„Remény Kis Emberei” változatai közötti eltérés

Évről évre megtesszik ezt az utat, a zarándokló fiatalok száma pedig egyre növekszik. A kezdetekben résztvevőrészt vevő kétszáz fő helyett idén már négyszázan indultak el. Maga a zarándoklat egy igen meghitt, bensőséges élményt ad. A sötétben megtett kilométerek, a hűvös őszi idő, a több száz ember, aki mind egy irányba tart különös méltóságot kölcsönöz az útnak. Pilisszentkereszten a falubeliek mindig megvendégelik őket meleg teával és süteményekkel. Kétbükkfa-nyeregnél, az út legmagasabb pontján, éjfél körül szoktak elbúcsúzni a kisebbek, akiket innen autókkal visznek haza. Az utolsó nagy megállóra a pilisszentlelki romoknál kerül sor. Itt segítők várnak mindenkit forró teával, és zsíros kenyérrel. Egy óra pihenés után indulnak tovább. Az utolsó útszakasz a hajnali órákban a legmegterhelőbb, és egyben a leghosszabb is, a teljes út közel felét kell még megtenniük.