár körbe amelyek ideális fészkelő helyei a tengeri madaraknak. A madarak közül eddig 46 fajt figyeltek meg. A szigeteken nincs állandó település a halászati idényben azonban ideiglenes szállásokat hoznak létre. ||természeti || 1993▼

|[[A Fülöp-szigetek barokk templomai]] || [[kép:Standing Proud.JPG |150px]] || A Fülöp-szigetek [[barokk]] templomai közül négy szerepel a világörökségi listán, az 1571-ben alapított San Agustin–templom [[Manila|Manilában]], a La Nuestra señora de la Asuñción-templom [[Luzón]] szigetén, (1765), a Santo Tomás de Villanueva-templom [[Miagao|Miagaóban]] (1797) és a San Augustin-templom szintén Luzón szigetén. A manilai épület az ország legrégibb kőből épült temploma. A Nostra Señora de la Asuñción-templom a hagyományokkal ellentétben nem a főtéren áll, hanem egy hegyre épült erődtemplom, amit fallal vettek körül. A Santo Tomás-templom kívülről gazdagon díszített, a Luzón szigeteki San Augustin-templom külön harangtoronnyal rendelkezik. A templomokon nyomon követhető a nyugati díszítőelemek átalakított helyi változatának alkalmazása, amelynek egy példája a Santo Tomás-templom homlokzata, ahol a gyermek [[Jézus]]t vivő [[Szent Kristóf]]ot ősi népviseletben ábrázolták miközben egy [[Kókuszpálma|kókuszpálmában]] kapaszkodik. A Fülöp-szigetek a régió egyetlen [[Katolicizmus|katolikus]] országa, és a [[Buddhizmus|buddhista]] vagy [[iszlám]] környezetben a hittérítők a templomokat is felhasználták, hogy az egyház erejét hirdessék || kulturális || 1993▼

| [[A Fülöp-szigeteki Kordillerák rizsteraszai]] || [[kép: Rice Terraces Banaue.jpg|150px]] ||A [[Kordillerák (Fülöp-szigetek)|Fülöp-szigeteki Kordillerák]] [[rizs]]teraszain már kétezer éve folyik rizstermesztés. A világörökségi helyszínhez öt térség tartozik Luzón szigetén. A nehéz terepviszonyoknak köszönhetően az őslakosok sikeresen álltak ellen a hódítóknak és gyakorlatilag a rizsteraszok jelentik az egyetlen olyan nemzeti örökséget amire nem hatott a gyarmatosító kultúrák befolyása. Mind az öt terület a Banaue-völgyben fekszik 700 és 1500 méteres tengerszint feletti magasság között. A meredek lejtőkön kézi munkával alakították ki a teraszokat, építésük nagy odafigyelést és precizitást igényelt. A teraszokat [[terméskő]]ből álló falak választják el egymástól, amelyek követik a terep természetes vonalát. Az egymás alatt lévő teraszokra akadálytalanul folyik a víz, így egyenletesen árasztja el az egész ültetvényt. A vízellátás biztosítására bonyolult vízelvezető rendszert építettek ki, ez gátakból, zsilipekből, csatornákból és [[bambusz]]ból készített vízvezetékekből áll. A vízvezeték rendszer juttatja fel a vizet a legmagasabb pontra, ahonnan az árasztás történik. A teraszok művelésének technikája írásos feljegyzések nélkül szóban öröklődött át a következő generáció részére. || kulturális ||1995▼