Wikipédia

„Horvátország világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Adatok bővítése, csinosítás
elavult sablon levéve, aktualizálva
95. sor:
| Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín [[Európa]] legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 12 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 77 védett területből áll. Kezdetben az [[Kárpátok|Északkeleti-Kárpátok]] déli lejtőin, [[Szlovákia]] keleti részén és [[Németország]]ban található védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat [[Ukrajna|Ukrajnában]] 4 pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg 300 négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található [[Bükk (növénynemzetség)|bükk]]erdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az [[Alpok]], a Dinári-hegység és a [[Pireneusok]] ősbükkösei is. Az ősbükkösben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a [[Dinári-hegység]] mellett csak ezeken a területeken vészelte át a [[Eljegesedés|jégkorszakot]], az [[őserdő]] a bükkfák felbecsülhetetlen értékű [[genetika]]i tárháza. A fák mellett itt található [[ökoszisztéma]] magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét. A gazdag növény és állatvilág több védett fajnak nyújt életteret, köztük a fekete gólyának amely kizárólag ilyen érintetlen erdei környezetben maradhat fenn.
|}
{| {{széptáblázat}}
 
| [[Stari Grad-síkság]] || [[kép:Kupinovik hvar.jpg |150px]] ||A [[Hvar (sziget)|Hvar]] sziget nyugati részén elterülő síkság a szomszédos tengerparti városról kapta a nevét, amelyet görög telepesek alapítottak az [[i. e. 4. század]]ban. A város és a síkság egy öböl mellett helyezkedik el, amit már a korai hajósok is kikötőnek használtak. Hamar fontos településsé fejlődött, gazdaságának alapja a jó minőségű termőföldön folytatott mezőgazdaság, főleg a szőlő- és az olajbogyó termesztés volt. A görögök a művelhető területet szabályos telkekre osztották fel, ez a hagyományos földfelosztás 24 évszázadon keresztül szinte érintetlenül fennmaradt, a határjelzések egy része jelenleg is látható. Az esővizet változó méretű tartályokban gyűjtötték. Stari Gradot a rómaiak i. e. 228-ban lerombolták de a régió ennek ellenére, enyhe éghajlatának és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően hamarosan újra jelentős mezőgazdasági területté fejlődött. A várost komoly védelmi rendszerrel vették körül, a pusztítás után falainak csak egyes szakaszai maradtak meg, valamint a falakon kívüli kis kőépületek egy része. A síkság jelenleg természeti rezervátum, de a területet veszélyezteti a modern gazdasági fejlődés, az elnéptelenedés és hagyományos [[Mezőgazdaság|földművelési]] módoktól való eltávolodás. || kulturális || 2008▼
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Kupinovik hvar.jpg |250px]]
| [[Stećak]] - középkori sírkövek ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinával]], [[Szerbia|Szerbiával]], [[Montenegró]]val közös) || [[kép:Stećci, croatian medieval tombstones.JPG|150px]] ||A [[Stećak]] (többes számban stećci) díszesen faragott sírkő, [[Európa]] középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a [[12. század]] második felére a legkésőbbiek a [[16. század]]ra datálhatók, a legtöbb követ a [[14. század|14.]] és a [[15. század]]ban faragták. Bár szorosan a középkorhoz kötődnek sokkal korábbi, történelem előtti hatások is kimutathatók rajtuk. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. Minőségük nagymértékben függ a kőfaragó technikai felkészültségétől és a megrendelő kívánságaitól. Bár a 16. századtól nem faragtak újabb köveket mégis napjainkig hatnak a környéken élők kultúrájára, történeket kapcsolódnak hozzájuk és hatással vannak a helyi művészekre, festőkre, szobrászokra, költőkre és fényképészekre is. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a [[19. század]]ban kezdődött és jelenleg is tart. || kulturális || 2016▼
| ''' [[Stari Grad-síkság]] '''
|-
| 2008
| [[15-17. századi velencei védművek]] ([[Montenegró]]val és [[Olaszország]]gal közös) || [[Kép:Pula014.jpg|150px]] || [[Horvátország]], [[Montenegró]] és [[Olaszország]] közös világörökségi helyszínéhez összesen 15 védmű tartozik. A védművek egy több mint ezer kilométeres vonalon fekszenek [[Lombardia|Lombardiától]] az [[Adriai-tenger]] keleti partjáig. Az erődítményrendszer két részre oszlik, a "Stato da Terra" a [[Velencei Köztársaság]]ot óvta a többi európai állam támadásától, míg a "Stato da Mar" az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. Az erődrendszer a velenceiek fennhatóságát fejezte ki a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést. A [[Lőpor|puskapor]] használatának elterjedése alapvetően változtatta meg a hadviselési szokásokat, ennek következtében a katonai célú [[építészet]]et is ami az úgynevezett "alla modernal" (modern) típusú bástyákkal ellátott erődítmények építésében figyelhető meg. || kulturális || 2017▼
|-
| Kulturális (II)(III)(V)
|-
| Védett terület: 1 376,53 ha, puffer zóna: 6 403,13 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1240 1240]
|-
▲| [[Stari Grad-síkság]] || [[kép:Kupinovik hvar.jpg |150px]] ||A [[Hvar (sziget)|Hvar]] sziget nyugati részén elterülő síkság a szomszédos tengerparti városról kapta a nevét, amelyet görög telepesek alapítottak az [[i. e. 4. század]]ban. A város és a síkság egy öböl mellett helyezkedik el, amit már a korai hajósok is kikötőnek használtak. Hamar fontos településsé fejlődött, gazdaságának alapja a jó minőségű termőföldön folytatott mezőgazdaság, főleg a szőlő- és az olajbogyó termesztés volt. A görögök a művelhető területet szabályos telkekre osztották fel, ez a hagyományos földfelosztás 24 évszázadon keresztül szinte érintetlenül fennmaradt, a határjelzések egy része jelenleg is látható. Az esővizet változó méretű tartályokban gyűjtötték. Stari Gradot a rómaiak i. e. 228-ban lerombolták de a régió ennek ellenére, enyhe éghajlatának és stratégiailag fontos fekvésének köszönhetően hamarosan újra jelentős mezőgazdasági területté fejlődött. A várost komoly védelmi rendszerrel vették körül, a pusztítás után falainak csak egyes szakaszai maradtak meg, valamint a falakon kívüli kis kőépületek egy része. A síkság jelenleg természeti rezervátum, de a területet veszélyezteti a modern gazdasági fejlődés, az elnéptelenedés és hagyományos [[Mezőgazdaság|földművelési]] módoktól való eltávolodás. || kulturális || 2008
|}
{| {{széptáblázat}}
 
