„Pap (hivatás)” változatai közötti eltérés

A [[Római katolikus egyház|katolikus egyházban]] a pap a katolikus az [[egyházi rend]], más néven [[klérus]] papi szolgálatra felszentelt tagja. Az egyházi rend (papság) szentsége azt fejezi ki, hogy a pap egy ''Istennek szentelt lélek''. A papszentelés által hasonlóvá lett az "Örök Főpaphoz" - [[Jézus Krisztus|Jézus Krisztushoz]] - és részt kapott hatalmából.<ref>Jn. 20:21-23</ref> Egyedül a papnak van hatalma

Vagyis a pap több, mint "elöljáró" az egyházi ünnepeken.<ref>"A pap elsősorban tehát nem elöljáró egyházi ünnepeknél, hanem olyan meghatalmazásai vannak, amelyekkel az egyszerű hívek nem rendelkeznek. Krisztus ugyanis '''csak az apostoloknak''', nem pedig minden tanítványának mondotta: ''ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (Lk 22,19)''" Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez. </ref> Az ezt érő protestáns kritikákat ("hívek papsága" vagyis minden hívő egyben pap is) elsőként a [[Tridentitridenti Zsinatzsinat]] ítélte el.<ref>"Aki azt mondja, hogy a felszentelt állapot, illetőleg a szent ordinatio nem egy igaz és tulajdnképpeni értelemben egy, Krisztus által beiktatott szentség, vagy hogy az csak egy emberi találmány, amelyet egyházi dolgokban járatlan férfiak kigondoltak, vagy hogy az csak egy rítus a szolgák kiválasztására, akik aztán Isten igéjének és a szentségeknek szolgálatába állnak, az Anathemával van sújtva." idézi: Matthias Gaudron i.m. 190 old</ref><ref>"Aki azt állítja, hogy a Katolikus Egyházban nincs isteni rendelkezés által fölállított hierarchia, amely püspökökből, papokból és szolgákból áll, az Anathemával van sújtva." idézi: Matthias Gaudron, i.m. 190. old.</ref>

A pap legfontosabb feladata a [[szentmise]] bemutatása. Pappá szentelni csak férfiakat lehet.<ref>Egyházjogi Kódex (''Codex Iuris Canonici,'' 1917-ből): "A pappá szentelésben érvényesen csak egy megkeresztelt férfi részesülhet" (986,1.)</ref><ref>II. János Pál, ''Ordinatio Sacerdotalis'' apostoli levél (1994): "az egyháznak nincs joga a papszentelést nőknek kiszolgáltatni (nőket papá szentelni) és "az egyház hívenek végérvényesen ehhez a döntéshez kell tartaniuk magukat."</ref>

Az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] pap jogköre és hatalma hasonló a katolikuséhoz, különbség, hogy az ortodox pap lehet házasember, jelentős megkötésekkel.<ref>"A keleti egyház egy szinóduson a VII. században (II. Trullosz - 691) az általánosan elharapódzott gyakorlatnak engedve, a papoknak a szentelésük előtt kötött házasságuk folytatását engedélyezte. Csak a püspökök számára tartotta meg a régi gyakorlatot. Ezt a szabályt a pápák a római egységbe visszatért keleti egyház papjainál továbbra is megtűrték. Látni kell azonban, hogy ez az eredeti ideáltól való eltérés. Ennek az ideálnak egy maradékát a keleti egyház is megőrizte: a diakónus és pap folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, azonban újat már nem köthet. Ha meghal a felesége, nőtlenül kell tovább élnie. A püspököket általában a szerzetesek közü választják, akik soha nem éltek házasságban. Ha azonban egy nős papot püspökké választanak, annak külön kell válnia feleségétől.

A keleti egyház hívei sem tekintik a nős papokat a szerzetes papokkal egyenértékűeknek. Az ő számukra is érvényes az, hogy csak a cölibátusban[[cölibátus]]ban élő pap tudja a papi ideált teljesen megvalósítani, és bizalommal inkább csak azokhoz fordulnak, a gyónásban pedig szívesebenszívesebben azokra hagyatkoznak." Matthias Gaudron i.m. 209-210.</ref>

=== Egyéb vallások ===