|-
|rowspan="6"| [[Kép:Stećci, croatian medieval tombstones.JPG|250px]]
| ''' [[Stećak]] - középkori sírkövek '''
|-
| {{Bosznia-Hercegovina}}, {{Horvátország}}, {{Montenegró}} és {{Szerbia}} közös világörökségi helyszíne
|-
| 2016
|-
| Kulturális (III)(VI)
|-
| Védett terület: 49,15 ha, puffer zóna: 324,2 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1504 1504]
|-
▲| [[Stećak]] - középkori sírkövek ([[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinával]], [[Szerbia|Szerbiával]], [[Montenegró]]val közös) || [[kép:Stećci, croatian medieval tombstones.JPG|150px]] ||A [[Stećak]] (többes számban stećci) díszesen faragott sírkő, [[Európa]] középkorának egyedi régészeti és történelmi hagyatéka. A világörökségi helyszínhez megközelítőleg 4000 ilyen sírkő tartozik, 28 temetőből. A négy ország területén eddig 3300 helyszínen megközelítőleg 70 000 sírkövet jegyeztek fel. A legkorábbiak a [[12. század]] második felére a legkésőbbiek a [[16. század]]ra datálhatók, a legtöbb követ a [[14. század|14.]] és a [[15. század]]ban faragták. Bár szorosan a középkorhoz kötődnek sokkal korábbi, történelem előtti hatások is kimutathatók rajtuk. Formájuk változatos, lehetnek egyszerű kőlapok, dobozszerű vagy nyeregtetővel fedett sírkövek, keresztek, oszlopok. Minőségük nagymértékben függ a kőfaragó technikai felkészültségétől és a megrendelő kívánságaitól. Bár a 16. századtól nem faragtak újabb köveket mégis napjainkig hatnak a környéken élők kultúrájára, történeket kapcsolódnak hozzájuk és hatással vannak a helyi művészekre, festőkre, szobrászokra, költőkre és fényképészekre is. A helyszínhez tartozó valamennyi sírkő eredeti helyén található és viszonylag jó állapotban van, a 28 helyszín kiválasztásakor törekedtek arra, hogy minden jellegzetes formájuk képviselve legyen. A kövek tanulmányozása és dokumentálása a [[19. század]]ban kezdődött és jelenleg is tart. || kulturális || 2016
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="6"| [[Kép:Pula014.jpg|250px]]
| ''' [[15-17. századi velencei védművek]] '''
|-
| {{Horvátország}}, {{Montenegró}} és {{Olaszország}} közös világörökségi helyszíne
|-
|2017
|-
| Kulturális (III)(IV)
|-
| Védett terület: 378,37 ha, puffer zóna: 1 749,62 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1533 1533]
|-
▲| [[15-17. századi velencei védművek]] ([[Montenegró]]val és [[Olaszország]]gal közös) || [[Kép:Pula014.jpg|150px]] || [[Horvátország]], [[Montenegró]] és [[Olaszország]] közös világörökségi helyszínéhez összesen 15 védmű tartozik. A védművek egy több mint ezer kilométeres vonalon fekszenek [[Lombardia|Lombardiától]] az [[Adriai-tenger]] keleti partjáig. Az erődítményrendszer két részre oszlik, a "Stato da Terra" a [[Velencei Köztársaság]]ot óvta a többi európai állam támadásától, míg a "Stato da Mar" az Adriai-tengertől kelet felé tartó tengeri kereskedelmi útvonalakat és hozzájuk tartozó kikötőket védte. Az erődrendszer a velenceiek fennhatóságát fejezte ki a meghódított területeken és elősegítette a további terjeszkedést. A [[Lőpor|puskapor]] használatának elterjedése alapvetően változtatta meg a hadviselési szokásokat, ennek következtében a katonai célú [[építészet]]et is ami az úgynevezett "alla modernal" (modern) típusú bástyákkal ellátott erődítmények építésében figyelhető meg. || kulturális || 2017
|}
==Elhelyezkedésük==
{{Pozíciós térkép
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Horvátország_világörökségi_helyszínei”